...a magányt, általában a következő dolgok történnek: a templomban összefutok Kristine-nel, akivel utána fancy brunchot eszünk a South Dining Hallban (ez részéről általában breakfast cereal-lel kezdődik, és fagylalttal végződik, haha), aztán hazamegyünk, egy kis pihenés, és irány a tornaklub. Ott belefutok Toddba, aki a biciklin ücsörög, és úgy tesz, mintha kalóriákat égetne. Vele aztán megbeszéljük, hogy hatkor elmegyünk meginni egy kávét közösen a "városban". Mikor hatkor találkozunk a Könyvtár előtt, véletlenül belefutunk Chrisbe, és rábeszéljük, hogy jöjjön velünk kávézni. A kávézás egy idő után átcsap mexikói vacsorába, hatalmas adag frozen strawberry margaritával. Az asztal mellett aztán nosztalgiázunk, a nyolcvanas éveket és a Dead or Alive-ot emlegetjük, no meg hosszasan sajnálkozunk a sok szerencsétlen Notre Dame-son, akik állandóan egyedül vannak, és depressziósak - bezzeg mi, amikor egyetemisták voltunk - itt a sztorik hossza és a nevetések harsánysága egyenes arányban nő az elfogyasztott margariták mennyiségével. Aztán hazamegyünk, és emailen megbeszéljük a következő randit - ami mindig elmarad, de szerencsére helyette úgyis a templomban/parkban/Starbuck'sban összefutok majd valakivel, és innentől a sztori kisebb változásokkal könnyen folytatható.... :))
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment