Szóval, alapvetően nem ez lenne az első hely, ahova minden este beülnénk, de a Nanovic Intézet támogatta most a vacsorát, no meg, azért jól főznek, úgyhogy megadtuk a módját. Viszont Gyurit különösen idegesítik az asztal körül sündörgő múmiák, és éppen szellemesebbnél szellemesebb mondatokon törte a fejét, amelyekben megdícsérni készült az étterem II. Ramszesz korabeli eleganciáját, vagy megkérdezte volna, vajon Amon hívők-e a kedves pincérnénik, mikor kiderült, hogy Marika, aki a mi asztalunkat árasztotta el jeges légáramlattal, magyar. A hatvanas évek elején jött el hazulról, három fia is mind beszél magyarul, és bár barátilag letegezett minket a vacsora fennmaradó része alatt, azért éreztette velünk a hely szelleméből adódó felsőbbrendűségét. Igazi felüdülés volt ezek után átmenni a helyi műváros mű-ír kocsmájába átmenni, ahol legalább a pincérnők simply didn't give a damn.
July 27, 2012
Pincér-rock
Szerdán, hogy Pintér Karcsi is elhasználhassa a kajajegyeit, egyhónapos kutatói ösztöndíjának búcsúvacsorájaként meghívott minket a hiperelőkelő Morris Inn éttermébe. (Juhúúú, Hungarian reunion!) A hely arról nevezetes, hogy, mivel általában itt szállnak meg a gazdag alumnik, meg az ide érkező fontos emberek, ezért eléggé fent hordja az orrát. Ehhez kapcsolódóan, valami fura okból, az étteremben múmia korú, igazán fagyos légkört árasztó nénik szolgálnak fel, akik szigorú módon elvárják tőled, hogy pl. tudd, hogy a leves után azért tálalnak fel szorbét, hogy megtisztítsad a szájpadlásod az ízektől... :)
Szóval, alapvetően nem ez lenne az első hely, ahova minden este beülnénk, de a Nanovic Intézet támogatta most a vacsorát, no meg, azért jól főznek, úgyhogy megadtuk a módját. Viszont Gyurit különösen idegesítik az asztal körül sündörgő múmiák, és éppen szellemesebbnél szellemesebb mondatokon törte a fejét, amelyekben megdícsérni készült az étterem II. Ramszesz korabeli eleganciáját, vagy megkérdezte volna, vajon Amon hívők-e a kedves pincérnénik, mikor kiderült, hogy Marika, aki a mi asztalunkat árasztotta el jeges légáramlattal, magyar. A hatvanas évek elején jött el hazulról, három fia is mind beszél magyarul, és bár barátilag letegezett minket a vacsora fennmaradó része alatt, azért éreztette velünk a hely szelleméből adódó felsőbbrendűségét. Igazi felüdülés volt ezek után átmenni a helyi műváros mű-ír kocsmájába átmenni, ahol legalább a pincérnők simply didn't give a damn.
A másik végletet aztán tegnap este tapasztalhattuk meg - Gyuri egyik nagyon kedves kollégája, Pete (akivel tavaly megmásztuk Észak-Indiana legmagasabb hegyét) elmegy az egyetemről, és egy helyi olasz étteremben volt a búcsúvacsorája. A kaja nagyon finom volt, de pincérünk, ezúttal a hiperlaza, hipervicces, hiperszórakoztató fajtából annyira lassú volt, hogy mire a rendelésre került volna a sor, hárman már haza is mentek. Az önmagát roppant komolyan vevő fiatalember annyira béna volt, hogy az majdnem hihetetlen. Úgyhogy nem tudom - talán jobb is, ha a jövő héten már nem lesz ilyen sűrű a programunk, egy kicsit pincér-csömöröm van :)
Szóval, alapvetően nem ez lenne az első hely, ahova minden este beülnénk, de a Nanovic Intézet támogatta most a vacsorát, no meg, azért jól főznek, úgyhogy megadtuk a módját. Viszont Gyurit különösen idegesítik az asztal körül sündörgő múmiák, és éppen szellemesebbnél szellemesebb mondatokon törte a fejét, amelyekben megdícsérni készült az étterem II. Ramszesz korabeli eleganciáját, vagy megkérdezte volna, vajon Amon hívők-e a kedves pincérnénik, mikor kiderült, hogy Marika, aki a mi asztalunkat árasztotta el jeges légáramlattal, magyar. A hatvanas évek elején jött el hazulról, három fia is mind beszél magyarul, és bár barátilag letegezett minket a vacsora fennmaradó része alatt, azért éreztette velünk a hely szelleméből adódó felsőbbrendűségét. Igazi felüdülés volt ezek után átmenni a helyi műváros mű-ír kocsmájába átmenni, ahol legalább a pincérnők simply didn't give a damn.
July 25, 2012
Hate-hate (na jo, inkabb FEAR!)
Tegnap este Gyuri nyari tanitvanyait hivtuk meg vacsorara - finom porkoltet foztunk, volt eloetel is, meg sor, bor, cider, mi szem-szajnak ingere, es minden a legnagyobb rendben folyt, mikor a buli vegefele, a konyhapulton vegigfutott nemezisem, a kiseger.
