Emlékszem, hogy megnyugodtam otthon, mikor láttam, milyen közel fogunk Evanstonban lakni a Michigan-tóhoz. Mert nekem a víz a lételemem, nagyon régen Münchenben is onnantól éreztem jól magam, mikor megtaláltam az Isart. Szerencsére a gyerekeim, főleg Bubu, is nagy szerelmese a tavaknak, folyóknak, és mindennemű pocsolyáknak (nem vicc), úgyhogy, ha víz van a közelben, akkor meg van oldva az aznapi program.
Miután kiélveztük a chicagói Michigan-tó oldal előnyeit:
áttértünk a Michigani oldalra. Első itteni hétvégénken elmentünk
St. Josephbe, ami nagy kedvencünk volt mindig. Felültünk a körhintára, homokozunk a parton,
majd kisétáltunk a világítótoronyhoz.
Nagyon jól éreztünk magunk.
Bubuval mini tavat építettünk, horgászokat figyeltünk, Hébérke pedig bebizonyította, hogy magyar gyerek is lehet a leghangosabb (meg persze a legcukibb) a játszótéren. Vasárnap Three Oaksba mentünk, ahonnan aztán nem jutottunk el a tóhoz, mert elkapott minket a zápor, de legalább bemehettünk a kedvenc antique boltjainkba,
és nosztalgiázhattunk.
A múlt hétvégén, míg én az ágyat nyomtam, a fiúk felfedezték a campuson levő St. Joseph tavat, ahol anno
Kingával ugráltunk fejest a mólóról, majd az utolsó nyarunkon Katrinékkal és Gabival napoztunk a mini beachen. Hét közben a reflecting poolban botoztunk,
és körbesétáltuk a St. Mary tavat,
vasárnap pedig Gyuri főnökénél Grangerben a ház előtt kialakított mesterséges tavon vizibicikliztünk, a gyerekek nagy örömére.
Közben anyukámék lent voltak a Balatonon, és a gyerekek nagy örömmel nézegették a küldött képet - Bubu nyöszörgött is, hogy miért nem megyünk a Balatonra, no, de, mindent azért nem lehet! :))
No comments:
Post a Comment