Emlékeztek...

...néhány post-tal alább arra, hogy a Notre Dame-i Bankom letiltotta a fizetést, mert nem bízott a Malévben? Nos, jól tette: Ma udvariasan tájékoztattak, hogy a repülőjáratokat, amikre a jegyem szólt januárban TÖRÖLTÉK!

Ilyenkor most mi van? Mondjuk az után, hogy agyvérzést kapok a dühtöl....

GRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR.................................

Szóban már áradoztam róla néhányatoknak,

...a legnagyobb kedvenceim mostanság ugyanis Ignotus levelei. Egész hétvégémet a Nyugat folyóirat és kiadó ügyes-bajos dolgainak böngészésével töltöttem, és még mára is maradtak kisebb-nagyobb olvasnivalók, de lassan összeáll a 11-i előadásom témája: a Nyugat első korszakáról fogok majd beszélni, talán még beleférnek majd a háború alatti évek is, de nem biztos... A világmegrengető üzenet, amit pedig kinyilatkoztatni szándékozok, a következő: Lássátok feleim szümtükkel, ezek is utálták egymást, mint a kukoricagölödint, és mégis milyen eszméletlen jó lapot csináltak.De, hogy Ti is szórakozzatok egy kicsit, idegyűjtöm kedvenc ignotusizmusaimat, egy csokorba: Hatvany Lajosnak (a.k.a.Lacim, drága fiam), akinek egyébként szemérmetlenül udvarol, ha érdeke úgy tartja írja 1908-ban, hogy aszondja: "Megjegyzem, hogy szükség itthon, legalább minálunk, nincs rád, illetve praesentiádra, csak éppen hiányzol, amire a kutyafáját, légy egy kicsit büszke." Máshol, ugyanúgy neki, még ebben a témakörben: "Szeretném már, ha itthon volnál, de azért csacsi vagy, ha hazajössz." - ezek biztos azért tetszenek, mert hasonló tartalmú üzeneteket kapok Tőletek is. Na de, a nagy kedvenceim az elköszönései - ugye, a legjobb az immár általam is használt nagy klasszikus: "mást máskor, ölel, Ignotus", de e mellett a "levelet csak akkor írj, ha jól esik. Ölel szeretettel, Ignotus", a "Felelj fiam, azonnal" és a "Nagy és üledék nélküli szeretettel ölel, Ignotus" is ott vannak a top-on.
Végül azonban hadd idézzek valamit Fenyő Miksától, aki a legjobb ember volt ebből a híres négyesből (Ignotus, Hatvany, Osvát, Fenyő), és akinek az emberszeretete, toleranciája, és öniróniával párosult alázata nélkül az előbbi három biztos kikaparta volna egymás szemét. 1910-ben írja, önmagáról szólva egy levélben: "Ami engem illet: utálatosan fanyar arc, a rejtegetésben megsavanyodott szentimentalismus, definiálatlan vágyódások, és majdnem harminchárom év." Ennyi mára elég is kell, hogy legyen.:)

Az ittenieknek...

... egy kicsit agyukra ment a global warming, a hideget abszolút fétisizálják. Három napja esik az eső, és 15 fok van, de mindenki, akivel beszélek tapsikál örömében. Paul egyenesen azt fejtette ki, hogy a hideg azért jó, mert ez mutatja, hogy még nem annyira általános a felmelegedés, talán még van esélyünk életben maradni. Sőt, hozzátette, hogy az lenne a legjobb, ha esne a hó is. Megjegyeztem neki, hogy mivel óceáni/mediterrán klímájú vidéken lakunk, itt, ha októberben esne a hó, az sokkal rosszabb jel lenne, mintha 20 fölé emelkedne a hőmérő higanyszála. De ő csak boldogan vigyorgott, és meleg kávét rendelt az immár szokásos jeges helyett.
Grrrr...azért én továbbra is várom, hogy kisüssön a nap, különösen mivel a lakásomban egész nap villanyfénynél kell olvasnom. Már fáj a fejem a neon zúgásától... szegény, szegény meg-nem-értett-mártír én! :)

L. összébb húzta magán a Wehrmacht kabátot, ...

...és arra gondolt, a vonat ablakán kinézve, és a teljes sötétségben a tájat kutatva, hogy a küldetésért mindent. Huszonnégy órája zötykölődött ugyanis már a vonaton, valahol Lengyelországban, mert a vasutasok sztrájkoltak. Október vége volt, odakint vágni lehetett a hideget, és L. egy konferenciára utazott, amit ww. barátai szerveztek. Éppen elbóbiskolni készült, mikor megszólalt a zsebében a telefon...


