Állítólag ma van..

... az indián nyár utolsó napja itt - azt, hogy eddig tartott a sors ajándékának tartom, csak nekem, amiért komolyabb lelki károsodás nélkül átvészeltem a notre dame-i telet.
Ma lesz az első igazi filmes órám, ezért ilyen mondatok értelmét próbálom kitalálni, hogy asszongya: Fábri Zoltán nem intellektuális kompozitőr, expresszionális montázstechnikája direkt hatáson alapul. :)
Közben izgulok, mi lesz Ohioban, és elhatározom, hogy holnap, óra közben majd kifaggatom Paul-t, vajon mit kell csinálni egy amerikai konferencián.
Inget vasalok, újra, meg újra, mert a vasalóm kicsit furán működik.
Az egyik újságomban volt egy Burberry parfüm minta, úgyhogy férfiillatúan éneklem, nyárbúcsúztatóként a laptoppal, hogy: "a gép, amit eltérítettem, leszáll, és, hogyha megáll, kilépek, én egy pár áldozatomon átlépve, fújok bele a még füstölgő csőbe..." - és remélem, hogy a CIA most nem hallgatózik. :)