Vasárnapi kultúrprogram

Vasárnapra aztán elszégyelltem magam, és a sok szombati duhajkodás után csakis kultúrporgramokon voltam hajlandó résztvenni. A dologhoz még hozzátartozik, hogy a múlt héten itt volt az RSA (sajnos nem Robot Skeleton Army, én is azt reméltem, de igazából a Renaissance Society of America) 3.000 (!) fős konferenciája, amire még én is belógtam, pedig még reneszánszos sem nagyon vagyok, nemhogy regisztrált előadó, és Ivan barátom is itt volt miatta New Yorkból. Egy kicsit ennek apropóján is, no meg, mivel borús is volt az idő, a napot a Smithonian-nek szenteltük. Reggel Alan-nel és Francis-szel elmentünk, és korareneszánsz festőket nézegettünk, aztán megebédeltünk a Galéria menzáján, és immáron a többiekkel kiegészülve elmentünk megnézni a Hokusai kiállítást. Nem is tudom, mikor érintett meg utoljára ennyire kiállítás. A képeket mindenki ismerni véli, de eredetiben (ez idézőjeles ugye, mert fametszetekről van szó) egészen mások. Mélységük van, és három dimenziójuk, és olyan csodálatos részleteik, hogy tényleg vissza kell mennem majd valamelyik délután és még egyszer megnéznem őket, mert a felének a negyedét sem tudtam egyszerre befogadni. Annyira el is teltem velük, hogy késődélután még megpróbáltam Castiglione rajzokat nézegetni, de egy terem után inkább kiültem az időközben kisütött nappal kokettálni a Galéria lépcsőjére, és elhatároztam, mégis inkább híres fametsző leszek.