Ez ezúttal nem fikció!

Checking on friends who don't write letters, so beware y'all...

Ohio-ban egyik este...

... a vacsoraasztal mellett arra terelődött a szó, hogy az amerikai televíziózás most többek szerint a virágkorát, mondhatnánk (Shakespeare Konferenciáról lévén szó) a reneszánszát éli. Pillanatok alatt mindenki belelkesült, és egymást felüllicitálva sorolták a jobbnál jobb sorozatokat, míg végül megegyeztek, hogy azért HBO viszi el a pálmát. Dave szerint a Wire, Shannon szerint a Deadwood - mindenesetre valamelyik a kettő közül. Az első a mindent elöntő amerikai korrupcióról, a másik a magát felsőbbrendűnek tartó káros civilizáció hatásairól szól. Annyira lelkesen ecsetelték mind a kettőt, hogy egészen sajnáltam a végén, hogy nincs HBO-m...

Azt persze nem akartam nekik elárulni, hogy az én új kedvenc sorozatom egy nerd-ről szól, akinek a fejébe belekerül egy computer, és innentől kezdve szuperkémnek kell lennie... I'm sorry, I'm simple... :)

Míg otthon, ahogy...

...egyik kedves barátom írja, újfent "mélyen átszellemülve készül[tök] megünnepelni ötvenhatot tankostul, molotovkoktélostul, vizágyastul, havasszofiástul," itt tegnap a helyi magyaroknál csak szavalócsoport, cserkészek által előadott, és az egyik tanítványom által betanított utcai jelenetek, gyimesi népdalok, üveges tánc és Pásztor Péter (egyébként nagyon jó) előadása
emlékeztette a new brunswickiakat, hogy, ellentétben azzal, amit a végén énekeltünk, nem ott, hanem itt élnek-halnak.

Mára a tegnapi ünneplésből csak a harminc fok maradt, fényárban úsznak az utcák, és mindenki forrónadrágban rohangászik (except for your humble author, of course :)), izzadtan törülgeti a homlokát, és fürkészve néz fel az égre, vajon "hány évig tart még a nyár?"

Rám álmosítóan hat ez a meleg, immáron a harmadik könyvre aludtam rá, ami ezúttal semmi öszefüggésben nem áll a minőségükkel. Hogy felébredjek, elmentem az Irodába, és lőn, "nem lehet tévedés", ott várt a szerződés. Egyelőre még csak pánikolok, főleg, mert nem tudom elérni a Zolit, aki meg tudná mondani (mint mindig), hogy mi is a teendő, de, ha igaz, ami a papíron fekszik, akkor nincs több könyvre alvás, újra határidős munka veszi kezdetét, ami, mint tudjuk, az egyedüli munka, amit megcsinálok. :)) Hihihi...

New York, New York!

Tegnap találtam magamnak szállást januárra, elintéztem, hogy akkor majd használhassam a Columbia Könyvtárát is, kivettem onnan négy Nyugat-os könyvet az előadásomhoz, bejártam a Guggenheim Múzumot,

Ivánnal futottam át az esőtől ázó Belvároson, a párás levegőtől teljesen begöndörödött a hajam, és a nap végén egy ál-texasi étteremben peanutért hatalmas adag hamburgert ettem.

