Annyira várom

a tavaszt!!!!!!!!!!!

Hallom, odahaza jó idő van, napsütés, és plusz fokok - itt továbbra is (not surprsisingly) hó, és hideg. Csak a virágaim csempésznek egy kis tavaszt a télbe. Ugye szépek?

Oh, Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Besser gesagt manchmal sind sie grün, 

Manchmal aber blau, 

oder braun

Oh Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Azaz, a

sör saga folytatódik!!!!!

Ahogy azt élesszemű, és a banánturmixot szerető kedves olvasónk is megjegyezte, 20 liter sörért igencsak meg kell dolgozni. És a múltkori történet még nem volt minden. Tegnapelőtt este kimostuk az üvegeket, ekkor született a fenti dal az üvegfához (elnézést), aztán tegnap kifertőtlenítettük őket, újabb száradás várt rájuk, csakúgy, mint a csapos sörtartályra, 

egy kis vízben feloldottuk, és felforraltuk (ezáltal fertőtlenítve azt is) a priming sugart, azaz kukoricacukrot, amitől a sör pezsegni fog (reméljük!)

kinyitottuk a kiforrt sör tartályát (a szélén az ott a komló), és átfejtettük a csapos tartályba.

Belekevertük a cukrot, majd

elkezdtük megtölteni az üvegeket.

Ami nem csatos, azt palackoztuk.

 

E voila! A kész sörök!!!

Pár napig a meleg nagyszobában ücsörögnek, aztán irány a pince - két hét múlva ihatók is!

Végezetül hadd álljon itt a világ legjobb sörös címkéje: egy mókus, aki sörözik!!!!! hűűűű!!!!

Milyen jó,

hogy rendbe tettük a dolgozószobát! Tegnap éjfélkor itt ültünk egymás mellett - Gyuri az asztalnál, mert rajzolnia kellett (szerintem sétáló sünöket, szerinte objecteket és hullámokat), én pedig a LaZboyba kucorodtam, a laptoppal az ölemben, és küzdöttem William Dowton-nal. (egy megjegyzés - hihetetlen nehéz megtalálni a cikket, aminek csak a szerzőjére emlékezel, ha a témája Dowton, és a TV-ben  a legsikeresebb sorozat a DowNton Abbey, grrrr....).

Munkaidill à la mi :)

Wine and Canvas

Ma megint nekifeküdtem a Ruttkay cikknek, és remélem, a végére is járok, no meg írtam a témavezetőmnek is, úgyhogy a kocka el van vetve, muszáj szakdolgoznom, azaz kezdek visszatérni normál valómhoz, DE! tegnap este láttam valami akkora fantasztikusságot, hogy kitaláltam, indítok egy új rovatot, aminek a címe az lesz: Veruska, the Midwestern Housewife.

Hogy mi adta az ötletet? Tegnap elmentünk vacsorázni (a kupont Gyuri kollégáitól kaptuk, nászajándékba), és a szomszéd teremben, kis asztali festőállványok előtt kb. 50 jól szituált háziasszony ücsörgött, és egy lóherére hasonlító valamit festett egy üres vászonra. Azt hittem, hogy előrehozott Szt. Patrik napi össznépi megmozdulásnak vagyunk tanúi, de aztán kiderült, hogy ez a wine and canvas nevű esemény, amire az ember befizet 35 dollárt, kap ecsetet,vásznat, festéket, plusz közben még megiszik néhány koktélt, és voilà, már viheti is az ámuló családnak haza az elkészült remekművet. 

Mint ma kiderült, a tegnapi festegetési penzum ez volt:

A hölgyek pedig, míg vacsoráztunk, valami ilyet festettek helyette:

(ez egy painttel készült rekonstrukció :))

De nem akarom bántani őket, kb. én is így járnék - sőt, fogok járni! Mert elhatároztam, hogy havonta egyszer elmegyek valami ilyen, a művészi kedvű háziasszonyokat megcélzó foglalkozásra. Most az egyszerűség kedvéért először a már megismert festegetős eseményre nevezek be, de aztán jöhet a többi is - ha van valami ötletetek, szóljatok!
 A tervek szerint majd ezt kell lefestenem:

Előzetes projekcióim szerint ez lesz a végeredmény: 

Abban nem szabad reménykedni, hogy kézzel jobban festek, mint Paint-tel :)

hahahahaha, jó lesz!!!!!

Fura,

ez eddig nem tűnt fel, de most hirtelen szíven ütött - a házunkon négy zár van, de csak egy kulcsunk van - ez ugye nem normális?

Más: ma süt a nap, juhúúúú, két órát sétáltam finn barátnémmel, Susa-val a campuson, juhúúúú!

Holnap jön megint a hó, de nem hagyom magam legyőzni a tél erői által - az ablakomban a jácintok mellett már virágoznak a nárciszok és a rózsaszín tulipánok is!

Szerbusztok!

Hó, hahó!