Alapvetoen bator valakinek tartom magam, de, ha az egerekrol van szo, nem ismerek trefat - ott hagyok csapot-papot, es futok, ameddig tudok... Ugyhogy gyorsan berekesztettuk a bulit, es rettegtem meg nehany orat, mig Gyuri elmosogatott (en nem mertem a mosogato kozelebe menni, nehogy ram ugorjon a gonosz kiseger). Vegul kitettuk az emberseges egerfogonkat, ami szerencsere reggelre meg is fogta a trukkos egerket, aki olyan ugyes volt, hogy a befogasara hasznalt, sajttal es kukoricaval jol ellatott bodonbol majdnem ki is ugrott. Szerencsere Egerfogo Szt. Gyorgy kivitte a kozeli erdobe, es ott szabadon engedte, hogy aztan nyugodtan lehessek ma itthon, elvezve a vakaciot.
Kozben a kolcsonadott biciklimet is visszakaptam, ugyhogy mindjart fel is pattanok a nyergebe, es elmegyek kirandulni. Mindenkinek vidam, egermentes napokat kivanok! xx
Alapvetoen bator valakinek tartom magam, de, ha az egerekrol van szo, nem ismerek trefat - ott hagyok csapot-papot, es futok, ameddig tudok... Ugyhogy gyorsan berekesztettuk a bulit, es rettegtem meg nehany orat, mig Gyuri elmosogatott (en nem mertem a mosogato kozelebe menni, nehogy ram ugorjon a gonosz kiseger). Vegul kitettuk az emberseges egerfogonkat, ami szerencsere reggelre meg is fogta a trukkos egerket, aki olyan ugyes volt, hogy a befogasara hasznalt, sajttal es kukoricaval jol ellatott bodonbol majdnem ki is ugrott. Szerencsere Egerfogo Szt. Gyorgy kivitte a kozeli erdobe, es ott szabadon engedte, hogy aztan nyugodtan lehessek ma itthon, elvezve a vakaciot.
Love-Hate
Egy nev: Jillian Michaels - egy honapja mindennapjaim megkeseritoje, de ugyanakkor nagy oromok forrasa is - most mar joforman minden dvd-je megvan, ugyhogy semmi sem allithat meg: muszaj lesz izompacsirta fitnessz orultte valnom - beware! ;)
Love-love
(Bocsanat, meg mindig nem talaltam meg a Mac-en az ekezeteket - valaki segithetne, de tenyleg ;))
Szoooooval, az egesz ugy kezdodott, hogy vettem az Aldi-ban odahaza egy szogbelovo es szegecselo gepet, mert mar regen fajt ra a fogam, es olyan olcso volt. Mikor nagy lelkendezve hazavittem, akkor derult ki persze, hogy miert olyan olcso - nem olvastam el a dobozat, es persze kompresszoros gep volt - a kompresszor hozza pedig legalabb 30ezer forint, ugyhogy ugy gondoltam, fajo szivvel visszaviszem Aldieknak a gepecsket. Gyuri viszont lebeszelt rola, mondvan, hogy itt kint Amerikaban annyira olcsok a kompresszorok, majd beszerzunk egyet, es vehetunk hozza mindenfele jo kis szerszamot meg, secc-perc alatt kesz lesz a kis muhelyunk....hmmmmm... Nekem sem kellett ketszer mondani, nagy boldogan ki is szallitottam a szogbelovo gepet.
Ezalatt Gyuri sem volt rest, mire kiertem, mar jol bevasarolt a Harbor Frieght Tools-ban, egesz kis arzenal fogadott, mikor lementem a pincebe ;)) No, de, ha egy uzlet beindul: meg hetfon kozosen is el kellett mennunk vasarolni egyet, es vettunk allat-allat festekszorot, meg kicsi csiszolot, meg mindenfele feltetlenul fontos tartozekot.
Ja, es a legjobbat majdnem elfelejtettem: a szulinapomra kaptam egy dekopirfureszt! Gyonyoru darab, es mindenfele trukkos alakokat is ki lehet vagni belole - elsore, azt hiszem, egy mormotas welcome sign-ra lenne szuksegunk, de a lehetosegek szama hatartalan!
Most mar alig varom, hogy beinduljon a hatalmas DIY-kodas - eloszor csinalunk szerintem egy munkaasztalt a pincebe, aztan mindenkeppen szuksegunk van egy fuszeres polcra, es mar ezer mas dolog is eszembe jutott....jaaaj, rovid lesz ez az egy honap, hihi...
Szoooooval, az egesz ugy kezdodott, hogy vettem az Aldi-ban odahaza egy szogbelovo es szegecselo gepet, mert mar regen fajt ra a fogam, es olyan olcso volt. Mikor nagy lelkendezve hazavittem, akkor derult ki persze, hogy miert olyan olcso - nem olvastam el a dobozat, es persze kompresszoros gep volt - a kompresszor hozza pedig legalabb 30ezer forint, ugyhogy ugy gondoltam, fajo szivvel visszaviszem Aldieknak a gepecsket. Gyuri viszont lebeszelt rola, mondvan, hogy itt kint Amerikaban annyira olcsok a kompresszorok, majd beszerzunk egyet, es vehetunk hozza mindenfele jo kis szerszamot meg, secc-perc alatt kesz lesz a kis muhelyunk....hmmmmm... Nekem sem kellett ketszer mondani, nagy boldogan ki is szallitottam a szogbelovo gepet.
