Eloszor is, elnezest kerek az ekezetek ianyaert, Gyuri Mac-jen irok, es nem tudom meg, hogyan lehet magyar billentyuzetet varazsolni az angol helyere - ha valaki baratilag megirja, megkoszonom ;)
A minap azon gondolkoztam, hogy milyen vicces, hogy a blog cimet nem valtoztattam meg akkor sem, mikor a Rutgers-en voltam, mintha tudtam volna, hogy mindig itt kotok ki, egyszoval, megerkeztem, ujra itt ulok a Fischerbol megismert Notre Dame-os szofan, es pufolom a gepet.
Az ideut ezuttal kifejezettem borzalmas volt, a gepunk harom orat kesett Varsobol, a mellettem ulo bacsi vegig keresztben ult a ket ules kozott, es engem kipaszirozott a folyosora. A legkondicionalastol megfaztam, es a vegen egy oraig kellett allnom az immigrationnel, mert 10 utan a chicagoi repteren csak egy vamos van mar szolgalatban, akinek meg volt pofaja viccelodni is velem, miutan a sorban fel percenkent vegignezettek velem a Welcome to the United States videot, amitol csomokban hullott a hajam.
De mindez a tortura szerencsesen elfelejtodott mar, mert talalkoztam Gyurival, egy szuper napot toltottunk Chicagoban, es minden gyurodes kisimult az arcomon. Majd irok reszletesen a chicagoi kalandjainkrol, most csak gyorsan bejelentkeztem, hogy lassatok, elek es virulok.
Sok puszi mindenkinek, innen az otvenes evek alomhazabol :)
ww
No comments:
Post a Comment