Általában szeretek a vagány fiús lány pózában tetszelegni, de be kell vallanom, ma volt 20 perc, mikor olyan halálfélelmem volt, mint utoljára a La Sagrada Familia tetején 2004-ben, mikor kilengett velem a 100 méteres torony, összecsuklottam a lábaim és már elképzeltem magam, ahogy porladó csontvázként örökre ott maradok. Ma nem a magasság tett be nekem ideiglenesen, hanem egy egyszerű hómobil. Becsületemre legyen mondva, miután 20 percig hangosan imádkoztam a halálmasinán, ami jobbra-balra csúszkált, és óriásiakat ugrott alattam, nem szálltam le róla, sőt - kb. 70 kilométert ücsörögtem rajta nagy vidáman - és, hiszitek vagy nem, még vezettem is, és bár nem voltam olyan gyors és magabiztos, mint Gyuri, de azért elég jól ment.

A hómobilt úgy kell elképzelni, mintha egy sílécet, egy motort és egy Trabantot kereszteznénk - nagyon nagyon hangos, hihetetlenül büdös kétütemű motorja van, kb. joystickszerűen irányítható, és vidáman csúszkál a havon. (Sajnos a Trabant, vagy a motor extrái hiányoznak belőle...) Viszont, ha az ember megszokja a zajt, a szagot, a rángatást és a rázást (ugyanis nemcsak rekreációs eszköznek kiváló, de a vesekövektől is megszabadít), azért hihetetlen jót lehet vele kirándulni. A fejed felett összeboruló havas fenyőerdők, néhol vad pulykák és őzikék, máshol tisztások és szikrázó napsütés - igaz, hogy bármennyi jégeralsót is veszel fel, kockára fagysz, de, higgyétek el, megéri.

Szóval, aki szereti a téli erdőt, nem fél egy kis hidegtől, és mondjuk különben is motorozik, mindenképpen próbálja ki, aki viszont rosszul szokott lenni autóval, repülőn vagy buszon, az maradjon a sétánál, mert a gyomrot a hómobil nem kíméli.

Olyan buta voltam, hogy elfelejtettem videót készíteni, de itt van néhány kép, ízelítőül. 

A profi

Nem híztam 10 kilót, csak négy réteg van rajtam mindenből :)

Bulizunk!

Na, jó, az túlzás, de igen mozgalmas volt a hetünk második fele - csütörtökön Gyuri főnöke jött hozzánk vacsorára, akiről kiderült, hogy nemcsak, hogy a villamosmérnökség úttörője, de nagyon jól főz is, sőt újabban vasárnaponként kenyeret is süt. Tőle tudtam meg, hogy a dédnagypapám által is népszerűsített Kaiser Semmel tetejét nem fel kell vágni, hanem különleges módon hajtogatni kell. Bele is tette a bogarat a fülembe, a jövő héten meg is próbálom. Ezen kívül Ági barátnőm is küldött ezer finom kenyérreceptet, úgyhogy lehet, hogy nekiesem én is a pékeskedésnek.
Pénteken aztán én mentem vacsorázni Anna és Kathee barátnéimmel, akiket még a Nanovicból ismerek, bár már egyikük sem dolgozik ott. South Bend belvárosába vittek a Cafe Navarre-ba, ami egy nagyon szép, régi banképületből átalakított étterem, még az étel is finom volt, úgyhogy mikor Gyuri értem jött, még vele is beültünk egy italra. Örömmel láttuk, hogy mintha péntek este tényleg feléledne South Bend központja, állítólag nyílt a Navarre mellett egy jó olasz étterem is, plusz a színház is tele volt, alig lehetett parkolóhelyet kapni. Annáék mesélték, hogy galériák, kávézók, meg kis éttermek is nyíltak a két főutca mellett, hátha tényleg magához tér egy kicsit a város.
 Ma este pedig Gyuri grad studentje, Ádám jött el hozzánk vacsorára, hozott finom pogácsát is, jót beszélgettünk, meg szerintem halálra etettük szegény, de talán nem bánja :)
Egy ilyen mozgalmas pár nap után mi jöhet még? Hát, holnap elmegyünk snowmobilozn, úgyhogy keep fingers crossed!

Plus spouse

Megjött a health insurance card-om, azaz aTB kártyám, és a nevem helyett ez szerepel rajta: Gyorgy Cs. plus spouse... brühühüüü - hát ide jutottam, dr. ww-ből plus spouse lettem - csak az vigasztal, hogy bárhogy neveznek, éppoly illatos vagyok ...  :)))))

Better after

Már említettem, hogy az első dolog, aminek itt a házban nekiesni terveztem, az az eleddig teljesen használatlan dolgozószoba volt. A baj ezzel a szobával az, hogy kicsit kiesik a ház fő vérkeringésén, ezért Gyuri kb. nulla percet töltött itt, az előnye azonban az, hogy a ház többi részével ellentétben van benne központi fényforrás, és a falairól szerencsére lemaradt a rémisztő műanyag lambéria, ami a többi helyiséget ékesíti. Úgyhogy tökéletes terepnek ígérkezett, hogy a magam képére formáljam :) Még messze vagyok a teljes sikertől, de azért már történt annyi dolog, hogy érdemes beszámolni a változásokról.

