Thirty Days of Thank - #28

#28 - A campus építkezés
Bubu, ha elfárad, és sok volt neki a társas érintkezésből, bemegy a nagyszobába, előkeresi a markolót és a bobcatet, és bürrög egy sort. Ha kibürrögte magát, visszatér a társaságba.
Markiti, bobcati és dömpiti (Bubu szavai, amiket már inkább mi használunk) tavaly tavasz óta mindennapjaink állandó szereplői, már voltak fürdőjátékok, homokozós játékok, utazótársak, alvótársak is, és őket, valljuk be, a campus építkezésnek köszönhetjük.
Az építkezésről van már egy poszt, most nem akarom magamat ismételni, csak hozzáteszek valamit. Ma, mikor arrajártunk, a Science Building mellé már a fűszőnyeget tették le - kicsivel több, mint két év alatt felhúztak egy óriási, geothermális energiával fútött/hűtött oktatási épületet, és két, kápolnával ellátott kollégiumot. És, mint említettem, már a parkosításnál tartanak. A mellett, hogy mindezt tök izgalmas volt végignézni, és most már sokkal többet tudok a munkagépekről, mint bármelyikőtök, egy kicsit megnyugtat a dolog- mert otthon biztos, hogy épitkeznünk kell majd, előbb, vagy utóbb. És tudom, hogy nehéz lesz, de most, hogy folyamatában láttam a dolgot, hiszem, hogy egyszer majd mi is a parkosításnál fogunk tartani. Bár lehet, hogy addigra majd az unokámat tologatom majd a kocsiban, mint most Bubut. Hahahahahahaha! :)