Arról már sokat értekeztem...

itt, meg a levelekben is, hogy milyen nehéz lehet szegény tanároknak egy vidéki amerikai egyetemen, de ma Paul, a főnököm felhívta valamire a figyelmem, ami azért árnyalja a dolgokat egy kicsit. Ő, mikor elkezdett tanítani, egy évet Nebraskaban tanított, egyébként egy elég jó egyetemen. És - bár ugye eljött onnan az első lehetséges alkalommal - de azt mondta, hogy nagyon szeretett ott tanítani. Hogy miért? Azért, mert az ottani diákok életében ő volt az igazi változás - a nebraskai kisvárosi életben felnövő, és semmi mást nem ismerő fiataloknak ő hozta el a nagyvilágot. Azt mondta, hogy ott sokkal jobban látta, mekkora ereje lehet egy jó órának, egy érdekes érvelésnek, egy provokáló könyvnek. És azt mondta, ott sokkal jobban érezte a munkájának az értelmét is.

Ok, elfogadom, akkor egy pont oda - de azért az vicces volt, ahogy ezek után megjegyezte: Nebraska jó volt, de ha mondjuk Idahoba kellett volna mennie, brrr, hát az maga a pokol. (hihihihihihi.....his words, not mine...)