Az előbb, a dolgozatírást...

...két órára megszakítva Amelie Poulain-t néztem a legjobb itteni csatornán, ahol reklám nélkül adják a filmeket, és egészen otthon éreztem magam. Mindig csak szakaszokban jut eszembe, de akkor aztán annál durvábban, hogy mennyire hiányzik Európa. Nézzétek meg Hoppert, na, ez Amerika - magányos emberek néznek ki az ablakon...Ez a távolságtartás még a tömött egyetemi buszon is megmutatkozik - ahol a barátok egymástól távol ülnek le, és inkább kiabálnak egymás felé, mintsem, hogy megosszanak egy kettős ülést.

Ma délelőtt egyébként a telefonban lakó robotemberekkel beszélgettem hosszasan, míg végre megengedték, hogy kifizessem a pre-paid telefonkártyám. Szofi barátnőm egyik legjobb cikke szólt róluk, mert itt minden cég alkalmaz belőlük egy tucatot. :) aA kedvenc képemet teszem ide illusztációként, ahol a szegény robotember a barátnőjével szomorkodik egy parkban.(De érdemes rákattintani a linkre, a galéria könnyfakasztóan vicces.) A telefon egyébként itt még nagyobb zsiványság, mint otthon. Sajnos most muszáj, de ma legszívesebben a kukába hajítottam volna, hihi...Az a helyzet ugyanis, hogy a kártyás telefonok nagy részénél 30 nap alatt lejár a kártya, és elveszik róla az összes perc/pénz, ami még rajta van. No, és, ha az ember nem hosszabbítja meg azonnal a kártyát, akkor a telefonszáma is elveszik, és kezdheti az egész cécót előről. És akkor még nem is beszéltünk arról az őskori csökevényről, hogy itt még mindig fizet a hívott fél is minden perc beszélgetésért... grrr....
Na, eléggé felidegesítettem magam, hogy visszatérjek Kiss Csabához - majd még mesélek, mert voltak sztorik a hétvégén is, de sajnos, első a munka...