Másfél

Minden este, mikor a kisbaba már szuszog az ágyában, és jó éjszakát is kívántunk neki, Gyuri megölel a hálószobák közti kis alkóvban, és azt mondja: "Ma sokkal aranyosabb volt a kisbaba, mint szokott lenni. Mindig aranyos, de ma különösen az volt." Mire én azt felelem: "Tegnap is ezt mondtad." - és boldogan vigyorgok. Ez a kis jelenet kb. illusztrálja, miről is akarok írni.

Két hónapja lefekvés előtt, mikor Prüntyi már a karomban van, elmesélem neki, mi történt aznap, és mindig azzal fejezem be, ez is jó nap volt, épp itt az ideje aludni egyet. Ma olyanokat meséltem, hogy reggel a kis- meg a nagybagoly ugortt be az ágyába játszani, hogy a Papa ma tovább aludt, és mi ébresztettük fel, hogy elmentünk a boltba, hogy homokoztunk odakint, hogy felhívtuk a nagyit, és láttuk Berci cicust meg Kriszta tesót, hogy bementünk a Papáért az Egyetemre, és elmentünk bogyót szedni, hogy megnéztük a bogyópermetező gépet, a taktort és a targoncát, hogy itthon nagyon vizeztünk, hogy finom kukorica meg husi volt vacsorára, és, hogy nagyot locsipocsizott a Papával. Ezek nagyon fontos események, és néha tényleg látom, hogy lélegzet visszafojtva figyeli, ahogy elsoroljuk, milyen sok jó dolog történt vele. De közben az jár a fejemben, hogy kimaradnak a pici mindennapi történések, amitől aztán Gyurival a nap végére mindig elolvadunk :).

Ahogy elmeséli a Mehemedet (BAMMMA! = felrúgták a tehenek, brühühühü = szegény Mehemed, Nem! Nem! = nem szabad megfogni a tehén farkát, makk-makk= megmondta ezt a majom is (a mi verziónkban megmondja :)), ahogy a cicás kanalában egyensúlyozza a vizet a csaptól a homokozóig, ahogy beleül a délutáni alvás után a szoptatós párna közepébe, mint egy fotelbe, és rám mosolyog, ahogy az Ipadet maga mellé parancsolja a kakilátón, mikor anyukámmal skypeolunk, és beszélget nagyival, ahogy megindul az áfonyaföldön a sorok között, ahogy a papája nyakában ülve elsorolja a szobája falán lógó cicákat, ahogy egy fakanállal vezényel ebéd közben, ahogy beleharap a barackba, ahogy elbújik a kakilátó mögé, és miközben keresem, ő felel a kérdésre - Itt van Bubu az ajtó mögött? Niiiii(ncs), ahogy vidáman azt harsogja IGEN! (ma tanulta :)), ahogy a fejével int, hogy még egyszer elénekeljem a Kukorica, kukoricát, vagy elszavaljam a Morzsa kutyát, ahogy napjában ötvenszer elmondja, az ajtóra mutatva, hogy a papa elment, pápá, és szomorkodik egy sort, ahogy hozza a könyveket, és rámutat a fotelre - oda! - mármint, hogy oda üljek, majd felmászik az ölembe, hogy meséljek neki, ahogy oroszlánost játszik a szobája ajtajában, ahogy kukucsol a kertben a békával, ahogy táncol az Évától kapott Brumma macival a Pelikánra, ahogy beáll a hűtőajtóba, és elsorolja a finomságokat (toá, bo(gyó), dannon, teeee(j)), ahogy az autóban monologizál, és fejdobol, ahogy a papájával habozik a kiskádban, és csintalan mosollyal kiáltja: mammma!, mikor még nincs is rám szükség, ahogy elalszik a karomban, ahogy ötpercenként más pózba fordul az ágyában, és így tovább. Megszállott módon írom le, fotózom, videózom, mesélem a kis csodákat, hogy aztán valahogy megőrződjenek, hiszen olyan gyorsan múlik az idő!

Másfél éves a kisfiunk, Isten éltesse nagyon-nagyon sokáig!