retek

Gyuri legújabb kertészeti remeke a hónapos retek. Saját bevallása szerint ő sosem, vagy csak nagyon régen evett, de mivel volt mag az Aldiban, és én felemlegettem, hogy retek nélkül nem igazi a tavasz, ültetett - és pompásak lettek! Olyannyira, hogy még ő is eszeget belőlük, én pedig reggeli és vacsora mellé majszolom a pompás piros szuperfriss retkeket marokszám - jó dolgom van, mit is tagadjam!

Back in the Bend

Kedves Mindenki!
Szerencsésen visszaértem South Bendbe, ahol, pl. a postaládán már fent van az én nevem is :) Közben másfél napot Chicagoban voltunk, ettünk finom olasz vacsorát, aztán sétáltunk a Belvárosban, voltunk a French Market-on, no meg a Chapel in the Sky-ban (ahol megidéztük Munteán kolléga szellemét is). South Bend megvan, az Egyetemet még nem láttam, de Gyuri ma elment dolgozni, ezért feltételezem, azt sem lopták el. Mormotánk is megvan a kertben, készítettem is róla képet, ha feltöltődik a gépem, majd mellékelem (csakúgy, mint a chicago-i képeket - chicago-i képek ITT).
Tegnap Three Oaks-ban voltunk, moziban, megnéztük a We Need to Talk About Kevin című filmet, ami nem volt túl jó, de a mozi szuper, egy igazi századfordulós felújított épület, apró asztalka mellett ültünk a páholyban, és borzalmas amerikai kávét szürcsölgettünk, míg Kevin lenyilazta az osztálytársait :) Utána még az egyik helyi antikvitás boltba is betértünk, ahol vörösbort kaptunk, és térképet a városkához, no meg, jutányos áron, néhány pöttyös tányért, úgyhogy tökéletes hétvége volt. Jó volt egy kicsit lustálkodni az előadásra felturbózott hetek után, no meg Gyurival lenni... Még egy hét, és otthon leszek - beware! :)

Zabriskie Point

Andrásnak, aki járatos a filmek világában a fenti névről az jutott eszébe: ez valami hippy film, amiben állandóan szeretkeznek a sivatagban - be kell vallanom, hogy nekünk meg kellett nézni a wikipedia-n - arra még emlékeztem, hogy ez egy filmklasszikus címe, de hogy kitől, és miről, arra már nem. Így viszont azt sem tudtam, amíg el nem indultunk a road tripre, hogy Zabriskie Point a Halál völgyében van. Most már viszont sosem felejtem el, és nemcsak azért, mert lélegzetelállító hely, hanem mert Zabriskie Pointnál úgy eltévedtünk, hogy azt hittem, sosem keveredünk ki.

A Halál völgyében két dolgot csináltunk: először is indiánosdit játszottunk - nem Bőrharisnyás, hanem Winnetou-s indiánosdi, mert nekünk az az igazi. Mikor az Arany Canyonban eszembe jutott, hogy a rossz emberek a komancsok, onnantól kezdve tökéletesen tudtuk játszani, ahogy Winnetou és barátja Old Shatterhand (ejtsd: satterhand) lassan poroszkálnak a canyon mélyén, kezükben az ezüst veretes medveölő puskával, és a Henry-féle ismétlő karabéllyal, félszemmel egyfolytában a sziklákat kémlelve, vajon hol csapnak le rájuk a gonosz komancsok, no meg a sosonok, akik tényleg itt laktak a Halál völgyében. Másodjára pedig azon poénkodtunk, milyen rémes lehetett pionyírnak lenni: elindulsz a gyönyörű Kalifornia felé, a haverok mind csillanó testű fürdőruhás lányokról, és szörfdeszkákról küldtek neked képeslapot - csak elfelejtették megemlíteni, hogy közben ott vannak a hegyek (két hullámban), közte meg a sivatag.