Jó volt, jó volt! Most annyi olvasnivalóm van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem - de hát mire való a hétvége, ha nem erre?!!! :)

Arról már sokat értekeztem...

itt, meg a levelekben is, hogy milyen nehéz lehet szegény tanároknak egy vidéki amerikai egyetemen, de ma Paul, a főnököm felhívta valamire a figyelmem, ami azért árnyalja a dolgokat egy kicsit. Ő, mikor elkezdett tanítani, egy évet Nebraskaban tanított, egyébként egy elég jó egyetemen. És - bár ugye eljött onnan az első lehetséges alkalommal - de azt mondta, hogy nagyon szeretett ott tanítani. Hogy miért? Azért, mert az ottani diákok életében ő volt az igazi változás - a nebraskai kisvárosi életben felnövő, és semmi mást nem ismerő fiataloknak ő hozta el a nagyvilágot. Azt mondta, hogy ott sokkal jobban látta, mekkora ereje lehet egy jó órának, egy érdekes érvelésnek, egy provokáló könyvnek. És azt mondta, ott sokkal jobban érezte a munkájának az értelmét is.

Ok, elfogadom, akkor egy pont oda - de azért az vicces volt, ahogy ezek után megjegyezte: Nebraska jó volt, de ha mondjuk Idahoba kellett volna mennie, brrr, hát az maga a pokol. (hihihihihihi.....his words, not mine...)

Yeah!

Stephen Colbert for president! :)

Ohioban...

...egy silóban laktam,

ami belül is

bizarr

volt brrrrr.....

Annyi okosságot hallgattam, hogy elég egy hónapra.
Nagyon jófej emberekkel sétáltam

Akron teljesen kihalt utcáin,

és vacsoráztam teljesen teletömött, a kést sem tudod leejteni éttermekben.
Ja, és rengeteg

szivárványt láttam!

No, ezzel aztán BC (Before the Conference) is over, és most jöhet AD (After Da conf'rence), buckle your seatbelts, everyone - here work starts here!

aaaaaaaa! :(

Holnap a repülőm jó korán indul a Newarki Reptérről, és mivel olyan korán nincs campus busz, felhívtam egy, majd még egy, majd még egy taxivállalatot, hogy megkérdezzem, mennyiért visznek el a new brunswicki vasútállomásra, ahonnan majd elvisz a vonat Newarkra. No, és mindenkitől azt a választ kaptam, hogy semennyiért, mert ilyen korán (hajnali 5kor) nem kelnek fel a taxisok. AAAAAAAAAH! Tök jó, a konferenciára azért nem jutok el, mert a piscataway-i taxisok sokáig alszanak :) Végre találtam egyet, aki hajlandó lesz felkelni, ha egészen a reptérig elvihet - nincs más hátra tehát, 12 dollár helyett 50 dollárért jutok el Newarkra. Grrrrr........

Majd szorítsatok, pénteken 3/4 4-kor adok elő! (ha odaérek...)

Édes Anna...

... éppen a jajistenemdekeserű, szűzmáriámdekeserű orvosságot akarta bevenni, mikor megszólalt a tűzriasztó. Édes Anna kapott még néhány percet, a laptopot összepakoltam, és kimasíroztunk a föld fölé. Ott, az egyre erősödő lármában egy szegény tűzoltó bácsi egy megafonnal próbálta túlordítani a rá fittyet hányó tömeget. Egyedül ww. és kis csoportja ácsogrott megadóan a lárma közepette. A magyarok ugyanis törvénytisztelő nép.(itt álltunk - szép, mi?)

Állítólag ma van..

... az indián nyár utolsó napja itt - azt, hogy eddig tartott a sors ajándékának tartom, csak nekem, amiért komolyabb lelki károsodás nélkül átvészeltem a notre dame-i telet.
Ma lesz az első igazi filmes órám, ezért ilyen mondatok értelmét próbálom kitalálni, hogy asszongya: Fábri Zoltán nem intellektuális kompozitőr, expresszionális montázstechnikája direkt hatáson alapul. :)
Közben izgulok, mi lesz Ohioban, és elhatározom, hogy holnap, óra közben majd kifaggatom Paul-t, vajon mit kell csinálni egy amerikai konferencián.
Inget vasalok, újra, meg újra, mert a vasalóm kicsit furán működik.
Az egyik újságomban volt egy Burberry parfüm minta, úgyhogy férfiillatúan éneklem, nyárbúcsúztatóként a laptoppal, hogy: "a gép, amit eltérítettem, leszáll, és, hogyha megáll, kilépek, én egy pár áldozatomon átlépve, fújok bele a még füstölgő csőbe..." - és remélem, hogy a CIA most nem hallgatózik. :)

