Leaving in style :)

Képzeljétek, ilyen autónk lesz holnap:

Egy Dodge Durango!

Ami azért vicces, mert mindig családilag berzenkedtünk a Dodge-ok ellen. Iyen nagy autónk még sosem volt, hét ülés van benne, meg gombbal indul, hűha, ilyen nincs ám Jillben :) Vicces, mondaná Hébérke.

Azért bevallom, izgulok az utazástól - az én izlésemhez képest túl sok csomagunk lesz, és olyan hosszú az út, először Chicagoig, aztán onnan shuttle, várakozás, a chicagoi teljesen kaotikus reptér, és aztán jön a java ugyebár, a tizensok óra utazás... Inkább hoppanálnék, ha lehet.

A fiúkkal ma ücsörögtünk a játszótér melletti parkban, és azt játszottunk, hogy elköszöntünk: viszlát, chipmunkok, viszlát Notre Dame shuttle (Bubu kedvence), viszlát Golden Dome, és így tovább. Aztán láttam, hogy elkezdenek elszomorodni a legénykék (meg, mi tagadás jómagam is), úgyhogy váltottunk, és azt meséltük, mi vár otthon: Hello, nagyi, hello, Kisgabi, hello, kéklámpás ház, hello, playmobilok, elég hosszú volt a sor. Aztán fagyit ettünk ebédre, hogy stílusosan zárjuk ezt a hat hetet,

Este Gyurival végre volt egy fél óránk, hogy kettesben nézzük a firefly-okat, köszönjük, Chicago, köszönjük, Notre Dane, jó volt!

Onwards and upwards, I say!