Másfél

Minden este, mikor a kisbaba már szuszog az ágyában, és jó éjszakát is kívántunk neki, Gyuri megölel a hálószobák közti kis alkóvban, és azt mondja: "Ma sokkal aranyosabb volt a kisbaba, mint szokott lenni. Mindig aranyos, de ma különösen az volt." Mire én azt felelem: "Tegnap is ezt mondtad." - és boldogan vigyorgok. Ez a kis jelenet kb. illusztrálja, miről is akarok írni.

Két hónapja lefekvés előtt, mikor Prüntyi már a karomban van, elmesélem neki, mi történt aznap, és mindig azzal fejezem be, ez is jó nap volt, épp itt az ideje aludni egyet. Ma olyanokat meséltem, hogy reggel a kis- meg a nagybagoly ugortt be az ágyába játszani, hogy a Papa ma tovább aludt, és mi ébresztettük fel, hogy elmentünk a boltba, hogy homokoztunk odakint, hogy felhívtuk a nagyit, és láttuk Berci cicust meg Kriszta tesót, hogy bementünk a Papáért az Egyetemre, és elmentünk bogyót szedni, hogy megnéztük a bogyópermetező gépet, a taktort és a targoncát, hogy itthon nagyon vizeztünk, hogy finom kukorica meg husi volt vacsorára, és, hogy nagyot locsipocsizott a Papával. Ezek nagyon fontos események, és néha tényleg látom, hogy lélegzet visszafojtva figyeli, ahogy elsoroljuk, milyen sok jó dolog történt vele. De közben az jár a fejemben, hogy kimaradnak a pici mindennapi történések, amitől aztán Gyurival a nap végére mindig elolvadunk :).

Ahogy elmeséli a Mehemedet (BAMMMA! = felrúgták a tehenek, brühühühü = szegény Mehemed, Nem! Nem! = nem szabad megfogni a tehén farkát, makk-makk= megmondta ezt a majom is (a mi verziónkban megmondja :)), ahogy a cicás kanalában egyensúlyozza a vizet a csaptól a homokozóig, ahogy beleül a délutáni alvás után a szoptatós párna közepébe, mint egy fotelbe, és rám mosolyog, ahogy az Ipadet maga mellé parancsolja a kakilátón, mikor anyukámmal skypeolunk, és beszélget nagyival, ahogy megindul az áfonyaföldön a sorok között, ahogy a papája nyakában ülve elsorolja a szobája falán lógó cicákat, ahogy egy fakanállal vezényel ebéd közben, ahogy beleharap a barackba, ahogy elbújik a kakilátó mögé, és miközben keresem, ő felel a kérdésre - Itt van Bubu az ajtó mögött? Niiiii(ncs), ahogy vidáman azt harsogja IGEN! (ma tanulta :)), ahogy a fejével int, hogy még egyszer elénekeljem a Kukorica, kukoricát, vagy elszavaljam a Morzsa kutyát, ahogy napjában ötvenszer elmondja, az ajtóra mutatva, hogy a papa elment, pápá, és szomorkodik egy sort, ahogy hozza a könyveket, és rámutat a fotelre - oda! - mármint, hogy oda üljek, majd felmászik az ölembe, hogy meséljek neki, ahogy oroszlánost játszik a szobája ajtajában, ahogy kukucsol a kertben a békával, ahogy táncol az Évától kapott Brumma macival a Pelikánra, ahogy beáll a hűtőajtóba, és elsorolja a finomságokat (toá, bo(gyó), dannon, teeee(j)), ahogy az autóban monologizál, és fejdobol, ahogy a papájával habozik a kiskádban, és csintalan mosollyal kiáltja: mammma!, mikor még nincs is rám szükség, ahogy elalszik a karomban, ahogy ötpercenként más pózba fordul az ágyában, és így tovább. Megszállott módon írom le, fotózom, videózom, mesélem a kis csodákat, hogy aztán valahogy megőrződjenek, hiszen olyan gyorsan múlik az idő!

Másfél éves a kisfiunk, Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig!

Mormi update

Juhúúúú! Egy egész családnyi mormi lakik nálunk idén! Két felnőtt, két gyerek! Vidáman játszanak a kertben!

Brühühüüü, egy egész családnyi mormi lakik nálunk idén! Két felnőtt, két gyerek! Megették az összes zöldbabunkat, a tökök levelét, a céklát, az uborkát!

Gyurinak egyik szeme sír, a másik nevet.

