July 27, 2012

Pincér-rock

Szerdán, hogy Pintér Karcsi is elhasználhassa a kajajegyeit, egyhónapos kutatói ösztöndíjának búcsúvacsorájaként meghívott minket a hiperelőkelő Morris Inn éttermébe. (Juhúúú, Hungarian reunion!)  A hely arról nevezetes, hogy, mivel általában itt szállnak meg a gazdag alumnik, meg az ide érkező fontos emberek, ezért eléggé fent hordja az orrát. Ehhez kapcsolódóan, valami fura okból, az étteremben múmia korú, igazán fagyos légkört árasztó nénik szolgálnak fel, akik szigorú módon elvárják tőled, hogy pl. tudd, hogy a leves után azért tálalnak fel szorbét, hogy megtisztítsad a szájpadlásod az ízektől... :)
Szóval, alapvetően nem ez lenne az első hely, ahova minden este beülnénk, de a Nanovic Intézet támogatta most a vacsorát, no meg, azért jól főznek, úgyhogy megadtuk a módját. Viszont Gyurit különösen idegesítik az asztal körül sündörgő múmiák, és éppen szellemesebbnél szellemesebb mondatokon törte a fejét, amelyekben megdícsérni készült az étterem II. Ramszesz korabeli eleganciáját, vagy megkérdezte volna, vajon Amon hívők-e a kedves pincérnénik, mikor kiderült, hogy Marika, aki a mi asztalunkat árasztotta el jeges légáramlattal, magyar. A hatvanas évek elején jött el hazulról, három fia is mind beszél magyarul, és bár barátilag letegezett minket a vacsora fennmaradó része alatt, azért éreztette velünk a hely szelleméből adódó felsőbbrendűségét. Igazi felüdülés volt ezek után átmenni a helyi műváros mű-ír kocsmájába átmenni, ahol legalább a pincérnők simply didn't give a damn.
A másik végletet aztán tegnap este tapasztalhattuk meg - Gyuri egyik nagyon kedves kollégája, Pete (akivel tavaly megmásztuk Észak-Indiana legmagasabb hegyét) elmegy az egyetemről, és egy helyi olasz étteremben volt a búcsúvacsorája. A kaja nagyon finom volt, de pincérünk, ezúttal a hiperlaza, hipervicces, hiperszórakoztató fajtából annyira lassú volt, hogy mire a rendelésre került volna a sor, hárman már haza is mentek. Az önmagát roppant komolyan vevő fiatalember annyira béna volt, hogy az majdnem hihetetlen. Úgyhogy nem tudom - talán jobb is, ha a jövő héten már nem lesz ilyen sűrű a programunk, egy kicsit pincér-csömöröm van :)

No comments: