Szentimentális húsvéti post

Mikor gyerekek voltunk, a tesóm mindig utálta, hogy Mikuláskor és Húsvétkor már hajnalban fent viribeltem, hogy ébresztő, ébresztő, nézzük meg, mit hozott a Mikulás/Nyuszika! Idén, mivel nem eszem csokit (hosszú történet...), tudom, hogy nekem nem hoz semmit a Nyuszi, mégis fent voltam már 7-kor, mert kisfiúnk ébresztett. A papája mélyen aludt még, mert szegény (már megint) hajnalig dolgozott, úgyhogy csak kettesben üdvözöltük a Húsvét reggelt. 

Itthon már minden húsvéti díszben pompázik - a tavalyi díszek mellé végre elkészült a tojástartókból csinált virágkoszorú:

 

sőt van mellé néhány ablakdísz is :)

Megsültek a húsvéti muffinok,

és az immár hagyományos nyuszizsemlék is.

Mindenhol nyuszik ugrálnak :)

és idén először kinyíltak a jácintjaim és

a nárciszaim is.

Bár mi még az autóra nem szereltünk nyuszifüleket, mint ez a jóember,

de tegnap voltunk Mops-os tojás vadászaton családilag,

és barkát is vettünk a piacon, ahogy illik.

Kisfiúnkkal kettesben díszítettük a húsvéti reggelizőasztalt, én sürögtem-forogtam, ő pedig a hordozható kisszékében gügyögött-mosolygott mellettem. Aztán, mikor láttam, hogy kezd leragadni a szeme, átvittem a hálószobába az ágyába, ahol mosolyogva elaludt. Én meg csak álltam, néztem a papáját, meg őt, és arra gondoltam, hogy én tényleg nem tudtam, hogy ez ilyen jó lesz. Ezzel a szentimentális gondolattal kívánok mindenkinek nagyon boldog Húsvétot! Sziasztok!