Íme a csibészek, lelesifotózva:

A gondos mormi szülők a lyukból figyelik,

ahogy a gyerekek lelegelik a kertünket.

Kenyérkészítés a közép-nyugati pusztában (guest post by Gyuri!!!!!)

Többen kérdeztétek, hogyan csináljuk a kovászos kenyeret - íme Gyuri szakértő leírása. Disclaimer: Gyuri gépe sajnos nem ismeri az ékezeteket, én meg lusta voltam mindegyiket átírni... de szerintem így is érthető minden.

Kovasz keszitese: Mi teljes kiorlesu lisztet hasznaltunk, harom evokanalnyi liszt egy nagy befottesuvegbe, annyi vizet adni hozza hogy kb. nokedli allagu legyen es lazan lefedve a szobaban hagytuk. 2-3 nap mulva gyanusan bugyborekol, nem tul bizalomgerjeszto szaggal. Ez utan mindig adunk hozza némi vizet+lisztet, hogy etessuk a gombakat es a bakteriumokat. Egy het utan lehet felhasznalni vagy akkor kesz van es hutoben kell tarolni utana. Kenyerkesziteshez mindig kivettuk a hutobol, adunk hozza par evokanal lisztet es par oraig hagyjuk szobahomersekleten eletre kelni. Kb. a felet hasznaljuk fel a kenyerhez, tobbi vissza a hutobe a kovetkezo suteshez. Ha tobb mint ket hetig nem hasznaljuk (etetjuk liszttel) akkor altalaban megpeneszedik es tonkremegy.

A kovaszt altalaban el szoktak nevezni, hogy biztos ne felejtsunk el neki enni adni. 

Microbiological background: a kovasz eleszto gombak es erjeszto bakteriumok kevereke, mig az elesztos tesztaban csak elesztogombak bontjak a cukrot / kemenyitot. Ezert a kovaszos kenyer savanyubb izu (tejsavas / ecetes erjedes), nem sutemeny-szeru, mint az elesztos. 

 

 Kenyer keszitese: mi kb. ket kilos kenyeret szoktunk kesziteni: fel kilo kovasz, fel liter langyos viz, egy kilo liszt, nemi so izles szerint (~kb egy kaveskanal). Mi altalaban felbarna kenyeret keszitunk – a kovasz keszul barna lisztbol, a tobbi liszt feher. 

A tesztat mi egy dagasztogeppel keverjuk (kezzel ugyanolyan gyors, csak munkasabb, 5 perc dagasztas). Kb. 12 ora alatt megkel. Egy vastag ontottvas labosban keszitjuk a kenyeret amit a sutoben jo alaposan felforrositunk es ebbe ontjuk bele a tesztat (ha nem forro az edeny, akkor beleragad a teszta). Ovatosan kell atonteni, kulonben osszeesik a teszta,  a kovaszos tesztak nem olyan kemenyek mint az elesztosek. Jo forro sutoben kell fedo alatt sutni fel oraig, utana levenni a fedot es meg fel oraig sutni. A masodik fel oraban meg kell spriccelni egy kis vizzel a tetejet (negyed orankent szoktam, azaz ketszer a sutes alatt), ettol lesz jo ropogos a heja. A sutobol kivetel utan huljon egy fel orat, akkor altalaban konnyu kirazni a labosbol.

 

Sandman

Édesanyám kedvenc története a gyereknevelés viszontagságairól, hogy még az ő végtelen türelmét is próbára tette az a nyár, amikor minden nap homokformákat csinált, amiket aztán szétplaccsantottam. No, szerencsére mi is eljutottunk ide. Kisbubu kapott egy szép teknős alakú homokozót, egy homokozó-készletet, és azóta már reggel a lapátkájával kopogtat a bejárati ajtón, hogy menjünk!
A vicces viszont az, hogy kisfiunk egy dandy.

Estére a pólóján ott az aznapi étlap (most mindig magát akarja már etetni, phew), plusz kedvenc aszfaltkrétáinak a nyoma (antracit és sárga, miért? :)), de ha a keze homokos lesz, abban a pillanatban méltatlankodik. Be sem ül a homokozóba, mint az unokatesója, csak az oldalvonalról lapátol, és bár lelkesen vizezik, sarazik, a keze mindig tiszta marad - mint egy angol grófnak.

Tegnap elmentünk St. Jospehbe, a Michigan-tóhoz, (aka óriás homokozó), és azért ott igazán jól derültünk azon, hogy kisfiunk térdig homokos volt, de a kezeit kétségbeesetten törölgette mindenbe, hacsak egy szem homok kerül rájuk.