Mikor már coyote-val és találkoztunk, és a Badwater sóját is megkóstoltuk, aztán mi is kaptunk egy kicsi ízelítőt a pionyír élményből. Mindenhol megpróbáltunk egy kicsit elmenni a tömegtől, és járni egy kicsit, és a Zabriskie Point olyan gyönyörű, hogy azt nem akartuk kihagyni. Az utat jelölő táblák írták, hogy nem mindig egyértelmű, merre kell menni, de azt javasolták, hogy menjünk az óramutató járásával ellenkező irányba, és nem tudjuk eltéveszteni az ösvényt. Egy ideig így is volt, fel-le másztunk a sárgás-barnás buckákon, de mire leértünk a canyon aljába, ahol a táblák arra figyelmeztettek, hogy vigyázzunk a veszélyes bányákkal, az út egyszercsal eltűnt. És akkor kiderült, hogy pionyírnak nem lettem volna jó. Ugyanis teljesen pánikba estem mert odalent olyan a csend, mintha sehol nem lennének emberek, csak sziklák, amik pedig mind ugyanolyanok. Közben kezdett esteledni, és mi csak mentünk, és a buckák egyre nőttek, és mindig megfogadtuk, hogy a következő után visszafordulunk, de nem tettük... végül néhány egymásra helyezett útjelző kő terelt vissza a jó irányba, és ujjongtam, mikor végre megláttuk a ZP szélén a kilátót.

Pedig nekünk még almánk is volt, a csutkáját ott hagytuk egy mélyedés előtt, hátha egy kangoroo rat lakik benne, és a benne levő vízből elél majd egy évig.  :)

Mókus Mikulás

Ennyit jegyzeteltem (+tízszer ennyit fotóztam)

Utolsó napom a könyvtárban

Ma volt az utolsó napom a Folgerben. Még megpróbáltam egy-két könyvet átfutni, pár oldalt lefotózni, aztán visszaadtam mindent a polcomról, és elbúcsúztam a legkedvesebb könyvtáros bácsimtól - azt mondta, visszavár, hát jó lenne.
Carol, a program főnöke is ezt mondta, miután kedden előadtam az itteni ténykedéseimet - nagyon jó lenne majd visszajönni, mert egy csomó izgalmas dolgot találtam, és nagyon az elején vagyok valaminek, amiből akár egy nagyon jó könyv is lehet. Akik kb. tudjátok, hogy mivel szoktam foglalkozni talán elcsodálkoznak, de az előadásom a viktoriánuskori színházról szólt, és igazából én is most kezdtem tanulgatni a dolgot, de legalább találtam valami izgalmasat, ami leköt :)
Hogy azért jelentőségteljesen távozzak Washingtonból, a könyvtározás után elmentem a Mallra, elvittem magammal az anno tavaly Gyurival vett mogyorókat, és megetettem a mókusokat. Jó sok volt még a zacskóban, úgyhogy mindenkinek jutott rendesen. Hívjatok csak Mókus Mikulásnak!

Egy boldog mogyorós mókuska

 Most jön megint a pakolás, holnap reggel még Robynnal reggelizem (tegnap pörköltet főztem az egész háznak, Kristine is átjött), aztán irány Chicago - egy hét a festői Indiana-ban, juhúúú! :))

bréking nyúúz

Mormi házasodik! Gyuri most mondta, hogy látta a jövendőbelijével rohangászni és hancúrozni a füvön :) Hja, felnőnek a gyerekek!

Mormi és Morminé

(lehet, hogy akkor idén kétszer annyi paradicsomot kell ültetnünk majd?)

Már megint

eltűntem, bocsánat... szerintem az úti beszámolót majd South Bendben folytatom, mert addig el kell még olvasnom egy fél könyvtárat, és 24-én elő is kell adnom ennek az erőfeszítésnek az eredményeit (tessék szorítani, cudarul meg vagyok ijedve!). Most csak gyorsan referálok arról, hogy a múlt hétvégén megint átugrottam New Yorkba, péntek este még a világ legjobb témavezetőjét, és a Vassar associate professorát is elcsíptem, aztán a világ legjobb Fulbright-os főnökével, és fantasztikus feleségével bruncholtam (-unk, Gyuri is befutott, ugyanis) egy fantasztikus francia étteremben - ez volt szerintem a legjobb kaja, amit idekint ettem. Szombaton még a világ legjobb horvát Shakespeare és Malone tudósával sétáltunk a Central Parkban, majd a nyakunkba vettük a várost, és legyalogoltunk a 35-dik utcáig. Vasárnap végre lejutottunk a Lower East Side Tenement Museumba, mindenkinek ajánlom, megéri! (Közben sűrűn gondoltam a világ legjobb házológusára...) Egy szuper sör étteremben frissültünk fel, majd fájó szívvel, de elbúcsúztunk a világ egyik legjobb városától... Képeket a New York-os mappába tettem fel, valahol az 50-ik kép táján kezdődnek az újak.)