Ha majd egyszer visszatekintek,

..és el akarom mesélni az unokámnak, mikor is jártam az USA-ban, elmondhatom, hogy ittlétem Anna Nicole Smith halála, Paris Hilton börtön eszkapádja és Britney láthatási pere közé esett... Legalábbis ezt mondhatnám, ha amerikai unokám lenne - mert itt ez a hír. A CNN két napja csak a miatt aggódik, hogy mi lesz most szegény Britney-vel, nem hinném el, ha nem a magam szemével láttam volna az előbb a kávézóban... Így aztán marad John Stewart, mint megbízható hírforrás, és végre, nagy örömömre, a BBC World News, aminek már az intrója is azt ígéri, hogy olyan dolgokról is be fog számolni, amik esetleg Los Angelesen, vagy, ne adj isten Amerikán kívül történtek. Go, Brits! :))

Ott álltam az egy hónapi kajámmal...

...teletömött bevásárlókocsi mellett, és az egész Shop&Stop figyelte, ahogy negyed órán keresztül próbáltam a telefonon kideríteni, a Notre Dame Federal Credit Union vajon miért zárolta a számlám. A végén aztán elég legitim magyarázattal szolgáltak: azért, mert egy gyanús cégnek utaltam át nagyobb összeget.
Mielőtt találgatni kezdetek, a gyanús céget úgy hívják: Malév Zrt.
Az vesse a NDFCU-ra az első követ, aki nem ért velük egyet..... :))))

cseh tamás - születtem magyarországon

Na, pontosan erről szól a készülő dolgozatom - csak nem biztos, hogy sikerem lesz, ha eléneklem... :)

Az előbb, a dolgozatírást...

...két órára megszakítva Amelie Poulain-t néztem a legjobb itteni csatornán, ahol reklám nélkül adják a filmeket, és egészen otthon éreztem magam. Mindig csak szakaszokban jut eszembe, de akkor aztán annál durvábban, hogy mennyire hiányzik Európa. Nézzétek meg Hoppert, na, ez Amerika - magányos emberek néznek ki az ablakon...Ez a távolságtartás még a tömött egyetemi buszon is megmutatkozik - ahol a barátok egymástól távol ülnek le, és inkább kiabálnak egymás felé, mintsem, hogy megosszanak egy kettős ülést.

Ma délelőtt egyébként a telefonban lakó robotemberekkel beszélgettem hosszasan, míg végre megengedték, hogy kifizessem a pre-paid telefonkártyám. Szofi barátnőm egyik legjobb cikke szólt róluk, mert itt minden cég alkalmaz belőlük egy tucatot. :) aA kedvenc képemet teszem ide illusztációként, ahol a szegény robotember a barátnőjével szomorkodik egy parkban.(De érdemes rákattintani a linkre, a galéria könnyfakasztóan vicces.) A telefon egyébként itt még nagyobb zsiványság, mint otthon. Sajnos most muszáj, de ma legszívesebben a kukába hajítottam volna, hihi...Az a helyzet ugyanis, hogy a kártyás telefonok nagy részénél 30 nap alatt lejár a kártya, és elveszik róla az összes perc/pénz, ami még rajta van. No, és, ha az ember nem hosszabbítja meg azonnal a kártyát, akkor a telefonszáma is elveszik, és kezdheti az egész cécót előről. És akkor még nem is beszéltünk arról az őskori csökevényről, hogy itt még mindig fizet a hívott fél is minden perc beszélgetésért... grrr....
Na, eléggé felidegesítettem magam, hogy visszatérjek Kiss Csabához - majd még mesélek, mert voltak sztorik a hétvégén is, de sajnos, első a munka...