Leander sirámok

Otthoni virágkertészkedésem legnagyobb kudarca, hogy a négy éve nevelgetett, dédelgetett leanderjeim egész egyszerűen meghaltak idén tavaszra. Próbáltam őket újraéleszteni, visszavágni, feltáplálni, minden hiába... Ezzel szemben Kaliforniában úgy nőnek, mint a dudva - vagy még pontosabban, mint a fák - mert embernagyságúak, és gyönyörűek - mintha direkt az én bosszantásomra virágoznának ezer színben az utak két oldalán...

Az egészet úgy kell egyébként elképzelni, hogy San Francisco után hirtelen egyre melegebb lesz - jönnek a dűnék, sehol egy fűszál, szegény, a frontiert maguk elő toló telepesek, biztos pálmafákról és tengerpartról álmodoztak, de helyette csak örjítő hőség hömpölyög a buckák közt, a város előtt, ameddig a szem ellát.

Aztén egyszer csak megjelennek a gyümölcsösök és a leanderek - bizonyítandó, hogy ahol víz van, élet van. Az út mentén pedig a farmer's marketek, amik közül az egyikben életem legfinomabb sárgadinnyéjét vettük, hogy aztán megegyük az aranyláz és a kontinens két partját összekötő századfordulós vasút egyik kis városában, ahol laktunk - de ez már a következő post témája :)