Thirty Days of Thank - #16

 #16 - Andrew bácsi és Gwen
Már Arany János is megmondta, hogy rossz szomszédság török átok, így külön szerencse, hogy nekünk két szuper szomszédunk van. Egyikük a nagypocakúak bandájának utolsó itt maradó tagja, Andrew bácsi, akiről már volt szó a blog hasábjain - egy hihetetlenül kedves, jószándékú, végtelenül szórakoztató óriásember, aki mindig ügyel a házunkra, ha távol vagyunk, szól a Bradleynek, ha szerinte valami hiányzik a házunkról, pici széket hoz Bubunak (hello, George!) garázsvásárból, és fagyit (just after supper, George) a sarki Dairy Queenből, mikor eszébe jut. Csütörtökönként jön hozzá hosszúhajú kukásbácsi barátja, aki dudál, majd a motort járatva elbeszélget vele. Az összes barátja úgy néz ki, mintha a ZZ Topból lépett volna ki, de már ők is előre köszönnek nekünk, ha séta közben találkozunk. Andrew bácsi Bubu mindennapi játékainak is állandó szereplője, általában grillezik a szomszédban, ezért be kell zárni Kormi macska házának ajtaját, nehol bejöjjön a füst. :) Röviden, Andrew bácsi a legjobb szomszéd, akit bárki is kívánhat, és nagyon fog hiányozni nekünk.

A másik oldalon Gwen (Bubu szerint Genw) lakik a szüleivel. Tízéves értelmes, igen nyitott kislány, aki majd meghal egy kis játékért, és gyerektársaságért. Most már van egy két hetes kishúga, de eddig egyke volt, és bár van két macskája, három gyíkja, egy kutyája, no meg a szülei, tavaly még egy másfél évest is elviselt, csakhogy homokozhasson egy kicsit. Kisbubunak azóta nagy barátja, és néha csakúgy átfur hozzánk elújságolni valamit - mint tegnap azt, hogy jönnek a macedón nagyszülei. Bubu számára legnagyobb vonzereje egy nagykerekű traktor, és Ripley nevű kutyája (szerintem csontot kér), de egész biztos, hogy Gwen neki fog hiányozni a legjobban - és azt hiszem, viszont.