Életem eddigi legjobb konferenciáján,

...Utrechtben* Ivan arról faggatta a világ legjobb témavezetőjét (aki egyébkent az imént hívott fel, és azt mondta, a második esszém is alakul - persze még mind a kettővel van jócskán munka, de most azt tanulom, hogy kell addig polírozni egy cikket, hogy a végén a Shakespeare Survey sorban álljon érte, hahahaha) szóval arról faggatta, vajon hazajön-e, vagy kint marad az Államokban. A világ legjobb témavezetője, és kb. az egyik legjobb tanár, akivel valaha találkoztam, azt válaszolta, hogy most már valószínűleg marad, de azért három dolog felé törekszik az életében: hogy olyan helyen éljen, ahol az őt körülvevő történelem több, mint 150 éves, ahol a kenyér nem édes, és ahol nem kell mindenhova autóval járnia. Ez valahogy nagyon megmaradt, és most, immáron három hónap után nagyon meg is értem mind a három kitételt. Ma különösen a harmadik foglalkoztatott, mert rájöttem, hogy a legrosszabb dolog, ami velem itt történt az az, hogy elkényelmesedtem. Egész egyszerűen borzalmas, mennyire keveset kell mozognia az embernek itt. És nemcsak borzalmas, de ijesztő is.
Napra nap elsétálok a tornaklubba, ok, egészségesen étkezem, ok, de valószínűleg ennek a két dolognak köszönhető csupán, hogy nem vagyok négyszázharminckét kiló (csak kétszázharminckettő, hihi...) Mert kalóriákat egyáltalán nem éget a szervezetem: reggel tizenöt perc séta az Irodába, ücsörgés az asztalom mellett, tizenöt perc séta haza, ücsörgés is (a Könyvtár a kettő között van, úgyhogy az nem számít:)). Tizenöt perc a kávézóig, vagy a moziba, majd ücsörgés ott. És ennyi! Hetente egyszer lesétálok a boltba, ami mondjuk huszonöt perc (hűűű!), de semmi több. Messzebb nem tudok menni, mert a. nincs semmi közel s távol, csak autóutak, b. veszélyes a környék, úgyhogy csak a Campus maradt. Egy kicsit kétségbeestem ma, azok után, hogy végiggondoltam ezt az egészet, és pl. láttam, ahogy az Intezetbeli emberek megvárják az egyetemi buszjáratot a Nanovic ajtajában, ami elviszi őket a parkolóba, az autójukhoz - vagy, ugyancsak ma: az egyik bolttól a másikig is autóval mennek (ezt úgy kell elképzelni, mintha a budaörsi Tescotól a Kika-ig autóval menne az ember)! Szóval, most valami komoly "edzésprogram"-on agyalok, hogy legalább annyit mozogjak, mint otthon egy átlag nap alatt - egyik munkahelyről a másikra, busz után futva, aztán a BKV-től frusztráltan inkább a busz mellett, és így tovább. Pl. fél lábon ugrálok miden nap el az irodámig... vagy ugrókötelezve fel-alá rohangálok a Könyvtár 13 emeletén...vagy valami efféle :) De most inkább elmegyek aludni, mert holnap nem bírok majd felkelni, és elmenni tornázni! hihi...

*a link itt olyan pontos, hogy a lapon tényleg van egy fotó, ami ezt a beszélgetést örökíti meg! hoppá!