Gőzhajók és még több mozdony, avagy még egy hétvége

A mostani hétvégén, borúra derűként, gyönyörű idő volt - végre ide is elért a nyár, eddig alig kerültünk ki a hosszúnadrágból, most meg majdnem hőgutát kaptunk. Ezt a váratlan fordulatot kihasználva elmentünk Saugatuckba, Michigenbe. Ez egy festői kisváros a Kalamazoo folyó partján, pont ott, ahol a folyó a Michigan-tóba ömlik. Tele van drága boltokkal, sportautókkal, gazdag nyaralókkal, és yachtokkal. Gyurival többször voltunk már, utoljára megpróbáltunk ott tölteni egy hétvégét, de nem volt szállás 451 dollár alatt (/éjszaka), úgyhogy erről lemondtunk. Viszont egynapos túrának kiváló, jókat lehet sétálni, hajózni a Star of Saugatuckon, fagyizni, stb. Mikor megérkeztünk, táblák hívták fel a figyelmünket, hogy vigyázat, víz van az úton- és nem vicceltek:

Ez a Water street (stílusosan)

De ez nem akadályozta meg a chainferry-t, hogy működjön, 

sőt, a hajónk is gond nélkül elindult: 

Végigjártuk a Kalamazoo tavat, 

a folyó torkolatát, 

rácsodálkoztunk a parton épült villákra

(a havi ingatlanadó ezer dollár),
 majd kihajóztunk a Michigan-tóra,

és hagytuk, hogy ringassanak minket a hullámok.
A gyerekek nagyon élvezték a hajókázást -

lenyűgözve bámulták a vizet,

táncoltak, kekszet majszoltak, és cukiskodtak.
Mi meg romantikáztunk egy kicsit, hiszen anno a második közös nyarunkon utaztunk utoljára a Kalamazoo-n.

Hajózás után abszolváltuk az összes fent leírt kötelező kört, azzal kiegészítve, hogy a gyerkek minden tűzcsapnál tornádóztak, azaz megrángatták a hóból kilógó jelzőizéjét (lsd illusztráció):

illetve, hogy óriási ara papagájokat simogattunk egy parkban, ahol egy idős házaspárral uzsonnáztak éppen. A végén még egy olyan éttermet is találtunk, ahol volt homokozó is,

úgyhogy mindenki boldogan vacsorált, ki így, ki úgy :)

Vasárnap Elkhartba mentünk, a vonatmúzeumba. Más úton mentünk, mint szoktunk, és szíven ütött, milyen szegény a város - rengeteg igazán lecsattant ház mellett autóztunk el, sok a bedeszkázott ablakú, elhagyatott épület, széteső, rozsdás autók húztak el mellettünk. Szomorú ezt látni, mert pl. Obama többször itt volt, igért mindenfélét, hogy rendbeszedi majd a várost, de sok dolog nem történt. (Ugyanilyen szomorúak voltunk, mikor egy hónapja már bejöttünk a reptérről - ott is volt egy utca, amit az ittlétünk alatt tettek rendbe, kapott szép kandellábereket, új aszfaltot, fákat, térfigyelő kamerákat, még professzorok is költöztek oda, az volt az up and coming neighbourhood - hát, most romokban van - szemétkupacos, pergő festékű házak, sok üresen álló ház, és olyan igazi rossz környék hangulat, amit az ember egy kis Amerika után észrevesz már.) 

No de, elkalandoztam... A vasútmúzeumról akartam írni. Ez egy nagyon szerethető kis múzeum, néhány kiállított régi mozdonnyal, 

három vonatkocsiban pedig a New York Central vasútvonal történetét bemutató kiállítással, 

(ez a tárló pl. Curly Sue történetét meséli el, aki mindig integetett a vonatnak.)

Az egészet egy szuper modellvasút koronázza meg. 

A gyerekek mindent megmásztak és megnéztek, Gyuri pedig megtalálta igazi hivatását :) 

Az külön bónusz, hogy a múzeum a mostani elkharti állomáson van, ezért egész látogatásunk alatt nézhettük a 150 kocsikat húzó tehervonatokat. Csináltam róla videót is, ha valakit érdekel, szívesen elküldöm :)