Farok kapu

Tavaly, mikor itt volt Tamás,lelkesen magyaráztuk neki, mi az a tailgate - ha valaki nem tudja közületek, az egy olyan esemény, mikor mindenki, aki nem jutott be a meccsre, elutazik a meccs színhelyére, visz magával egy grillsütőt, meg egy kis TV-t, és a stadion mellett ülve grillezik, és nézi a meccset a kisTV-n. Jól hangzik, mi? Azért azt el kell ismernem, hogy én is hallgattam a meccset Münchenben az Olympiastadtban egy kisrádión anno, úgyhogy megértem, hogy úgy minden izgalmasabb, ha az ember MAJDNEM ott van a helyszínen, de azért nekem ehhez csak három metrómegállót kellett megtennem, itt pedig emberek államokat utaznak ezért át... de hát when in Rome... úgyhogy, bár tavaly mindig elmenekültünk, ha home football weekend volt, most, hogy egy amerikai is van a családunkban, itt maradtunk, és megmutattuk neki, milyen is a tailgate. (Bár szigorúan csak szemlélőként vettünk benne részt.)

A mi környékünk ugyanis tailgate heaven. Mindenki az utcánkban kiadja a telkét,

parkolónak, és az autók között sokan leverik a kis sátrukat, és ott grilleznek.

Két hete a Rice University volt itt, közvetítette a TV,

felvonult a helyi készültség,

és a felújított Touhdown Jesus örömmel szemlélte, ahogy Notre Dame győzött.

Mi egy kis séta után hazajöttünk, mit sem sejtve, és borzongva láttuk, hogy a sarki gengsztereknél csordában állnak a gang autók. 

A kertünkben egy nyuszi fogadott, aki a hírre, hogy nyerésre állunk, nagyon helyesen, a füle botját sem mozdította.

Most szombaton aztán az őrület a többszörösére nőtt,

mert a helyi nagy rivális, Michigan jött a campusra.

Ameddig a szem ellát, mindenhol tailgatezők...

Néhányan a hűtőtáskába még hangfalat is szereltek, így egyszemélyes party mobilként nyomulhattak a tömegben.

Mert tömeg, az volt. Miután egy részeg fazon átesett a babakocsinkon, úgy döntöttünk, ennyi elég volt a kulturális elmélyülésből,

és inkább szelídebb vizekre eveztünk.

Gyönyörű őszeleji szombat volt,

és örömmel jelenthetem, hogy a történelemben először a Notre Dame legyőzte Michigant 31-0-ra! Go Irish! :)

vizz, vizz!

Lili barátnőm kisfia mondta így tavaly nyáron, rövid í-vel, hosszú z-vel. Azóta ő már felnőtt nagyfiú, és gondolom, nem mond ilyeneket, de nekem azóta is így van a fülemben nagy kedvencem a vizz, vizz! Az ittlétben az egyik legrosszabb, hogy nincs itt a Balaton. És persze, tudom, itt van helyette a Michigan-tó, de azért az nem ugyanaz! Főleg azért, mert a Balaton azt jelenti, hogy szabadság, meg nyaralás, meg a kis házunk, itt pedig Gyurinak egész nyáron dolgoznia kell, ezért mindössze háromszor jutottunk el a tóhoz. Az első alkalommal csodás idő volt, de otthon felejtettem a fényképezőgépem, ezért nem tudom megmutatni, milyen szép volt minden. A második alkalommal mire kiértünk a Warren dűnékhez, 15 fok lett, és erős szél. Úgyhogy a fürdésnek lőttek, de azért a tó szép volt:

Mindenfelé sirályok bóklásztak.

Kb. ennyire vetkőztünk le :)

Egy hete aztán tettünk még egy próbát.A terv az volt, hogy elugrunk St. Josephbe, feltesszük a kisbabát a körhintára, eszünk egy fagyit, és már jövünk is haza. Nem tudtuk azonban, hogy St. Josephben hihetetlenül jó antik piac van. Úgyhogy vettünk két kis tálca asztalkát

(majd megmutatom az is, milyenek lesznek, ha kezelésbe veszem őket)

és meglepő kincsként egy régi michigani színház  három székének öntöttvas vázát, amiből padot akarunk csinálni,

sétáltunk a szép kis belvároskában,

körhintáztunk a kisbabával,

és mivel csodálatos volt az idő, úsztunk is egy nagyot.

Aztán megvacsoráztunk, és még, terv szerint fagyiztunk is. Sötét este volt, mikor haza indultunk. Beszippantott minket St. Jospeh, a turista-csapda, hurrá, hurrá!!!!