udvozlet Washingtonbol!

A Hostel gepen irok, ekezetek nincsenek, ezert elnezest kerek mindenkitol!

Mar vorosre egtem :), borig aztam (forditott sorrendben), jo turistakent megneztem: a Washington, Jefferson, Lincoln, Vietnam, Korea, es a II. vh-s Memorial-t, a Kapitoleumot, a Feher Hazat (mar amennyire halando lathatja, keritesen keresztul), a Nemzetkozi Kem Muzeumot, az Azsiai Muzeumot, a Modern Muveszetek Muzeumat, az Amerikai Indianok Muzeumat, es a Nemzeti Galleriat :)) - es meg egy csomo mindent, amit csak azert nem irok ide, hogy ne tunjek felvagosnak ;)... Most pedig elhuzok a Folger Shakespeare Konyvtarba, mert neha az is kell! Sziasztok! ww.

Follow up :)

Take what you can, give nothing back - ez az első Pirates movie egyik szállóigéje, amit a harmadikban is megismételnek - de akár a film mottója is lehetne. A filmbe fektetett milliárdokból már forgatókönyvíróra nem futotta: három óra idegtépő szenvedés az egész. Ha jót akartok magatoknak, messziről elkerülitek.

Ők Todd és Maryam a moziban:

No, akkor DC it is - majd azért gondoljatok ám rám! :)

Todd-dal és Maryammal...

...ma megkíséreljük megnézni, mi történik Jack Sparrow-val, miután Pokolra szállt. Minden kritika azt írja, hogy ne várjunk semmi jót, de igazából akár rossz is lehet a film, úgyis megnéznénk :) Johnyyyyyy! :)) Aztán holnap hajnalban elhajózom az Új-Hebridákra, hahó - azaz DC-be, ahol a Potomac szeli ketté a várost, és a fontos épületek alapköveit még, rendes szabadkőműves szokás szerint megkenték olajjal és borral.

Ma este...

...Csurgay professzoréknál szomszédoltam - csodálatos, csodálatos, csodálatos emberek!!! És ismerték személyesen Teller Edét, illetve a többi Marslakót is - hogy az előző post-hoz is kapcsolódjam! És búcsúzóul túrógombócot kaptam tőlük ajándékba, amire hetek óta vágyakozom... Hurrá, hurráááááá, hurrááááá! :)

Igaz történet (?)

A harmincas években a világ öt leghíresebb fizikusa Mexikóvárosban tanácskozott. Néhány óra tanácskozás után Einstein kiment a WC-re, mire a maradék négy egymásra nézett, felsóhajtott, és azt mondta: De jó, akkor magyarul folytathatjuk.

Ezt most azért meséltem el, mert egy vicces dolog történt ma reggel. Az alattam lévő lakó nagyon ismerős volt nekem már régről, de mivel nagyon rossz az arcmemóriám, meg honnan is ismerhetném az illetőt, sosem mertem megszólítani, csak Anna-nak mondtam a múltkor, mikor hazahozott, és a szomszédom éppen indult valahova, hogy mennyire ismerős a bácsi, de Anna azt mondta, hogy neki is, úgyhogy elbizonytalanodtam teljesen. Viszont tegnap, ahogy a gépet püföltem, úgy hallottam, mintha alattam magyarul beszélnének. Először azt hittem, csak hallucinálok, de éjféltájt már egész mondatokat véltem hallani, úgyhogy ma reggel vettem a bátorságot, és bekopogtam az alattam lakóhoz. És lőn! Tényleg magyarok! A bácsi pedig tényleg ismerős kellett, hogy legyen, hiszen Anna az első itt töltött hetem után kinyomtatta a képét, és az önéletrajzát nekem. A felesége csak most érkezett, biztos azért nem hallottam eddig őket. Jól elbeszélgettünk, a találkozás örömére.Hihihihi! No meg, hurrá!

ps: ja, az előbbi példában nem magam akartam Teller Edéékhez hasonlítani, hanem Csurgay Árpádot... csak a félreértések elkerülése végett :)

Hazajöttem e havi...

...chicago-i túrámról is - képek, mint mindig, most is a képtárban találhatóak... Szerencsénk volt, akkor volt jó idő, mikor mászkáltunk, és a múzeumos napon lett hirtelen megint tél...Majd írok mesélős levelet, ízelítőül csak egy kép a chicago-i világ tetejéről fotózva:

Most olvastam,

...hogy átszervezik a Kossuth Rádiót! Borzalmas, tönkretesznek mindent - mentsétek meg a Kossuthot!!! :((( Brühühü...

Mikor az alagsorban vártuk, hogy elmúljon...

a tornádóveszély, meséltem Sean-nak, hogy majd New Jerseybe megyek - ő oda valósi, és csak annyit válaszolt: Igazán sajnállak. :) Ma írt a Rutgersről a vendégeket koordináló professzor, és azt ígérte, majd a legközelebbi levelében elárulja, mennyibe fog kerülni havonta a lakásbérletem. Csak azt kérte, üljek le, mielőtt elolvasom az összeget. Hihihi - izgi, izgi!

A képet csak azért raktam ide, hogy lássátok, tavasz van itt is.

Egy órával ezelőtt...

...csörgött a telefonom, és Sharon, az Intézetünk titkárnője azt mondta: Hallottad a szirénát? Igen, mondtam én, csodálkoztam is, hogy ma tesztelik, általában csütörtökön szokták. Ez nem teszt, válaszolta Sharon, hanem tornádó veszély - azonnal menj le a legközelebbi alagsori helyiségbe.We take it very seriously here. Úgyhogy értékek a táskába, vágta a szomszédba, a Community Centerbe. Ott már kb. harmincs-negyven ember ücsörgött az alagsorban a földön, szerencsére a haverom Sean is, akivel jól elröhögcséltünk, egészen addig, amíg a TV azt nem mondta, hogy szerencsénk van, a nagy tornádó elkerült minket, de azért estig ne menjünk sehova, mert severe thunderstorm warning van...

Pont a napokban poénkodtam azon, hogy mindenkit ijeszgtegetnek a tonrádóval, oszt nem jön soha. Ok, respect, több ilyet nem akarok! Sem ijesztgetésből, sem igaziból! Köszönöm.

p.s.: Egyébként úgy tűnik, hogy a Campuson a házaknak, hál'Istennek nem esett baja, de a Bazilika megrongálódott, néhány fa kidőlt a North Quad-on, melletünk az épülő új házakat már megrongálta a szél, fákat döntött ki, vezetékeket szakított le, és elvitte a Martin's Supermarket jelzőtábláját. Úgy esik, mintha dézsából öntenék...

A fűben ücsörögve a torna után...

...ma azon gondolkoztunk Kristine-nel, hogy a világ sokkal igazságosabb lenne, ha a jó emberek (mint mi :) soványak lennének. A túlsúly pedig valami gonosztett jelzője lenne. Mindenki soványnak születne, és akkor hízna egy kicsit, ha valami rosszat csinált, kvázi látható erkölcsi mérceként - este ráállna a mérlegre, és azt mondaná: Jaj, híztam két kilót, holnap visszamegyek a boltba, és visszaadom azt a Túró Rudit, amit fizetés nélkül zsebre vágtam.A politikusokat simán meneszteni lehetne, ha felszednek pár kilót. Mindig lehetne tudni, ki a gyilkos (ok, a krimiknek annyi :)), de OJ a börtönben csücsülne.) Az anyukák minden este megmérnék a gyerekeiket, naplót vezetnének a súlyukról, így aztán nem lenne kérdés, hogy: Ki törte el a nagymama kínai vázáját? Pistike - Palika! Zsupsz, mind a két gyerek a mérlegre, és már jöhet is a szobafogság. :) És így tovább. Szerintem ráadásul ez sarkallná is az embereket, hogy jók legyenek - engem legalábbis biztosan, hihi :)) Nem tudom, a vatikáni zsinat mit szól az ötlethez, de szerintem előterjesztésre érdemes. :)) Uff.

Azokon a napokon, amikor már nem bírom tovább...

...a magányt, általában a következő dolgok történnek: a templomban összefutok Kristine-nel, akivel utána fancy brunchot eszünk a South Dining Hallban (ez részéről általában breakfast cereal-lel kezdődik, és fagylalttal végződik, haha), aztán hazamegyünk, egy kis pihenés, és irány a tornaklub. Ott belefutok Toddba, aki a biciklin ücsörög, és úgy tesz, mintha kalóriákat égetne. Vele aztán megbeszéljük, hogy hatkor elmegyünk meginni egy kávét közösen a "városban". Mikor hatkor találkozunk a Könyvtár előtt, véletlenül belefutunk Chrisbe, és rábeszéljük, hogy jöjjön velünk kávézni. A kávézás egy idő után átcsap mexikói vacsorába, hatalmas adag frozen strawberry margaritával. Az asztal mellett aztán nosztalgiázunk, a nyolcvanas éveket és a Dead or Alive-ot emlegetjük, no meg hosszasan sajnálkozunk a sok szerencsétlen Notre Dame-son, akik állandóan egyedül vannak, és depressziósak - bezzeg mi, amikor egyetemisták voltunk - itt a sztorik hossza és a nevetések harsánysága egyenes arányban nő az elfogyasztott margariták mennyiségével. Aztán hazamegyünk, és emailen megbeszéljük a következő randit - ami mindig elmarad, de szerencsére helyette úgyis a templomban/parkban/Starbuck'sban összefutok majd valakivel, és innentől a sztori kisebb változásokkal könnyen folytatható.... :))

Amióta jó idő van,

...olyan, mintha egy arborétumban élnék :) Minden eszméletlenül zöld, és virágzik, és öreg fa, vagy friss virág. Olyan erős az illatuk, hogy néha visszahőköl az ember.(Egyébként a virágokat kéthetente cserélik a kertészek - ha egy garnitúra elvirágzott, jön a következő.) No, és persze mindenhol diákok, pokrócokon, és törülközőkön elnyúlva, padokon kávézgatva, a fűben elszórva. Ez a hét a vizsgaidőszak, ami, igen, itt csak egy hét, úgyhogy a diákok száma napról napra látványosan apad - a tornaterembe már délután is le lehet menni, néhány elszánt atlétán kívül csak pár vénségesen vén tanár bácsi lézeng a gépek között, akik gondolom, nem mertek sortban előbújni, míg tartott a szorgalmi időszak. Lassan aztán minden diák hazamegy, és szabadjára garázdálkodhatom az arborétumban, fel, s alá! Látogassatok meg, hely lesz elég!!!! :)

Leveletkaptam,lájf!

Ez a legjobb - good old fashion levél, papíron, tintával! A ma érkezetthez a lapot Nátika választotta, úgyhogy ez kétszer is jó! :) Írjatok levelet!!! Thx.

Szombaton elutazott Michele,

...akivel végső soron leginkább hasonló volt a sorom itt, úgyhogy talán itt az ideje egy három hónap utáni számvetésnek...Még tudom, hogy egy csomó dolog fog történni, de azért leírom, hogy is állok mostanság. A legnagyobb tanulság persze az, hogy semmi nem úgy van, mint ahogy elgondoltam, haha...Szerencsére, tegyük talán hozzá...

-túléltem a telet!

-nem írtam könyvet, helyette két cikkel viaskodom, de sokkal többet tanulok rajtuk keresztül, mint ha belefogtam volna hübelebalázs módjára a könyvbe,

-teljesen másról olvasok, mint az elején gondoltam - egyre jobban érdekel a városi terek és a színházak kapcsolata, most éppen egy szuper könyvvel sétálok, amit Marvin Carlson írt, és kb. ötven hasonló vár még az asztalomon,

-ami a legjobban idegesített, az itteniek távolságtartása, az az egyik dolog, amit a legjobban megtanultam értékelni és élvezni - fura bevallani, de néha kimondottan jól esik a magány, bár, azért azt továbbra is állítom, hogy az emberi kapcsolatok diszfunkcionalitása az itteni társadalom egyik rákfenéje :)

-közben, az előzőket fentartva azért azt is meg kell jegyeznem, hogy az itteniek nagyon kedvesek is -még ha nem is barátkozósak - legalább is azon a mindennapi "te-is-érezd-jól-magad" szinten, ami megkönnyíti a társas érintkezést - és az megnyugtató, hogy nem kell mindig ébernek lenni, ha mosolyogsz, visszamosolyognak,

-fura mód egyáltalán nem azokkal barátkoztam össze, akikkel a józan ész diktálta volna - a supecool PhD-sek helyett: egy húszéves spanyol-francia szakos diákkal, egy harmincéves titkárnővel és egy negyvenöt éves chef-turned-PhD scholarral lógok - ja, és ráadásul ez még jól is esik,

-megérte túlélni a telet, mert egyszer ide is eljött a tavasz! (bármily fura is:)),

-az egyedüli, ami nem meglepetés, mert pontosan így gondoltam már az elutazásom előtt is: CHICAGO IS AWESOME!!! hihihi...

Hát, mára ennyit... Befejeztem a Géher tanár úr cikkének a fordítását, holnaptól újra esszét javítok, mert Peter Holland írt, hogy látni vágy...Jó éjszakát kívánok a hirtelen trópusi klimájúvá vált Indiana-ból! ww.

Vive l'Internet!

Today the miracle we usually call skype(EEE) enabled me to talk to three of my dear friends I miss very much, and who are currently at the other end of the Globe, gathered in a little room somewhere in Southampton... This feels good! :)
So once again, warm greetings to Ana, Mitja and Thrasher from the ND Sanitorium and Recreational Centre!!!!!!

Tegnap babysitterkedtem...

...és ezt kaptam ajándékba:És egy műanyag békát, aminek, ha megnyomják a hátsóját, ugrik egyet, és egy rózsaszín lepkés paper clip-et, és néhány frutttit!!! Hurrrrrááááá!!!! .......

Életem eddigi legjobb konferenciáján,

...Utrechtben* Ivan arról faggatta a világ legjobb témavezetőjét (aki egyébkent az imént hívott fel, és azt mondta, a második esszém is alakul - persze még mind a kettővel van jócskán munka, de most azt tanulom, hogy kell addig polírozni egy cikket, hogy a végén a Shakespeare Survey sorban álljon érte, hahahaha) szóval arról faggatta, vajon hazajön-e, vagy kint marad az Államokban. A világ legjobb témavezetője, és kb. az egyik legjobb tanár, akivel valaha találkoztam, azt válaszolta, hogy most már valószínűleg marad, de azért három dolog felé törekszik az életében: hogy olyan helyen éljen, ahol az őt körülvevő történelem több, mint 150 éves, ahol a kenyér nem édes, és ahol nem kell mindenhova autóval járnia. Ez valahogy nagyon megmaradt, és most, immáron három hónap után nagyon meg is értem mind a három kitételt. Ma különösen a harmadik foglalkoztatott, mert rájöttem, hogy a legrosszabb dolog, ami velem itt történt az az, hogy elkényelmesedtem. Egész egyszerűen borzalmas, mennyire keveset kell mozognia az embernek itt. És nemcsak borzalmas, de ijesztő is.
Napra nap elsétálok a tornaklubba, ok, egészségesen étkezem, ok, de valószínűleg ennek a két dolognak köszönhető csupán, hogy nem vagyok négyszázharminckét kiló (csak kétszázharminckettő, hihi...) Mert kalóriákat egyáltalán nem éget a szervezetem: reggel tizenöt perc séta az Irodába, ücsörgés az asztalom mellett, tizenöt perc séta haza, ücsörgés is (a Könyvtár a kettő között van, úgyhogy az nem számít:)). Tizenöt perc a kávézóig, vagy a moziba, majd ücsörgés ott. És ennyi! Hetente egyszer lesétálok a boltba, ami mondjuk huszonöt perc (hűűű!), de semmi több. Messzebb nem tudok menni, mert a. nincs semmi közel s távol, csak autóutak, b. veszélyes a környék, úgyhogy csak a Campus maradt. Egy kicsit kétségbeestem ma, azok után, hogy végiggondoltam ezt az egészet, és pl. láttam, ahogy az Intezetbeli emberek megvárják az egyetemi buszjáratot a Nanovic ajtajában, ami elviszi őket a parkolóba, az autójukhoz - vagy, ugyancsak ma: az egyik bolttól a másikig is autóval mennek (ezt úgy kell elképzelni, mintha a budaörsi Tescotól a Kika-ig autóval menne az ember)! Szóval, most valami komoly "edzésprogram"-on agyalok, hogy legalább annyit mozogjak, mint otthon egy átlag nap alatt - egyik munkahelyről a másikra, busz után futva, aztán a BKV-től frusztráltan inkább a busz mellett, és így tovább. Pl. fél lábon ugrálok miden nap el az irodámig... vagy ugrókötelezve fel-alá rohangálok a Könyvtár 13 emeletén...vagy valami efféle :) De most inkább elmegyek aludni, mert holnap nem bírok majd felkelni, és elmenni tornázni! hihi...

*a link itt olyan pontos, hogy a lapon tényleg van egy fotó, ami ezt a beszélgetést örökíti meg! hoppá!