Ezalatt Gyuri sem volt rest, mire kiertem, mar jol bevasarolt a Harbor Frieght Tools-ban, egesz kis arzenal fogadott, mikor lementem a pincebe ;)) No, de, ha egy uzlet beindul: meg hetfon kozosen is el kellett mennunk vasarolni egyet, es vettunk allat-allat festekszorot, meg kicsi csiszolot, meg mindenfele feltetlenul fontos tartozekot.Ja, es a legjobbat majdnem elfelejtettem: a szulinapomra kaptam egy dekopirfureszt! Gyonyoru darab, es mindenfele trukkos alakokat is ki lehet vagni belole - elsore, azt hiszem, egy mormotas welcome sign-ra lenne szuksegunk, de a lehetosegek szama hatartalan!
Most mar alig varom, hogy beinduljon a hatalmas DIY-kodas - eloszor csinalunk szerintem egy munkaasztalt a pincebe, aztan mindenkeppen szuksegunk van egy fuszeres polcra, es mar ezer mas dolog is eszembe jutott....jaaaj, rovid lesz ez az egy honap, hihi...
July 23, 2012
Hello, people!
Kedves Mindenki!
Eloszor is, elnezest kerek az ekezetek ianyaert, Gyuri Mac-jen irok, es nem tudom meg, hogyan lehet magyar billentyuzetet varazsolni az angol helyere - ha valaki baratilag megirja, megkoszonom ;)
A minap azon gondolkoztam, hogy milyen vicces, hogy a blog cimet nem valtoztattam meg akkor sem, mikor a Rutgers-en voltam, mintha tudtam volna, hogy mindig itt kotok ki, egyszoval, megerkeztem, ujra itt ulok a Fischerbol megismert Notre Dame-os szofan, es pufolom a gepet.
Az ideut ezuttal kifejezettem borzalmas volt, a gepunk harom orat kesett Varsobol, a mellettem ulo bacsi vegig keresztben ult a ket ules kozott, es engem kipaszirozott a folyosora. A legkondicionalastol megfaztam, es a vegen egy oraig kellett allnom az immigrationnel, mert 10 utan a chicagoi repteren csak egy vamos van mar szolgalatban, akinek meg volt pofaja viccelodni is velem, miutan a sorban fel percenkent vegignezettek velem a Welcome to the United States videot, amitol csomokban hullott a hajam.
De mindez a tortura szerencsesen elfelejtodott mar, mert talalkoztam Gyurival, egy szuper napot toltottunk Chicagoban, es minden gyurodes kisimult az arcomon. Majd irok reszletesen a chicagoi kalandjainkrol, most csak gyorsan bejelentkeztem, hogy lassatok, elek es virulok.
Sok puszi mindenkinek, innen az otvenes evek alomhazabol :)
ww
Eloszor is, elnezest kerek az ekezetek ianyaert, Gyuri Mac-jen irok, es nem tudom meg, hogyan lehet magyar billentyuzetet varazsolni az angol helyere - ha valaki baratilag megirja, megkoszonom ;)
A minap azon gondolkoztam, hogy milyen vicces, hogy a blog cimet nem valtoztattam meg akkor sem, mikor a Rutgers-en voltam, mintha tudtam volna, hogy mindig itt kotok ki, egyszoval, megerkeztem, ujra itt ulok a Fischerbol megismert Notre Dame-os szofan, es pufolom a gepet.
Az ideut ezuttal kifejezettem borzalmas volt, a gepunk harom orat kesett Varsobol, a mellettem ulo bacsi vegig keresztben ult a ket ules kozott, es engem kipaszirozott a folyosora. A legkondicionalastol megfaztam, es a vegen egy oraig kellett allnom az immigrationnel, mert 10 utan a chicagoi repteren csak egy vamos van mar szolgalatban, akinek meg volt pofaja viccelodni is velem, miutan a sorban fel percenkent vegignezettek velem a Welcome to the United States videot, amitol csomokban hullott a hajam.
De mindez a tortura szerencsesen elfelejtodott mar, mert talalkoztam Gyurival, egy szuper napot toltottunk Chicagoban, es minden gyurodes kisimult az arcomon. Majd irok reszletesen a chicagoi kalandjainkrol, most csak gyorsan bejelentkeztem, hogy lassatok, elek es virulok.
Sok puszi mindenkinek, innen az otvenes evek alomhazabol :)
ww
April 30, 2012
retek
Back in the Bend
Kedves Mindenki!
Szerencsésen visszaértem South Bendbe, ahol, pl. a postaládán már fent van az én nevem is :) Közben másfél napot Chicagoban voltunk, ettünk finom olasz vacsorát, aztán sétáltunk a Belvárosban, voltunk a French Market-on, no meg a Chapel in the Sky-ban (ahol megidéztük Munteán kolléga szellemét is). South Bend megvan, az Egyetemet még nem láttam, de Gyuri ma elment dolgozni, ezért feltételezem, azt sem lopták el. Mormotánk is megvan a kertben, készítettem is róla képet, ha feltöltődik a gépem, majd mellékelem (csakúgy, mint a chicago-i képeket - chicago-i képek ITT).
