Ez rövid filmkritika lesz. A filmnek nem a címe blöff, a műfaja az - tegnap ugyanis, a magyar kolónia helyi illusztris tagjaiként megnéztük az egyetem mozijában Tarr Béla Torinói ló című filmjét, és siralmas volt. Nem felkavaró vagy megrázó, vagy hűde művészi, vagy bármi említésre méltó - csak rossz... Különösen azon húztam fel magam, hogy a nagyon aprólékos, nagyon lassú, nagyon odafigyelős film tele volt inkonzisztenciákkal - pl: a narrátor (Ráday Mihály :)) azt mondja a szél mindig ugyanabból az irányból fújt, miközben látjuk, hogy az egyik nap a lánynak az arcába, másnap az arcából fújja a haját, a ló hámját látjuk, hogy minden nap beteszik az istállóba, majd mikor el akarnak menekülni, a házból veszik elő, a kút tetejét látjuk, hogy a földön hagyják, erre másnap megint a kúton van - ááááááá, és a főszereplő lány nem tudott beszélni, áááááá!
De igazából az a baj, hogy a film ennyit sem érdemel... Dr. Csaba, esztétika szakos undercover bölcsész szerint:
1. Én mindenkinek megadom az esélyt, de Tarr Bélát fenékbe kéne rúgni.
2. Még jó, hogy van otthon sör.
Uff.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
1 comment:
:)))))))))))))) akkor ezt most fájó szívvel kihagyom! :) (majd a nyugdíjasotthonban)
Post a Comment