No, így néz ki a kész sarok.

Mindig álmodoztam a lebegő polcokról!

Ez egy 2 dolláros IKEA-s óra, átalakítva. Ami a képen nem látszik, az az, hogy a fekete számlapjába bele van karcolva a Chrysler Building kontúrja.

Egy kis tavaszváró - tulipán, jácint és nárcisz, Gyuri tavalyi nyuszicsokijaival, és Michigan tavi kavicsokkal. Azóta már a polcot is lefestettem, csak lusta voltam újra lefotózni.

Az egyik bőrönd, benne az útikönyvekkel.

Ez pedig a DIY szekrényke, benne a festékeim, papírjaim, ecseteim, stb. Az alapja egy 35 dolláros IKEA komód, amit befestettünk, majd rárajzoltam a Golden Gate hídat, és ráírtam, hogy San Francisco. Ügyes szeműek már talán sejtik, hogy a szobának majd az amerikai landmark épületek lesznek az összekötő elemei.

Ez egy IKEA-s evőeszköz tartó, amiből ékszertartót csináltam - egy kis festék, néhány kampó, és kész. Az ékszerek mögött egy Oscar Wilde idézet van, hogy mikor leveszem őket, jól induljon a napom.

A filmszerű fényképkeretbe a jegyesfotózáson készült képeink közül kerül néhány. Már kész vannak, csak nem volt időm elmenni értük. A komód mellett a Dremel Trio-m áll, nemsokára ő is bevetésre kerül!

Az íróasztal még az eredeti - tervezem, hogy befestem fehérre. A polcokat már mi tettük fölé, és, ahogy látjátok,

itt is visszaköszönnek a híres amerikai landmarkok.

Ez pedig csodálatos új masinám, a Silhouette Cameo! Az ő segítségével kerül majd az egyik falra matricából Chicago, a másikra Budapest látképe.

Stílusosan, a saját készítésű log cabin mellé az amerikai alkotmány egy másolata került.

Még persze van tennivaló, de úgy örülök, hogy ennyi is elkészült! Mit szóltok? Jó lett?

Szuper vasárnap

Most vasárnap hihetetlenül gyönyörű idő volt.Szikrázó napsütés, hó, plusz fokok, úgyhogy elmentünk megint csavarogni - ezúttal a Michigan-tó volt soron. Íme a fényképes beszámoló.

Árnyékot vetünk a világra :)

Homokdűnék, és téli kórók

Víííííz, vííííz!

Olyan jól ücsörögtek...

de a hős felfedezők

felriasztották őket.

Aztán mi is megirigyeltük a kilátójukat, és megmásztuk a jéggátat.

Ez fogadott a túloldalon.

Nagyon hiányzik a Balaton, de placebónak ez is megteszi :)

 

Itt nem viccel a tél.

Elkezdtem kavicsokat gyűjteni - még jók lesznek valamire alapon :)

Your humble author.

A jégcsúcsok meghódítása után...

...nekiestünk a dűnemászásnak

Itt még vigyorgok,

de a végén jól esett a wishbone tree-nek támaszkodni.

Hihetetlen, milyen jó

kirándulóidő volt!

 A nagy dűnemászás után elmentünk Three Oaksba, ami immár a Pázmányos kollégák által is leokézott szuper kisváros, és arról nevezetes, többek között, hogy van egy szuper, múlt század eleji mozija és egy régi gyárépületből kialakított whiskey lepárlója. No, itt kiderült, hogy szeretem a rozspálinkát? Whiskeyt? Mi a helyes kifejezés? Mindenesetre, nagyon ízlett - ha meglátogattok, ide mindenképpen elviszünk Titeket. Nagyon vagány hely, két fiatal srác indította, hogy feltámasszák a városka belsejét, itt South Bendben is van egy hasonló kezdeményezés, sörözőt nyitnak az elhagyott moziban - remélem, beindul az is!
A lélkemelengető whiskey után átmentünk egy nagyon jó antique store-ba, ahol igazi kincsekre akadtam.

Egy egész szettnyi, azaz három PANAM bőröndre, amiből mindenféle fincsiséget fogok csinálni,

és egy rozsdás régi könyvtár katalógusra, amit rendbe szedek, hogy legyen hova tenni a jegyzetkártyáimat.

Végül úgy döntöttünk, hogy megvacsorázunk a helyi kocsmában, és nem csalódtunk: a hamburger nagyon finom volt, sőt, még egy helyi alkoholista nénivel is összebarátkoztunk, akiről kiderült, hogy van egy kis szőlője, és a férje vörösbort készít, no meg, hogy ő 16 évig volt bartender, és most is zavarba hoz mindenkit, ha iszik egy kicsit, és átmászik a pulton, hogy kiszolgálja magát. Bár a facebookon minden erősködése ellenére sem jelöltem be, azért nagy barátságban váltunk el.

Szóval, ahogy látjátok, ez tényleg szuper vasárnap volt. Most megyek, és eltolom a havat.... sziasztok!