Tegnap Three Oaks-ban voltunk, moziban, megnéztük a We Need to Talk About Kevin című filmet, ami nem volt túl jó, de a mozi szuper, egy igazi századfordulós felújított épület, apró asztalka mellett ültünk a páholyban, és borzalmas amerikai kávét szürcsölgettünk, míg Kevin lenyilazta az osztálytársait :) Utána még az egyik helyi antikvitás boltba is betértünk, ahol vörösbort kaptunk, és térképet a városkához, no meg, jutányos áron, néhány pöttyös tányért, úgyhogy tökéletes hétvége volt. Jó volt egy kicsit lustálkodni az előadásra felturbózott hetek után, no meg Gyurival lenni... Még egy hét, és otthon leszek - beware! :)
Szerencsésen visszaértem South Bendbe, ahol, pl. a postaládán már fent van az én nevem is :) Közben másfél napot Chicagoban voltunk, ettünk finom olasz vacsorát, aztán sétáltunk a Belvárosban, voltunk a French Market-on, no meg a Chapel in the Sky-ban (ahol megidéztük Munteán kolléga szellemét is). South Bend megvan, az Egyetemet még nem láttam, de Gyuri ma elment dolgozni, ezért feltételezem, azt sem lopták el. Mormotánk is megvan a kertben, készítettem is róla képet, ha feltöltődik a gépem, majd mellékelem (csakúgy, mint a chicago-i képeket - chicago-i képek ITT).
Tegnap Three Oaks-ban voltunk, moziban, megnéztük a We Need to Talk About Kevin című filmet, ami nem volt túl jó, de a mozi szuper, egy igazi századfordulós felújított épület, apró asztalka mellett ültünk a páholyban, és borzalmas amerikai kávét szürcsölgettünk, míg Kevin lenyilazta az osztálytársait :) Utána még az egyik helyi antikvitás boltba is betértünk, ahol vörösbort kaptunk, és térképet a városkához, no meg, jutányos áron, néhány pöttyös tányért, úgyhogy tökéletes hétvége volt. Jó volt egy kicsit lustálkodni az előadásra felturbózott hetek után, no meg Gyurival lenni... Még egy hét, és otthon leszek - beware! :)
April 27, 2012
Zabriskie Point
Andrásnak, aki járatos a filmek világában a fenti névről az jutott eszébe: ez valami hippy film, amiben állandóan szeretkeznek a sivatagban - be kell vallanom, hogy nekünk meg kellett nézni a wikipedia-n - arra még emlékeztem, hogy ez egy filmklasszikus címe, de hogy kitől, és miről, arra már nem. Így viszont azt sem tudtam, amíg el nem indultunk a road tripre, hogy Zabriskie Point a Halál völgyében van. Most már viszont sosem felejtem el, és nemcsak azért, mert lélegzetelállító hely, hanem mert Zabriskie Pointnál úgy eltévedtünk, hogy azt hittem, sosem keveredünk ki.
A Halál völgyében két dolgot csináltunk: először is indiánosdit játszottunk - nem Bőrharisnyás, hanem Winnetou-s indiánosdi, mert nekünk az az igazi. Mikor az Arany Canyonban eszembe jutott, hogy a rossz emberek a komancsok, onnantól kezdve tökéletesen tudtuk játszani, ahogy Winnetou és barátja Old Shatterhand (ejtsd: satterhand) lassan poroszkálnak a canyon mélyén, kezükben az ezüst veretes medveölő puskával, és a Henry-féle ismétlő karabéllyal, félszemmel egyfolytában a sziklákat kémlelve, vajon hol csapnak le rájuk a gonosz komancsok, no meg a sosonok, akik tényleg itt laktak a Halál völgyében. Másodjára pedig azon poénkodtunk, milyen rémes lehetett pionyírnak lenni: elindulsz a gyönyörű Kalifornia felé, a haverok mind csillanó testű fürdőruhás lányokról, és szörfdeszkákról küldtek neked képeslapot - csak elfelejtették megemlíteni, hogy közben ott vannak a hegyek (két hullámban), közte meg a sivatag.
Mikor már coyote-val és találkoztunk, és a Badwater sóját is megkóstoltuk, aztán mi is kaptunk egy kicsi ízelítőt a pionyír élményből. Mindenhol megpróbáltunk egy kicsit elmenni a tömegtől, és járni egy kicsit, és a Zabriskie Point olyan gyönyörű, hogy azt nem akartuk kihagyni. Az utat jelölő táblák írták, hogy nem mindig egyértelmű, merre kell menni, de azt javasolták, hogy menjünk az óramutató járásával ellenkező irányba, és nem tudjuk eltéveszteni az ösvényt. Egy ideig így is volt, fel-le másztunk a sárgás-barnás buckákon, de mire leértünk a canyon aljába, ahol a táblák arra figyelmeztettek, hogy vigyázzunk a veszélyes bányákkal, az út egyszercsal eltűnt. És akkor kiderült, hogy pionyírnak nem lettem volna jó. Ugyanis teljesen pánikba estem mert odalent olyan a csend, mintha sehol nem lennének emberek, csak sziklák, amik pedig mind ugyanolyanok. Közben kezdett esteledni, és mi csak mentünk, és a buckák egyre nőttek, és mindig megfogadtuk, hogy a következő után visszafordulunk, de nem tettük... végül néhány egymásra helyezett útjelző kő terelt vissza a jó irányba, és ujjongtam, mikor végre megláttuk a ZP szélén a kilátót.