Természetesen a homokformákat, amiket neki csinálok is lapáttal veri szét. This is the good life!

Tour de zoo

Tegye fel a kezét, aki az elmúlt egy hónapban volt állatkertben! Csak az tartsa fent, aki kettőben is volt (ugyanaz kétszer nem ér :)). Ok, akkor most aki háromban volt! Aki négyben! Ugye, ugye... Csak az én kezem van fent.

Hehe...

Éljen a kisgyerekes szülők élete!

Az állatkertezés egyértelműen az egyik legjobb totyogó program (a játszóterezés mellett, de abból itt hiány van, illetve a kettő néha összeköthető). Kisbubu is élvezi, mi is élvezzük, bár néha az az érzésem, az állatok kevésbé, de ez legyen egy másik blog témája. Már Münchenben kiderült, hogy akár eshet is, akkor is megéri elmenni. Akkor a kisbabát leginkább a halak,

és persze az oroszlán kötötte le (aki csak az ő tiszteletére hatalmasat ordított is), de aztán három hete elmentünk újra a chicagói állatkertbe, és ott már abszolút vidáman nézegetett. A nagy sztár a tigris volt, illetve a büfé körül legyeskedő sirályok.

 A végén még körhintáztunk is,

és tigris úgy is döntött, hogy hazajön velünk.... (persze csak plüss formában :)).

A chicagói túra sikerén felbuzdulva rá egy hétre elvittem a kisbabát a south bendi állatkertbe is, ami Húsvétkor még közepes sikert aratott csak nála. Most viszont imádta - persze itt is van tigris, bár igaz, hogy 19 éves, és főleg csak alszik, de integetni akkor is lehet neki, no meg vannak takinok, akik nagyon jófejek, mert felakasztott kosarakból eszik a szénát, no meg teknősök és prérikutyák, hangyászsün és papagáj, akiknek mind fel lehet ajánlani az áfonyát, amit az ember fia állatkertezés közben nassol.

Sőt, itt az állatkert mellett van egy óriási játszótér is, ami nagyobb gyerekeknek való ugyan, de szerencsére itt is lehet forgatni dolgokat, és ez egyelőre elég.

Most hétvégén aztán, csak, hogy az se maradjon ki, Indianapolisban mentünk el az állatkertbe - ami egyébként a legjobb, legszebben megcsinált darab, talán csak a müncheni vetekedik vele. Kisfiunk immáron gyakorlott állatkertezőként végignézte, ahogy megetették a fókákat, ahogy a jegesmedve lógatta a melegben a nyelvét, és ahogy a teljesen depressziósnak tűnő orangutánok ücsörögtek a kalitkáikban. A nagy kedvenc a teknősbéka volt!

Július 4-e örömére a belépőjegyhez mindenki kapott egy jegyet a delfinshowra is, aggódtunk, hogy Prüntyi még kicsi lesz hozzá, de teljes odafigyeléssel nézte végig, előredőlve, mutogatva, hogy de-, de-, azaz delfin, delfin!

A nagy élmény után alig maradt ereje az oroszlánra, meg az elefántra, szerencsére az áfonyák még feltöltötték energiával.

És mi? Mi pedig büszke szülőkként néztük, ahogy boldogan szaladgált a kisfiunk, és könnyekig meghatódtunk, hogy milyen nagy már...

Születésnap

29 éves korom óta minden szülinapomat bulival ünnepeltem. Általában otthon, általában a kertemben, esetleg a Tajtékos Napokban. (emlékeztek???? :)) Szerencsére az otthoni családommal előrehozottan most is tudtam ünnepelni, de a buli idén elmaradt. Be kell vallanom, ez azért hiányozott - az üzenetekből az derült ki, a barátaimnak is. Bepótolandó tartottunk egy mini BBQ-t itt. Szuper meglepetésként Editék csodás dobostorával köszöntöttek meg, 

amit én egy Sacherrel egészítettem ki,

 ugye, hogy szépek?

Amerikai barátaim ámuldozva kóstolgatták a közép-európai cukrászati remekeket.

Bár minden egy kicsit más volt, mint szokott, legalább ezt a küldetést sikerrel abszolváltuk :)

Természetesen azért a két Gyuri is megünnepelt, kaptam mindenféle szépséget, és a nap megkoronázásaként, mikor a kanapén néztük a kertet délután, egyszer csak ott termett egy kolibri, és belerepült az egyik petúniám kelyhébe. Éljenek a váratlan vendégek!!!