Rövid helyreigazítás

A helyzet az, hogy a south bendi piac meglepően jó volt - rengeteg nagyon finom dolgot vettünk, és szuper olaszos zöldséges brunch-csal üdvözöltük a hétvégét.

juhúúúú!

Diet woes

Ez most egy adag személyes nayavalygás lesz, nyugodtan átugorhatjátok :)

Mióta barátom, Fitness Pali napi szigorú 1200 kalóriát engedélyez nekem, tényleg próbálok odafigyelni arra, hogy mit eszem. Mióta megint itt vagyok, kezdem egy kicsit úgy érezni, hogy idekint ez majdnem lehetetlen küldetés. De tényleg - Chicagoban a megszokott reggeliző helyünkön a legsoványabb reggeli is 600 kalóriás volt, és egy smoothie, ami elvileg csak gyümölcs, is 500 kalóriánál kezdődött. Ha véletlenszerűen kiveszek egy szelet sajtot a hűtőből, biztos, hogy egy szelete legalább 130 kalória, a joghurtokból a light is 180, és így tovább... Most már tényleg nem csodálkozom azon, hogy még igen sovány testalkatú barátaim is 10 kilókat híztak idekint....

Egyedüli reményem a south bendi piac szombaton, bár emlékeim szerint az inkább bóvlivásár, Gyuri állítja, hogy mikor a szülei itt voltak, igen kellemesen csalódtak... de ezzel együtt is, egy fogyókúrázónak Amerika igencsak slim pickings :(((( brühühüüüü....

Pincér-rock

Szerdán, hogy Pintér Karcsi is elhasználhassa a kajajegyeit, egyhónapos kutatói ösztöndíjának búcsúvacsorájaként meghívott minket a hiperelőkelő Morris Inn éttermébe. (Juhúúú, Hungarian reunion!)  A hely arról nevezetes, hogy, mivel általában itt szállnak meg a gazdag alumnik, meg az ide érkező fontos emberek, ezért eléggé fent hordja az orrát. Ehhez kapcsolódóan, valami fura okból, az étteremben múmia korú, igazán fagyos légkört árasztó nénik szolgálnak fel, akik szigorú módon elvárják tőled, hogy pl. tudd, hogy a leves után azért tálalnak fel szorbét, hogy megtisztítsad a szájpadlásod az ízektől... :)
Szóval, alapvetően nem ez lenne az első hely, ahova minden este beülnénk, de a Nanovic Intézet támogatta most a vacsorát, no meg, azért jól főznek, úgyhogy megadtuk a módját. Viszont Gyurit különösen idegesítik az asztal körül sündörgő múmiák, és éppen szellemesebbnél szellemesebb mondatokon törte a fejét, amelyekben megdícsérni készült az étterem II. Ramszesz korabeli eleganciáját, vagy megkérdezte volna, vajon Amon hívők-e a kedves pincérnénik, mikor kiderült, hogy Marika, aki a mi asztalunkat árasztotta el jeges légáramlattal, magyar. A hatvanas évek elején jött el hazulról, három fia is mind beszél magyarul, és bár barátilag letegezett minket a vacsora fennmaradó része alatt, azért éreztette velünk a hely szelleméből adódó felsőbbrendűségét. Igazi felüdülés volt ezek után átmenni a helyi műváros mű-ír kocsmájába átmenni, ahol legalább a pincérnők simply didn't give a damn.

A másik végletet aztán tegnap este tapasztalhattuk meg - Gyuri egyik nagyon kedves kollégája, Pete (akivel tavaly megmásztuk Észak-Indiana legmagasabb hegyét) elmegy az egyetemről, és egy helyi olasz étteremben volt a búcsúvacsorája. A kaja nagyon finom volt, de pincérünk, ezúttal a hiperlaza, hipervicces, hiperszórakoztató fajtából annyira lassú volt, hogy mire a rendelésre került volna a sor, hárman már haza is mentek. Az önmagát roppant komolyan vevő fiatalember annyira béna volt, hogy az majdnem hihetetlen. Úgyhogy nem tudom - talán jobb is, ha a jövő héten már nem lesz ilyen sűrű a programunk, egy kicsit pincér-csömöröm van :)

Hate-hate (na jo, inkabb FEAR!)

Tegnap este Gyuri nyari tanitvanyait hivtuk meg vacsorara - finom porkoltet foztunk, volt eloetel is, meg sor, bor, cider, mi szem-szajnak ingere, es minden a legnagyobb rendben folyt, mikor a buli vegefele, a konyhapulton vegigfutott nemezisem, a kiseger.
Alapvetoen bator valakinek tartom magam, de, ha az egerekrol van szo, nem ismerek trefat - ott hagyok csapot-papot, es futok, ameddig tudok... Ugyhogy gyorsan berekesztettuk a bulit, es rettegtem meg nehany orat, mig Gyuri elmosogatott (en nem mertem a mosogato kozelebe menni, nehogy ram ugorjon a gonosz kiseger).  Vegul kitettuk az emberseges egerfogonkat, ami szerencsere reggelre meg is fogta a trukkos egerket, aki olyan ugyes volt, hogy a befogasara hasznalt, sajttal es kukoricaval jol ellatott bodonbol majdnem ki is ugrott. Szerencsere Egerfogo Szt. Gyorgy kivitte a kozeli erdobe, es ott szabadon engedte, hogy aztan nyugodtan lehessek ma itthon, elvezve a vakaciot.