Pedig nekünk még almánk is volt, a csutkáját ott hagytuk egy mélyedés előtt, hátha egy kangoroo rat lakik benne, és a benne levő vízből elél majd egy évig. :)
A Halál völgyében két dolgot csináltunk: először is indiánosdit játszottunk - nem Bőrharisnyás, hanem Winnetou-s indiánosdi, mert nekünk az az igazi. Mikor az Arany Canyonban eszembe jutott, hogy a rossz emberek a komancsok, onnantól kezdve tökéletesen tudtuk játszani, ahogy Winnetou és barátja Old Shatterhand (ejtsd: satterhand) lassan poroszkálnak a canyon mélyén, kezükben az ezüst veretes medveölő puskával, és a Henry-féle ismétlő karabéllyal, félszemmel egyfolytában a sziklákat kémlelve, vajon hol csapnak le rájuk a gonosz komancsok, no meg a sosonok, akik tényleg itt laktak a Halál völgyében. Másodjára pedig azon poénkodtunk, milyen rémes lehetett pionyírnak lenni: elindulsz a gyönyörű Kalifornia felé, a haverok mind csillanó testű fürdőruhás lányokról, és szörfdeszkákról küldtek neked képeslapot - csak elfelejtették megemlíteni, hogy közben ott vannak a hegyek (két hullámban), közte meg a sivatag.
Mikor már coyote-val és találkoztunk, és a Badwater sóját is megkóstoltuk, aztán mi is kaptunk egy kicsi ízelítőt a pionyír élményből. Mindenhol megpróbáltunk egy kicsit elmenni a tömegtől, és járni egy kicsit, és a Zabriskie Point olyan gyönyörű, hogy azt nem akartuk kihagyni. Az utat jelölő táblák írták, hogy nem mindig egyértelmű, merre kell menni, de azt javasolták, hogy menjünk az óramutató járásával ellenkező irányba, és nem tudjuk eltéveszteni az ösvényt. Egy ideig így is volt, fel-le másztunk a sárgás-barnás buckákon, de mire leértünk a canyon aljába, ahol a táblák arra figyelmeztettek, hogy vigyázzunk a veszélyes bányákkal, az út egyszercsal eltűnt. És akkor kiderült, hogy pionyírnak nem lettem volna jó. Ugyanis teljesen pánikba estem mert odalent olyan a csend, mintha sehol nem lennének emberek, csak sziklák, amik pedig mind ugyanolyanok. Közben kezdett esteledni, és mi csak mentünk, és a buckák egyre nőttek, és mindig megfogadtuk, hogy a következő után visszafordulunk, de nem tettük... végül néhány egymásra helyezett útjelző kő terelt vissza a jó irányba, és ujjongtam, mikor végre megláttuk a ZP szélén a kilátót.
Pedig nekünk még almánk is volt, a csutkáját ott hagytuk egy mélyedés előtt, hátha egy kangoroo rat lakik benne, és a benne levő vízből elél majd egy évig. :)
April 26, 2012
Mókus Mikulás
 |
| Ennyit jegyzeteltem (+tízszer ennyit fotóztam) |
 |
| Utolsó napom a könyvtárban |
Carol, a program főnöke is ezt mondta, miután kedden előadtam az itteni ténykedéseimet - nagyon jó lenne majd visszajönni, mert egy csomó izgalmas dolgot találtam, és nagyon az elején vagyok valaminek, amiből akár egy nagyon jó könyv is lehet. Akik kb. tudjátok, hogy mivel szoktam foglalkozni talán elcsodálkoznak, de az előadásom a viktoriánuskori színházról szólt, és igazából én is most kezdtem tanulgatni a dolgot, de legalább találtam valami izgalmasat, ami leköt :)
Hogy azért jelentőségteljesen távozzak Washingtonból, a könyvtározás után elmentem a Mallra, elvittem magammal az anno tavaly Gyurival vett mogyorókat, és megetettem a mókusokat. Jó sok volt még a zacskóban, úgyhogy mindenkinek jutott rendesen. Hívjatok csak Mókus Mikulásnak!
 |
| Egy boldog mogyorós mókuska |
Most jön megint a pakolás, holnap reggel még Robynnal reggelizem (tegnap pörköltet főztem az egész háznak, Kristine is átjött), aztán irány Chicago - egy hét a festői Indiana-ban, juhúúú! :))
April 19, 2012
bréking nyúúz
Mormi házasodik! Gyuri most mondta, hogy látta a jövendőbelijével rohangászni és hancúrozni a füvön :) Hja, felnőnek a gyerekek!
