A Folgerben pár perccel fél öt után az egyik őszhajú könyvtárosnéni megrázza a csengőt, ezzel jelezve a kutatóknak, hogy ideje összekészülődni, mert háromnegyedkor bezárnak. Most már a második olyan hetem telik, mikor nincs kedvem letenni a ceruzát (tollat nem lehet bevinni), mert annyira izgalmas dolgokat nézegetek, hogy akár éjfélig is szívesen folytatnám a dolgot. Még nem tudom, mi sül majd ki belőle, de csodás dolgokat találtam, és valami teljesen újon jár az agyam, amit nagyon élvezek.
Mikor ma hazafelé sétáltam a CVS-ből, egyik kezemben az akkor beszerzett mosószert lóbálva, és a másik kezemben az Eastern Market melletti legjobb kávézóból, a Peregrine-ből beszerzett latte-t kortyolgatva, azon gondolkoztam, hogy a Folger fantasztikus találmány. Valahogy tökéletesen működik a hasonló érdeklődésű emberek összezárása, és rendszeres munkára szoktatása. Legalábbis az én esetemben bevált a rendszer. Úgyhogy minden otthoni kollégának azt javasolnám, hogy jelentkezzetek Folger ösztöndíjra, mert ez a legjobb ösztöndíj EVER, a blogot olvasó esetleges főnökeimtől pedig azt kérném, küldjenek pénzt, paripát és sabbaticalt, hadd maradhassak még :)) Bitte, bitte! Köszönöm.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
3 comments:
Nem csodálom, hogy ódát írsz a Folgerről, legalábbis azok alapján, amiket a munkádról olvashattam. Szívesen elugranék Folgerezni egy kicsit. Remélem, az olvasó főnökeink is támogaják majd ebbéli erőlködésemet!
Mennyi időd van még ott?
Sajnos május 7-én már megyek is haza :( És addig még 24-én elő kell adnom, úgyhogy lehet, hogy zargatlak majd Titeket egy paper-féleséggel...
Még 3 hét! Sok minden történhet addig, sok érdekességbe futhatsz még bele. Persze zargass, annyira keveset találkozott a RenKut, hogy örömmel veszünk bármilyen szöveget.
Post a Comment