Kozben a kolcsonadott biciklimet is visszakaptam, ugyhogy mindjart fel is pattanok a nyergebe, es elmegyek kirandulni. Mindenkinek vidam, egermentes napokat kivanok! xx

Love-Hate

Egy nev: Jillian Michaels - egy honapja mindennapjaim megkeseritoje, de ugyanakkor nagy oromok forrasa is - most mar joforman minden dvd-je megvan, ugyhogy semmi sem allithat meg: muszaj lesz izompacsirta fitnessz orultte valnom - beware! ;)

Love-love

(Bocsanat, meg mindig nem talaltam meg a Mac-en az ekezeteket - valaki segithetne, de tenyleg ;))

Szoooooval, az egesz ugy kezdodott, hogy vettem az Aldi-ban odahaza egy szogbelovo es szegecselo gepet, mert mar regen fajt ra a fogam, es olyan olcso volt. Mikor nagy lelkendezve hazavittem, akkor derult ki persze, hogy miert olyan olcso - nem olvastam el a dobozat, es persze kompresszoros gep volt - a kompresszor hozza pedig legalabb 30ezer forint, ugyhogy ugy gondoltam, fajo szivvel visszaviszem Aldieknak a gepecsket. Gyuri viszont lebeszelt rola, mondvan, hogy itt kint Amerikaban annyira olcsok a kompresszorok, majd beszerzunk egyet, es vehetunk hozza mindenfele jo kis szerszamot meg, secc-perc alatt kesz lesz a kis muhelyunk....hmmmmm... Nekem sem  kellett ketszer mondani, nagy boldogan ki is szallitottam a szogbelovo gepet.
Ezalatt Gyuri sem volt rest, mire kiertem, mar jol bevasarolt a Harbor Frieght Tools-ban, egesz kis arzenal fogadott, mikor lementem a pincebe ;)) No, de, ha egy uzlet beindul: meg hetfon kozosen is el kellett mennunk vasarolni egyet, es vettunk allat-allat festekszorot, meg kicsi csiszolot, meg mindenfele feltetlenul fontos tartozekot.
Ja, es a legjobbat majdnem elfelejtettem: a szulinapomra kaptam egy dekopirfureszt! Gyonyoru darab, es mindenfele trukkos alakokat is ki lehet vagni belole - elsore, azt hiszem, egy mormotas welcome sign-ra lenne szuksegunk, de a lehetosegek szama hatartalan!
Most mar alig varom, hogy beinduljon a hatalmas DIY-kodas - eloszor csinalunk szerintem egy munkaasztalt a pincebe, aztan mindenkeppen szuksegunk van egy fuszeres polcra, es mar ezer mas dolog is eszembe jutott....jaaaj, rovid lesz ez az egy honap, hihi...

Hello, people!

Kedves Mindenki!
Eloszor is, elnezest kerek az ekezetek ianyaert, Gyuri Mac-jen irok, es nem tudom meg, hogyan lehet magyar billentyuzetet varazsolni az angol helyere - ha valaki baratilag megirja, megkoszonom ;)
A minap azon gondolkoztam, hogy milyen vicces, hogy a blog cimet nem valtoztattam meg akkor sem, mikor a Rutgers-en voltam, mintha tudtam volna, hogy mindig itt kotok ki, egyszoval, megerkeztem, ujra itt ulok a Fischerbol megismert Notre Dame-os szofan, es pufolom a gepet.
Az ideut ezuttal kifejezettem borzalmas volt, a gepunk harom orat kesett Varsobol, a mellettem ulo bacsi vegig keresztben ult a ket ules kozott, es engem kipaszirozott a folyosora. A legkondicionalastol megfaztam, es a vegen egy oraig kellett allnom az immigrationnel, mert 10 utan a chicagoi repteren csak egy vamos van mar szolgalatban, akinek meg volt pofaja viccelodni is velem, miutan a sorban fel percenkent vegignezettek velem a Welcome to the United States videot, amitol csomokban hullott a hajam.

De mindez a tortura szerencsesen elfelejtodott mar, mert talalkoztam Gyurival, egy szuper napot toltottunk Chicagoban, es minden gyurodes kisimult az arcomon. Majd irok reszletesen a chicagoi kalandjainkrol, most csak gyorsan bejelentkeztem, hogy lassatok, elek es virulok.
Sok puszi mindenkinek, innen az otvenes evek alomhazabol :)
ww