(lehet, hogy akkor idén kétszer annyi paradicsomot kell ültetnünk majd?)
 |
| Mormi és Morminé |
Már megint
eltűntem, bocsánat... szerintem az úti beszámolót majd South Bendben folytatom, mert addig el kell még olvasnom egy fél könyvtárat, és 24-én elő is kell adnom ennek az erőfeszítésnek az eredményeit (tessék szorítani, cudarul meg vagyok ijedve!). Most csak gyorsan referálok arról, hogy a múlt hétvégén megint átugrottam New Yorkba, péntek este még a világ legjobb témavezetőjét, és a Vassar associate professorát is elcsíptem, aztán a világ legjobb Fulbright-os főnökével, és fantasztikus feleségével bruncholtam (-unk, Gyuri is befutott, ugyanis) egy fantasztikus francia étteremben - ez volt szerintem a legjobb kaja, amit idekint ettem. Szombaton még a világ legjobb horvát Shakespeare és Malone tudósával sétáltunk a Central Parkban, majd a nyakunkba vettük a várost, és legyalogoltunk a 35-dik utcáig. Vasárnap végre lejutottunk a Lower East Side Tenement Museumba, mindenkinek ajánlom, megéri! (Közben sűrűn gondoltam a világ legjobb házológusára...) Egy szuper sör étteremben frissültünk fel, majd fájó szívvel, de elbúcsúztunk a világ egyik legjobb városától... Képeket a New York-os mappába tettem fel, valahol az 50-ik kép táján kezdődnek az újak.)
April 16, 2012
Roadside jewels,
... azaz útmenti kincsek. Ugyanis az amerikai Nagy Utazásban ezek az igazi meglepetések: kisvárosok, ahol megszállunk, pár házból álló útmenti települések, amiken átautózunk, és amikről kiderül, hogy jobbnál jobb meglepetéseket rejtegetnek. Ilyen volt a nyáron Jamestown, és íme a mostani utazás meglepi listája:
1. San Francisco-ból kapásból a hosszabb úton autóztunk elfelé, végig a California Highway No. 1-on, ami az óceán partján kanyarog, és szerintem minden autóreklámban ez látható, de legalábbis ez az érzése az embernek, mikor ott hasít a szirten - mintha szőke lenne, és pony tailed, az oldalán Marlon Brando ülne fehér tapadós pólóban, és éppen Los Angelesbe igyekeznének, hogy szerencsét próbáljanak a filmiparban :) Alattuk az óceán zúg, előttük a messzeség, kívánhat-e bárki ennél többet? (ITT egy kis video ízelítő.) Talán egy festői világítótornyot? Kérése parancs: íme a Pigeon Point Lighthouse Picoderoban. Az előtérben bálnacsontok vannak, és persze, a festőiséghez elengedhetetlen színes réti virágok...
2. Miután így feltöltekezett a lelkünk vízi és parti szépségekkel, a gyomrunknak is kellett valami stimuláció, úgyhogy útba ejtettük Gilroyt, a világ fokhagyma fővárosát.Hogy még sosem hallottatok róla? Hát, nem vagytok egyedül, még amerikai barátaimnak is újdonság volt ez a földi paradicsom... ami sajnos egy szomorú, lepattant kisváros igazából. Talán az éves Fokhagyma Fesztivál idejére tényleg megtelik élettel, de ebből mi nem sokat láttunk. Egy darab kiüresedett főutcáján kívül a város végülis egy csomó strip mall-ból áll, bár tökéletes helyen parkoltam, pont az egyetlen fokhagyma souvenireket áruló bolt előtt. De rajtunk kívül csak mexikói bevándorlók lézengtek az utcákon, meg két kiscsajszi, akiket ugyancsak a város hírneve hozott ide. Kissé elszontyolódva indultunk el Gilroyból, mert Gyuri a múltból arra emlékezett, hogy a városnak már messziről fokhagyma illata volt, mikor egy pár kilométernyire hirtelen szagot fogtunk (szó szerint). A Kaliforniában már megszokott egyik útmenti zöldségesbódénál füzérekben lógtak a fokhagymák, és egy hevenyészett felirat azt hirdette, itt fokhagymás fagylalt is kapható! Úgyhogy kipattantunk az autóból, és jól bevásároltunk igazi gilroybeli fokhagymából, sőt, a fagyit is megkóstoltuk, és jelentem, meglepően finom volt!
3. Utunk első állomása Lone Pine volt, ami még a wikipedia szerint is frontier város, a semmi közepén. Úgyhogy nem is vártunk sokat, mint öt házat, és egy general store-t, mert akkor még nem sejtettük, hogy a B westernek fővárosába csöppenünk. Mint kiderült, a filmgyártás korai időszakától kezdve itt forgatták az összes limonádéwestern-t, sőt néha még Tibetként is funkcionált a háttér, ami lélegzetelállító: a városkát ugyanis az egyik oldalról a Sierrák óriási hegyei, a másik oldalról az Alabama Hills barnás csúcsai határolják. No, és van egy filmmúzeumuk, amiből az is kiderül, hogy itt forgatták az Ironman sivatagos jeleneteit is, mert folyamatosan érkeznek ide a "szomszédos" Hollywoodból a filmesek, ebben az évben 98 forgatást foglaltak már le. Ezen kívül viszont minden olyan, ahogy a vadnyugatot elképzeli az ember: egy bolt, egy kocsma, egy burrito-s stand, egy kisbolt, ahol főleg sört és horgászfelszerelést árulnak, a ranger ott ücsörög a város benzinkútjánál, az út mellett régi truck-ok, és szamarak állnak. Úgyhogy, ha arra visz az utatok, Lone Pine-ban érdemes megállni!
