Channeling Martha :)

 Remélem, mindenki tudja, hogy én vagyok az új Martha Stewart. Azzal a különbséggel, hogy
a. én kedves vagyok, és szimpatikus,
b. nem nyertem, és soha nem is fogok szépségversenyt nyerni,
c. mindig időben befizetem az adómat.
De ezeket leszámítva én vagyok az új DIY királynő, tessék nekem tért nyitni! :)
Kicsiben kezdem, először meghódítom Gyuri házát, aztán jöhet Indiana, majd a nagyvilág (ami csak egy ugrás Indiana után, ugyebár.)

Mindenekelőtt beleszerettem egy munkaasztalba,

ami szerencsére akciós volt,sőt Gyurinak még kuponja is volt hozzá,

úgyhogy megvettük, hazavittük, összeraktuk.

 Mikor elkezdtük bepakolni, akkor derült ki, hogy az elmúlt pár hónapban Gyuri igencsak jó műhelyt rakott össze, szinte mindenünk van, és, ahogy a Harbor Freight Tools reklámembere, Pat mondja: with the right tools you can do everything!

Először befejeztük

 az interkulturális welcome sign-okat,

 felkasíroztuk, és feltettük az ágyunk fölé az amerikai térképet, amin közös kalandozásainkat követjük nyomon,

majd kezelésbe vettük a bloomingtoni antik üzletben vett régi szerszámos ládát, amit fűszerpolcnak szántunk.

Leszedtük a használattól széteső alját és tetejét,

visszacsavaroztuk, megerősítendő,

majd mindenhol lecsiszoltam a magamnak vett ajándékkal, a kis excenter csiszolómmal, végül bepácoltuk.

 

 

Ez utóbbi lépés engem egy kicsit visszavetett, mert az amerikai diópác teljesen feketévé varázsolta a ládikót, de sebaj, néhány sütőtök az oldalára, meg egy kis narancssárga filc megoldotta a krízist, 

 

  már csak be kellett fújnom tejüveg spray-vel a fűszeres üvegeket, megtölteni és megírni őket, és voilá, kész az új fűszerpolcunk - mondjátok, hogy nem csinos!

ui: Az utolsó héten aztán kiderült, hogy igazán összeillő páros vagyunk Gyurival, mert szuper ezermester énje eddig nem ismert irányokba fejlődött tovább - de ezt majd inkább otthon mesélem el -,záródjanak ezzel a 2012. nyári kalandozások .... Sziasztok!

Templomi kiírások

Erről már olyan régóta szeretnék külön post-ot írni, de mindig elmarad: nagy kedvenceim a templomok előtti hírdetőtáblák szövegei - tele van velük az internet is, nagyon viccesek tudnak lenni. Fejben mindig gyűjtöm őket, aztán, mire hazaérünk, elfelejtem. Úgyhogy, most itt álljon csak egy klasszikus, amit a minap láttunk Dél-Inidana-ban: 
Free trip to heaven! Details inside!

(elképzeltük, milyen módszerekkel juttatják a belépőket azonnal a menyországba, de ez, az elmúlt hetek amerikai eseményeinek fényében már nem is olyan vicces...)

tudom, hogy

most ellusttálkodtam a blogirást (még mindig nincs meg a hosszú i, grrrrr...), de azért csináltam képeket. Az alábbi linkre kattintva elérhetőek, jó nézegetést.

Katt ide!

Wish upon a falling star

Délután átmentünk a szomszédhoz, és a hatalmas rönkökből megrakott parázsló tűz mellett sörözgetve beszélgettünk a pszichedelikus rockról, South Bend látványosságairól, vagy arról, hogy hol lehet a télre majd snow mobile-t bérelni. Egész nap csak lazáztunk. Gyuri talán hónapok óta nem aludta ki magát, úgyhogy ma csak tengtünk-lengtünk, DIY-kodtunk (erről majd irok (nem találom a hosszú i-t) nemsokára), sokat beszéltünk a családdal, (én először, bár csak a skype-on át, de láttam Gyuri öccsét), és vártuk, hogy leszálljon az éj.
Aztán fogtunk két összecsukhatós széket, én egy cidert is, ha már van, és kiültünk, nézni a hulló csillagokat, amikről egészen egy hónappal ezelőttig meg voltam győződve, hogy csak ellenségeim találták ki, mert sosem láttam addig egyet sem. Most viszont menetrendszerint potyogtak, még a nyakunk sem émberedett el eléggé, mire sikerült mindenkinek minden jót kivánnom (grrr, hol az a hosszú i???).
Lehajtottam a fejem Gyuri ölébe, és eszembe jutott, mikor egy kicsivel több, mint egy éve a tűzbogarakat néztük a verandán. Annyi minden történt azóta, de ez egy jó év volt. Ha bejönnek a kivánságaim, akkor a jövő év is minden szépet hoz majd mindenkinek. Ennek reményében megyek, és bebújok a paplan alá, jóccakát! 

Ez történt szombat este

Ültünk egy kidőlt fán a Warren dűnén, és néztük, ahogy a nap eltűnt a Michigan-tóban. Enjoy!

Az indianai Székesfehérvár :)

Majdnem egy éve Lívia barátnémmel elmentünk Székesfehérvárra. Nagyon jót kirándultunk, de azt a fura felfedezést tettük, hogy a fehérváriakat elrabolták az UFO-k, ugyanis egész nap teljesen magányosan kószáltunk a hosszú utcák során, csak a nap végén, egy kávézóban sikerült ráakadnunk egy, a városban tartózkodó anarchista művészre, és a lelkes kislányra, aki csüngött ajkán szótlanul.
Jelentem, a hétvégén megtaláltuk Indiana Székesfehérvárát! Elkhart, ami az egyik szomszédos város, igen csinos kis hely lenne, ha akár egy ember is lenne benne szombat délután. A vasútmúzeumban még lézengtek néhányan,

de mire kiértünk a napos főutcára,

egy teremtett lelket sem találtunk. Néhány, szarvasnak álcázott tehén,

 és egy kacsacsalád szegélyezte csak útunkat,

de pl. kávé, az sehol sem akadt, sőt még az egyébként ígéretesnek tűnő cukrászda is zárva volt, ami égbekiáltó hanyagságra vall!

Másfél óra lődörgés után találtunk egy, a múlt századból itt maradt igazi amerikai soda shop-ot, ahol úgy vetettük rá magunkat a kólára, és a fagyira, mint akik évek óta nem ettek édességet, de ez már csak afféle hihetetlen coda-ja volt a szombati kirándulásnak, ami nem változtatott azon, hogy Elkhartot hivatalosan is szellemvárosnak tekintsük. Uff!