Itt a múlt hétvégén (15-16) Apák napja volt. Lehet, hogy otthon is, de én olyat otthon sosem láttam, itt meg igen, úgyhogy nem tom biztosan. :) Egész hétvégére esőt igértek, de Gyuri jól megnézte a radart, és azt mondta, hogy szombat délutánra feltisztul az idő, úgyhogy, ha a piaci bevásárlás után elindulunk, pont a jó időre érünk majd Hesstonba, a Steam Museumba, hogy gőzmozdonyozhassunk egyet. Khm, khm - lelövöm a poént: nem tisztult ki semmi. De legalább nem volt tömeg a múzeumba, mivel rajtunk kívül csak néhány igen elszánt apuka hajtotta végig zuhogó esőben a gyermekét a múzeumon :) De mit mondjak, a gyerekek egy pillanatig sem panaszkodtak, nagyon jól érezték magukat. Bubu olyannyira, hogy azóta is vonatos videókat néz esténként esti meseként (oh, a youtube kifogyhatatlan vonatos bugyrai), és Gyurival már találtak is maguknak egy aprócska gőzmotort otthonra.
No, de, mit is tanultunk a
Hesston Steam Museumban? Pl. azt, ami nekem azóta is nagyon tetszik, hogy az amerikai mozdonyok, mikor sípolnak a sorompónál a Q betű morzejelét (tá-tá-ti-tá) duduálják, mert az anno Angliában azt jelentette, hogy a vonaton van a királynő (queen, ugyebár), és amelyik vonat ezt sípolta, annak volt elsőbbsége - a sorompónál meg a vonatnak van elsőbbsége, úgyhogy ez a hagyomány itt folytatódik.
Meg arról is hallottunk, hogy régen a fékezők a vonat tetején szaladtak végig, hogy minden kocsinál meghúzzák a féket - nem volt éppen veszélytelen munka, azt gondolom.
Egyébként a múzeum nagyon klassz, nemcsak háromféle gőzmozdony vontatta vonat megy körbe, de van távíró állomás, igazi távíró bácsival, kovácsműhely, gőzzel hajtott fűrésztelep, és néhány szép régi gőzgép
(bányagépek, mezőgazdasági gépek), köztük néhány cséplőgép, aminek felrobbanását mind Gyuri, mind az én családom generációkon keresztül nyögte anno.
Miután kivonatoztuk magunkat, és jól bőrig áztunk, elmentünk Chen nénihez vacsorázni, de rről már írtam. Vasárnapra aztán a meteorológia összeszedte magát, és azt igérte, hogy felszáll a reggeli köd, jön a szikrázó napsütés, és ihaj-csuhaj, dínomdánom. Úgyhogy fogtuk magunkat, és elmentünk Chicago-ba. Ugye, most már mondanom sem kell, hogy olyan köd volt, hogy az orrunkig se láttunk :) Hehe. Persze a gyerekeknek megigértük, hogy kimegyünk a Navy Pier-re, és felülünk az óriáskerékre, és olyan lelkesek voltak (Nem baj, mama, majd megnézzük a felhőket), hogy így is cselekedtünk. Megnéztük az összes hajót a Navy Pier-en,
ettünk hamburgert a
Billy Goatban (érdemes a linken elolvasni a legend szekciót, mert vicces :)), felültünk az óriáskerékre, sétáltunk a belvárosban, nézegettünk szép régi házakat a folyó északi partján,
megmutattuk a fiúknak Chicago esti fényeit (Bubunak nagyon tetszett), majd az apák napi emlékeztető sztráda villogók között: Make dad proud, keep your car in good working order,
hazaautóztunk. Idén valószínűleg ez volt az utolsó Chicago-zásunk.... sóhaj, sóhaj! De amit lehetett, kihasználtuk!
No comments:
Post a Comment