Roadside jewels,

... azaz útmenti kincsek. Ugyanis az amerikai Nagy Utazásban ezek az igazi meglepetések: kisvárosok, ahol megszállunk, pár házból álló útmenti települések, amiken átautózunk, és amikről kiderül, hogy  jobbnál jobb meglepetéseket rejtegetnek. Ilyen volt a nyáron Jamestown, és íme a mostani utazás meglepi listája:

1. San Francisco-ból kapásból a hosszabb úton autóztunk elfelé, végig a California Highway No. 1-on, ami az óceán partján kanyarog, és szerintem minden autóreklámban ez látható, de legalábbis ez az érzése az embernek, mikor ott hasít a szirten - mintha szőke lenne, és pony tailed, az oldalán Marlon Brando ülne fehér tapadós pólóban, és éppen Los Angelesbe igyekeznének, hogy szerencsét próbáljanak a filmiparban :) Alattuk az óceán zúg, előttük a messzeség, kívánhat-e bárki ennél többet? (ITT egy kis video ízelítő.) Talán egy festői világítótornyot? Kérése parancs: íme a Pigeon Point Lighthouse Picoderoban. Az előtérben bálnacsontok vannak, és persze, a festőiséghez elengedhetetlen színes réti virágok...

2. Miután így feltöltekezett a lelkünk vízi és parti szépségekkel, a gyomrunknak is kellett valami stimuláció, úgyhogy útba ejtettük Gilroyt, a világ fokhagyma fővárosát.Hogy még sosem hallottatok róla? Hát, nem vagytok egyedül, még amerikai barátaimnak is újdonság volt ez a földi paradicsom... ami sajnos egy szomorú, lepattant kisváros igazából. Talán az éves Fokhagyma Fesztivál idejére tényleg megtelik élettel, de ebből mi nem sokat láttunk. Egy darab kiüresedett főutcáján kívül a város végülis egy csomó strip mall-ból áll, bár tökéletes helyen parkoltam, pont az egyetlen fokhagyma souvenireket áruló bolt előtt. De rajtunk kívül csak mexikói bevándorlók lézengtek az utcákon, meg két kiscsajszi, akiket ugyancsak a város hírneve hozott ide. Kissé elszontyolódva indultunk el Gilroyból, mert Gyuri a múltból arra emlékezett, hogy a városnak már messziről fokhagyma illata volt, mikor egy pár kilométernyire hirtelen szagot fogtunk (szó szerint). A Kaliforniában már megszokott egyik útmenti  zöldségesbódénál füzérekben lógtak a fokhagymák, és egy hevenyészett felirat azt hirdette, itt fokhagymás fagylalt is kapható! Úgyhogy kipattantunk az autóból, és jól bevásároltunk igazi gilroybeli fokhagymából, sőt, a fagyit is megkóstoltuk, és jelentem, meglepően finom volt!

3. Utunk első állomása Lone Pine volt, ami még a wikipedia szerint is frontier város, a semmi közepén. Úgyhogy nem is vártunk sokat, mint öt házat, és egy general store-t, mert akkor még nem sejtettük, hogy a B westernek fővárosába csöppenünk. Mint kiderült, a filmgyártás korai időszakától kezdve itt forgatták az összes limonádéwestern-t, sőt néha még Tibetként is funkcionált a háttér, ami lélegzetelállító: a városkát ugyanis az egyik oldalról a Sierrák óriási hegyei, a másik oldalról az Alabama Hills barnás csúcsai határolják. No, és van egy filmmúzeumuk, amiből az is kiderül, hogy itt forgatták az Ironman sivatagos jeleneteit is, mert folyamatosan érkeznek ide a "szomszédos" Hollywoodból a filmesek, ebben az évben 98 forgatást foglaltak már le. Ezen kívül viszont minden olyan, ahogy a vadnyugatot elképzeli az ember: egy bolt, egy kocsma, egy burrito-s stand, egy kisbolt, ahol főleg sört és horgászfelszerelést árulnak, a ranger ott ücsörög a város benzinkútjánál, az út mellett régi truck-ok, és szamarak állnak. Úgyhogy, ha arra visz az utatok, Lone Pine-ban érdemes megállni!

