Már pakolnom kéne,

...de ígértem a mormota post-ot, hát nem akarok adós maradni ezzel.  
A helyiek, mikor mondjuk, hogy mormota lakik a kertünkben, szörnyülködve összecsapják a kezüket, és rémülten néznek ránk, mikor eláruljuk, hogy mi örülünk ennek. Ugyanis szerintünk a mormota kertünk dísze, sőt virága. Még a mókusunkat is lenyomja coolságban és cukiságban. A helyieknek az a bajuk vele, hogy üreget ás, és feltúrja a gyepet. Nálunk gyep nincs, az üregekről pedig azt gondoljuk, hogy ha rendes házakat építenének, rendes alappal, akkor nem lenne baj, hogy aláássa a mormota. Szóval, nálunk töretlen a mormota kultusz, ami tetőpontjára hágott a napokban, mikor észrevettük, hogy Mormi, ahogy becézzük, reggeli körútján leszed néhány paradicsomot, kézbe veszi, és felfalja. Most a cukkini dömping után a paradicsom túltengés napjait éljük, úgyhogy jut is, marad is. Szóval, minden helyinek azt üzenném innen, a mormota rajongók főhadiszállásáról, hogy ma már rendes városok helyett szétterjedő suburbiákat építenek, és elveszik a kisállatok élőhelyét, akkor vagy építsenek kőházakat, vagy tanuljanak meg örülni a mormotáknak, akiknek legalább ugyanannyi joguk van itt lenni, mint nekünk.