1. San Francisco-ból kapásból a hosszabb úton autóztunk elfelé, végig a California Highway No. 1-on, ami az óceán partján kanyarog, és szerintem minden autóreklámban ez látható, de legalábbis ez az érzése az embernek, mikor ott hasít a szirten - mintha szőke lenne, és pony tailed, az oldalán Marlon Brando ülne fehér tapadós pólóban, és éppen Los Angelesbe igyekeznének, hogy szerencsét próbáljanak a filmiparban :) Alattuk az óceán zúg, előttük a messzeség, kívánhat-e bárki ennél többet? (ITT egy kis video ízelítő.) Talán egy festői világítótornyot? Kérése parancs: íme a Pigeon Point Lighthouse Picoderoban. Az előtérben bálnacsontok vannak, és persze, a festőiséghez elengedhetetlen színes réti virágok...
2. Miután így feltöltekezett a lelkünk vízi és parti szépségekkel, a gyomrunknak is kellett valami stimuláció, úgyhogy útba ejtettük Gilroyt, a világ fokhagyma fővárosát.Hogy még sosem hallottatok róla? Hát, nem vagytok egyedül, még amerikai barátaimnak is újdonság volt ez a földi paradicsom... ami sajnos egy szomorú, lepattant kisváros igazából. Talán az éves Fokhagyma Fesztivál idejére tényleg megtelik élettel, de ebből mi nem sokat láttunk. Egy darab kiüresedett főutcáján kívül a város végülis egy csomó strip mall-ból áll, bár tökéletes helyen parkoltam, pont az egyetlen fokhagyma souvenireket áruló bolt előtt. De rajtunk kívül csak mexikói bevándorlók lézengtek az utcákon, meg két kiscsajszi, akiket ugyancsak a város hírneve hozott ide. Kissé elszontyolódva indultunk el Gilroyból, mert Gyuri a múltból arra emlékezett, hogy a városnak már messziről fokhagyma illata volt, mikor egy pár kilométernyire hirtelen szagot fogtunk (szó szerint). A Kaliforniában már megszokott egyik útmenti zöldségesbódénál füzérekben lógtak a fokhagymák, és egy hevenyészett felirat azt hirdette, itt fokhagymás fagylalt is kapható! Úgyhogy kipattantunk az autóból, és jól bevásároltunk igazi gilroybeli fokhagymából, sőt, a fagyit is megkóstoltuk, és jelentem, meglepően finom volt! 3. Utunk első állomása Lone Pine volt, ami még a wikipedia szerint is frontier város, a semmi közepén. Úgyhogy nem is vártunk sokat, mint öt házat, és egy general store-t, mert akkor még nem sejtettük, hogy a B westernek fővárosába csöppenünk. Mint kiderült, a filmgyártás korai időszakától kezdve itt forgatták az összes limonádéwestern-t, sőt néha még Tibetként is funkcionált a háttér, ami lélegzetelállító: a városkát ugyanis az egyik oldalról a Sierrák óriási hegyei, a másik oldalról az Alabama Hills barnás csúcsai határolják. No, és van egy filmmúzeumuk, amiből az is kiderül, hogy itt forgatták az Ironman sivatagos jeleneteit is, mert folyamatosan érkeznek ide a "szomszédos" Hollywoodból a filmesek, ebben az évben 98 forgatást foglaltak már le. Ezen kívül viszont minden olyan, ahogy a vadnyugatot elképzeli az ember: egy bolt, egy kocsma, egy burrito-s stand, egy kisbolt, ahol főleg sört és horgászfelszerelést árulnak, a ranger ott ücsörög a város benzinkútjánál, az út mellett régi truck-ok, és szamarak állnak. Úgyhogy, ha arra visz az utatok, Lone Pine-ban érdemes megállni!
April 13, 2012
Roadtrip fotók
Csak hardcore képnézegetőknek :))
San Francisco + Muir Woods + Berkeley: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/SanFranciscoMuirWoodsBerkeley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKrF-sf-h_iZKA&feat=directlink
California Highway #1 + Gilroy, CA + Lone Pine, CA: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/UtGilroyLonePine?authuser=0&authkey=Gv1sRgCIvXiuuK-KbgFA&feat=directlink
Death Valley:https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/DeathValley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCILYypn3o8m3JQ&feat=directlink
Las Vegas: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/LasVegas?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOr25vKvhJLrSg&feat=directlink
Valley of Fire + Lake Mead: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/ValleyOfFireLakeMead?authuser=0&authkey=Gv1sRgCK-bzKLjvPfiag&feat=directlink
Grand Canyon: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/GrandCanyon?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO7tjJ3jhOT9sAE&feat=directlink
Mojave sivatag + Calico ghosttown: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/MojaveSivatagCalicoGhostTown?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLn4z9bD9Je8pAE&feat=directlink
San Francisco + Muir Woods + Berkeley: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/SanFranciscoMuirWoodsBerkeley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKrF-sf-h_iZKA&feat=directlink
California Highway #1 + Gilroy, CA + Lone Pine, CA: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/UtGilroyLonePine?authuser=0&authkey=Gv1sRgCIvXiuuK-KbgFA&feat=directlink
Death Valley:https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/DeathValley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCILYypn3o8m3JQ&feat=directlink
Las Vegas: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/LasVegas?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOr25vKvhJLrSg&feat=directlink
Valley of Fire + Lake Mead: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/ValleyOfFireLakeMead?authuser=0&authkey=Gv1sRgCK-bzKLjvPfiag&feat=directlink
Grand Canyon: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/GrandCanyon?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO7tjJ3jhOT9sAE&feat=directlink
Mojave sivatag + Calico ghosttown: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/MojaveSivatagCalicoGhostTown?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLn4z9bD9Je8pAE&feat=directlink
April 12, 2012
Mormi's back!