Roadtrip fotók

Csak hardcore képnézegetőknek :))

San Francisco + Muir Woods + Berkeley: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/SanFranciscoMuirWoodsBerkeley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCKrF-sf-h_iZKA&feat=directlink

California Highway #1 + Gilroy, CA + Lone Pine, CA:  https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/UtGilroyLonePine?authuser=0&authkey=Gv1sRgCIvXiuuK-KbgFA&feat=directlink

Death Valley:https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/DeathValley?authuser=0&authkey=Gv1sRgCILYypn3o8m3JQ&feat=directlink

 Las Vegas: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/LasVegas?authuser=0&authkey=Gv1sRgCOr25vKvhJLrSg&feat=directlink

Valley of Fire + Lake Mead: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/ValleyOfFireLakeMead?authuser=0&authkey=Gv1sRgCK-bzKLjvPfiag&feat=directlink

Grand Canyon: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/GrandCanyon?authuser=0&authkey=Gv1sRgCO7tjJ3jhOT9sAE&feat=directlink

Mojave sivatag + Calico ghosttown: https://picasaweb.google.com/113074724702586787435/MojaveSivatagCalicoGhostTown?authuser=0&authkey=Gv1sRgCLn4z9bD9Je8pAE&feat=directlink

Mormi's back!

South bendi mormotánk rajongóinak üzenem megnyugtatásul: Mormi viszatért, azaz felébredt végre, és vidáman szaladgál a kertben. Íme, a Gyuri által készített bizonyítékok (no és, juhúúú!)

Óda a Folgerhez

A Folgerben pár perccel fél öt után az egyik őszhajú könyvtárosnéni megrázza a csengőt, ezzel jelezve a kutatóknak, hogy ideje összekészülődni, mert háromnegyedkor bezárnak. Most már a második olyan hetem telik, mikor nincs kedvem letenni a ceruzát (tollat nem lehet bevinni), mert annyira izgalmas dolgokat nézegetek, hogy akár éjfélig is szívesen folytatnám a dolgot. Még nem tudom, mi sül majd ki belőle, de csodás dolgokat találtam, és valami teljesen újon jár az agyam, amit nagyon élvezek.
Mikor ma hazafelé sétáltam a CVS-ből, egyik kezemben az akkor beszerzett mosószert lóbálva, és a másik kezemben az Eastern Market melletti legjobb kávézóból, a Peregrine-ből beszerzett latte-t kortyolgatva, azon gondolkoztam, hogy a Folger fantasztikus találmány. Valahogy tökéletesen működik a hasonló érdeklődésű emberek összezárása, és rendszeres munkára szoktatása. Legalábbis az én esetemben bevált a rendszer. Úgyhogy minden otthoni kollégának azt javasolnám, hogy jelentkezzetek Folger ösztöndíjra, mert ez a legjobb ösztöndíj EVER, a blogot olvasó esetleges főnökeimtől pedig azt kérném, küldjenek pénzt, paripát és sabbaticalt, hadd maradhassak még :)) Bitte, bitte! Köszönöm.

Meggyüttem!

Hahó, emberek! 10 nap alatt 2.500 mérföldet, azaz 4.000 kilométert autóztunk, láttuk San Francisco-t, sétáltunk a Muir Woodsban, Berkeley-ben, Gilroyban, Lone Pine-ban, a Halál völgyében, Las Vegasban, a Tűz völgyében, a Grand Canyonban, a Mojave sivatagban, a Banshee Canyonban és Calico kísértetvárosban. Majd mesélek jó sokat, és lesz rengeteg kép is, de most ellepnek a szakdolgozatok (pedig út közben is javítottam folyamatosan), és a Folger-es munkám is (24-én fogok előadni, majd gondoljatok rám).Legyetek tehát türelemmel, ...



... és mindenkinek boldog Húsvétot kívánok! ww.