Míg otthon, ahogy...

...egyik kedves barátom írja, újfent "mélyen átszellemülve készül[tök] megünnepelni ötvenhatot tankostul, molotovkoktélostul, vizágyastul, havasszofiástul," itt tegnap a helyi magyaroknál csak szavalócsoport, cserkészek által előadott, és az egyik tanítványom által betanított utcai jelenetek, gyimesi népdalok, üveges tánc és Pásztor Péter (egyébként nagyon jó) előadása
emlékeztette a new brunswickiakat, hogy, ellentétben azzal, amit a végén énekeltünk, nem ott, hanem itt élnek-halnak.

Mára a tegnapi ünneplésből csak a harminc fok maradt, fényárban úsznak az utcák, és mindenki forrónadrágban rohangászik (except for your humble author, of course :)), izzadtan törülgeti a homlokát, és fürkészve néz fel az égre, vajon "hány évig tart még a nyár?"

Rám álmosítóan hat ez a meleg, immáron a harmadik könyvre aludtam rá, ami ezúttal semmi öszefüggésben nem áll a minőségükkel. Hogy felébredjek, elmentem az Irodába, és lőn, "nem lehet tévedés", ott várt a szerződés. Egyelőre még csak pánikolok, főleg, mert nem tudom elérni a Zolit, aki meg tudná mondani (mint mindig), hogy mi is a teendő, de, ha igaz, ami a papíron fekszik, akkor nincs több könyvre alvás, újra határidős munka veszi kezdetét, ami, mint tudjuk, az egyedüli munka, amit megcsinálok. :)) Hihihi...