vizz, vizz!

Lili barátnőm kisfia mondta így tavaly nyáron, rövid í-vel, hosszú z-vel. Azóta ő már felnőtt nagyfiú, és gondolom, nem mond ilyeneket, de nekem azóta is így van a fülemben nagy kedvencem a vizz, vizz! Az ittlétben az egyik legrosszabb, hogy nincs itt a Balaton. És persze, tudom, itt van helyette a Michigan-tó, de azért az nem ugyanaz! Főleg azért, mert a Balaton azt jelenti, hogy szabadság, meg nyaralás, meg a kis házunk, itt pedig Gyurinak egész nyáron dolgoznia kell, ezért mindössze háromszor jutottunk el a tóhoz. Az első alkalommal csodás idő volt, de otthon felejtettem a fényképezőgépem, ezért nem tudom megmutatni, milyen szép volt minden. A második alkalommal mire kiértünk a Warren dűnékhez, 15 fok lett, és erős szél. Úgyhogy a fürdésnek lőttek, de azért a tó szép volt:

Mindenfelé sirályok bóklásztak.

Kb. ennyire vetkőztünk le :)

Egy hete aztán tettünk még egy próbát.A terv az volt, hogy elugrunk St. Josephbe, feltesszük a kisbabát a körhintára, eszünk egy fagyit, és már jövünk is haza. Nem tudtuk azonban, hogy St. Josephben hihetetlenül jó antik piac van. Úgyhogy vettünk két kis tálca asztalkát

(majd megmutatom az is, milyenek lesznek, ha kezelésbe veszem őket)

és meglepő kincsként egy régi michigani színház  három székének öntöttvas vázát, amiből padot akarunk csinálni,

sétáltunk a szép kis belvároskában,

körhintáztunk a kisbabával,

és mivel csodálatos volt az idő, úsztunk is egy nagyot.

Aztán megvacsoráztunk, és még, terv szerint fagyiztunk is. Sötét este volt, mikor haza indultunk. Beszippantott minket St. Jospeh, a turista-csapda, hurrá, hurrá!!!!