Thirty Days of Thank - #14

 #14 - Az a két hét, mikor sovány voltam
Ez a szülinapi posztom (happy birthday to me), úgyhogy gondoltam, írok valami nagyon személyeset is. Mikor Kisbubu megszületett, és rólam eltűnt a nagy pocak, hirtelen nyolc kilóval kevesebb voltam, mint a terhesség előtt. Sőt, utána még fogytam egy pár kilót, úgyhogy emlékszem, mikor elvittük a kisbabát a kötelező egy hónapos doktor-vizitre, csodálkoztam néztem a tükörben, hogy nahát, van derekam :) A baj az, hogy az az első pár hónap számomra egy homályos masszaként maradt meg, és igazából nem tudtam kiélvezni ezt az örömet.

Majd jött persze a feketeleves - foghatjuk mindenre, a hosszú telekre, mikor ki sem tudunk menni a házból, a középnyugati kisvárosi életformára, ahol mindenhova csak autóval lehet eljutni, meg mindenre, de tény az, hogy karcsúságom a múlté, sőt... Rémisztően nézek ki. Gyuri mindig vigasztal, hogy ne aggódjak, otthon majd minden rendbe jön, a sok gyaloglás a városban, a munka, az otthoni tempó mellett majd újra lefogyok... és, mi tagadás, a montreáli pár nap (amiről még adós vagyok egy poszttal) azt mutatta, hogy babakocsival tömegközlekedni kemény edzés, úgyhogy még reménykedem én is.

Mindenesetre volt két hét, mikor nem szégyelltem a tükörbe nézni, és az jó volt. Köszönöm.