No, egy ideig nem voltam gépközelben, illetve mostanság nem is nagyon vagyok, de mindjárt megmagyarázom, miért.
Nagyon sok minden kimarad a blogról, itt vannak vázlatként nekem, de már nem fejezem be őket, szerintem, úgyhogy csak Schlagwortokban:
1. Még Húsvét környékén voltunk MOPS-os tojásvadászaton a kisbabával,
amire egy éve vártam :), illetve ementünk
North Judsonba a Vasútmúzeumba, és ott is volt óriási nyuszi meg tojásvadászat. Kisbubu nagyon élvezte, hihetetlen, milyen örömet okozott neki néhány üres műanyag tojás! Ez is mutatja, hogy a világ legaranyosabb kisbabája!
2. Aztán felkerekedtünk, és elmentünk Münchenbe. Gyuri vendégtanított a TUM-en, mi meg élveztük a várost, találkoztunk
Julcsival,
Bettinával, és Gyuri barátaival. A nagy müncheni fejlemény az volt, hogy kisbaba, aki előtte csak néhány lépét tett meg egyedül, elkezdett flottul járni
bérelt müncheni lakásunkban. Hihetetlen jó két hét volt - München pont az a méretű város, ami kisgyerekkel is kényelmes, mondjuk ráadásul a legbelebbbelvárosban laktunk, az Englischer Garten öt percre volt, boltok, éttermek a sarkon - igazából ezt állandóra nem tudnánk megfizetni, de ugye ezért turista az ember :)) Olyan jó volt megint emberekkel találkozni, megismerni Gyuri müncheni barátait, akik egytől-egyig nagyon jófejek, finomakat enni-inni (oh, Russn, szoptató kismamák barátja :)), meg egy kicsit nyaralni.
3. Onnan aztán bónuszként hazamentünk. Gyuri sajnos csak öt napig maradt, amiből hármat az Amerikai Követségen töltöttünk, grrrrr... de együtt még eljutottunk Révfülöpre, meg mini-partyztunk is. Aztán én kiélveztem, milyen jó lenne otthon lenni kismamának, mondókázni és játszóterezni jártam a tesóékkal, meglátogattam a kisgyerekes barátaim, lubickoltam abban, milyen ha az embernek ott van a családja egy karnyújtásnyira, és megszerveztem, hogy Kisbubu jól kinagyszülőzze magát. Sőt, még Máriára is eljutottam! Gyuri nagyon hiányzott, de nagyon jó volt otthon.
Aztán Kisbubuval visszautaztunk, ami nagyon hosszú út volt, még akkor is, ha a kisbaba csodálatosan viselkedett. Gyuri várt minket sütivel, virággal, bigyó bogyóval (kinek mi jár) a reptéren, és azóta hihetetlen, hogy csak másfél hét telt el, olyannyira visszarázódtunk a south bendi létbe.
Annyi különbséggel (és ez a mostani offlánykodás oka), hogy elhatároztam, ez az én nyaram lesz. Otthon mindenki túl kedves volt ahhoz, hogy szóvá tegye, milyen borzalmasan nézek ki, de igazából a tél alatt eléggé elhasználódtam, Ennek fő oka a tél volt maga, de az is belejátszott, hogy folyamatosan cikkeket írtam. Mikor a kisbaba aludt, én leültem a gép elé, és dolgoztam - két konferencia cikk, egy Festschrift cikk, egy Palgrave Pivot kötet cikk. Ez lehet, hogy majd tök jól jön, hogy nem hagytam abba a munkát, de most elég volt.
Azt a kicsi időt, mikor Bubu alszik azzal szeretném tölteni, hogy megtanulok horgolni, meg elolvasom az ágyam mellett tornyosuló könyvhalmazt, befejezem az ezer félbemaradt DIY projektet, vagy csak kiülök a babakamerával a hintaágyunkba, és napozom. Reggel pedig végre eljárok tornázni, délután pedig sétálunk a campuson.Ja, és még úszni is akarok, meg a Michigan-tóhoz járni.Uff! Ezért előre elnézést kérek mindenkitől, de a gép előtt töltött órákat a minimumra akarom szorítani - most azt tervezem, hogy a hétvégén írok majd mindenkinek, kérem, legyetek türelemmel.
Igyekszem azért nem eltűnni, és a blogot is írni.
Sok puszi mindenkinek innen a kies Indiánából, ahol már megjelentek a
firefly-ok, ami azt jelenti, hogy itt a nyár!