South bendi mormotánk rajongóinak üzenem megnyugtatásul: Mormi viszatért, azaz felébredt végre, és vidáman szaladgál a kertben. Íme, a Gyuri által készített bizonyítékok (no és, juhúúú!)
April 10, 2012
Óda a Folgerhez
A Folgerben pár perccel fél öt után az egyik őszhajú könyvtárosnéni megrázza a csengőt, ezzel jelezve a kutatóknak, hogy ideje összekészülődni, mert háromnegyedkor bezárnak. Most már a második olyan hetem telik, mikor nincs kedvem letenni a ceruzát (tollat nem lehet bevinni), mert annyira izgalmas dolgokat nézegetek, hogy akár éjfélig is szívesen folytatnám a dolgot. Még nem tudom, mi sül majd ki belőle, de csodás dolgokat találtam, és valami teljesen újon jár az agyam, amit nagyon élvezek.
Mikor ma hazafelé sétáltam a CVS-ből, egyik kezemben az akkor beszerzett mosószert lóbálva, és a másik kezemben az Eastern Market melletti legjobb kávézóból, a Peregrine-ből beszerzett latte-t kortyolgatva, azon gondolkoztam, hogy a Folger fantasztikus találmány. Valahogy tökéletesen működik a hasonló érdeklődésű emberek összezárása, és rendszeres munkára szoktatása. Legalábbis az én esetemben bevált a rendszer. Úgyhogy minden otthoni kollégának azt javasolnám, hogy jelentkezzetek Folger ösztöndíjra, mert ez a legjobb ösztöndíj EVER, a blogot olvasó esetleges főnökeimtől pedig azt kérném, küldjenek pénzt, paripát és sabbaticalt, hadd maradhassak még :)) Bitte, bitte! Köszönöm.
Mikor ma hazafelé sétáltam a CVS-ből, egyik kezemben az akkor beszerzett mosószert lóbálva, és a másik kezemben az Eastern Market melletti legjobb kávézóból, a Peregrine-ből beszerzett latte-t kortyolgatva, azon gondolkoztam, hogy a Folger fantasztikus találmány. Valahogy tökéletesen működik a hasonló érdeklődésű emberek összezárása, és rendszeres munkára szoktatása. Legalábbis az én esetemben bevált a rendszer. Úgyhogy minden otthoni kollégának azt javasolnám, hogy jelentkezzetek Folger ösztöndíjra, mert ez a legjobb ösztöndíj EVER, a blogot olvasó esetleges főnökeimtől pedig azt kérném, küldjenek pénzt, paripát és sabbaticalt, hadd maradhassak még :)) Bitte, bitte! Köszönöm.
April 8, 2012
Meggyüttem!
... és mindenkinek boldog Húsvétot kívánok! ww.
March 27, 2012
Money, money, money, money....
Az úgy volt, hogy Gyuri elment vért adni. Rossz nyelvek szerint csak a véradás utáni sör miatt ment, de a végzet fittyet hány a rossz nyelvekre, és a Notre Dame-on különben is csak kólát adnak a véradóknak. A véradók ugyanis egy sorsoláson vettek részt, és, nem viccelek, Gyuri ezer dollárt nyert a nagylelkűségéért. Mert adni jó (de kapni sem kutya :)). Le is fotózták az óriási csekkel, amit, ha megjelenik az nd.edu-n, kegyetlenül be is linkelek Nektek.
Nem mondom, ez most jókor jött, úgyis éppen nyaralni indulunk - vár Las Vegas! :)
Nem mondom, ez most jókor jött, úgyis éppen nyaralni indulunk - vár Las Vegas! :)
Maintenance
Mostanság, ha hazajövök ebédelni (óh, a könyvtár ritka rendszerességre szoktat - reggeli, ebéd, vacsora, nem is tudtam, hogy ilyen 9-5-ig ember leszek a végére), két-három kék overállos férfi fogad a házunkban, akik minden ajtón bekopognak: jó napot, maintenance, azaz karbantartók, majd, miután nem sikerül kinyitniuk az ajtót, üvöltve beszélgetnek negyed órát a walkie-talkie-juikon egy nagyon erős hangú nénivel, végül elviharoznak újabb kulcsokat hozni. Csinálni sosem csinálnak semmit. Ha nem leszek híres fametsző, karbantartó még lehetek a Folgernél, azt hiszem...
Spaceman
 |
| Már említettem, hogy a metróállomások itt ötvenes évekbeli science fiction filmek díszleteire hajaznak...no, ez meg a régi, és az új Galériát összekötő mozgójárda. |
 |
| Ez a város egy integalaktikus időutazás - Q.E.D. |
Vasárnapi kultúrprogram
Subscribe to:
Posts (Atom)
