New York...

...a szívem csücske. Mikor a hétvégén elmentem, annyira féltem, hogy már nem találom meg azt, ami az utolsó hónapomat a Fulbright után olyan boldoggá tette ott, de kár volt izgulnom, a Nagy Alma hozta a formáját, úgyhogy a hétvégi utam minden perce szuper volt!
Az olcsóbusz a Penn Station-höz vitt, úgyhogy minden adott volt a nosztalgiázáshoz, mert anno ide hozott a new brunswicki vonat is hétvégenként, mikor missziómnak tekintettem volt, hogy Ivant kirángassam kutatói magányából. Persze beszaladtam legkedvesebb Old Navy-mbe, mert a nélkül nem lenne igazi az időutazás, aztán lesétáltam a Union square-re, ahol nemcsak, hogy piac volt, hanem tüntetés is, hurrá! Innen felbaktattam a Columbus Circle-höz, mert 3-kor Paul-lal találkoztam a Magyar Cukrászdában, nagyon jót beszélgettünk, majd felmentem Ivanhoz, aki szerencsére semmit nem változott, de ugyancsak szerencsére, most már jobban beélni tűnik a new yorki életét, mint mikor elváltunk 2008. januárjában. Vele is nagyot trécseltünk, majd elmentünk zakókat venni neki, mert nemsokára el kell kezdenie munkát keresnie. Szerencsével jártunk, még én is kaptam egy szuper tavaszi dzsekit magamnak, aztán indiait vacsoráztunk, és fél egy körül lefeküdtünk. Ivannak cikket kellett írnia, úgyhogy vasárnap egyedül sétáltam le a Metropolitanig, a Central Parkon keresztül, hogy megnézzek egy reneszánsz potré kiállítást, egyedül hallgattam a dzsessz szaxofonost, egyedül kerülgettem a tó körül a futókat, és aztán, dobpergés.... egyedül ettem meg az első csokis dolgot egy év óta!!!! Sajnos nem volt túl jó, de legalább újra ehetek csokit, juhúúúúúú!Ivannal megvacsoráztunk, majd visszaindultam. Jaaaaj, nem tudm elmondani, milyen jó volt! Nem tudom, hogy csinálja, de New York mindig elrabol egy darabot a szívemből! :)

(Képeket ITT találtok, jó nézegetést!)