Őszi színek

Mikor New Jersey-ben voltam, ott döbbentem rá, hogy Amerikában milyen gyönyörű az ősz. Akkor azt hittem, csak az óceán mellett, a keleti parton, de szerencsére kiderült, hogy itt is. Tavaly nagy luxusként Tamással jártuk az őszi South Bendet, sőt még mindenfelé kirándultunk is, most kisebb köröket róttunk, de azért sok szép színes fát fotóztunk idén is. Úgyhogy, minden további kommentár helyett álljon itt néhány snapshot a környékről, őszi pompában: 

ez a mi udvarunk

a mókuskák már igen készülnek a télre

Idén tökfaragáshoz valahogy nem volt ihletem, úgyhogy inkább gyors kreatív megoldásokhoz folyamodtam, hogy ősziesítsem a lakást.

Legelső körben rózsaszínre festettem néhány tököt -

úgy látszik, amerikaiasodom, ami nem látszik műanyagnak, már nem is tetszik annyira -

aztán került az ajtónk elé új lábtörlő, meg sárga tökök is, a szimmetria kedvéért.

Panni barátnőm ötletét követve az ablakokra kiflieslevendula-s denevérek kerültek,

az asztalunkra pedig rémisztő póksütik:

Sajnos trick or treatelő gyerekek idén sem jöttek hozzánk, úgyhogy a halloween eseménytelenül telt. Az igazság szerint itt már minden a Karácsonyra készül, úgyhogy az őszt lassan végesnek tekinthetjük. Én még reménykedem néhány szép napos délutánban, hogy nagyokat sétálhassunk Prünytivel, de a meteorológia nem kecsegtet sok jóval. Sebaj, talán a rossz idő majd arra késztet engem is, hogy rendesebben írjam a blogot :) Ezzel az ígérettel búcsúzom, sziasztok, hiányoztok! ww.

Farok kapu

Tavaly, mikor itt volt Tamás,lelkesen magyaráztuk neki, mi az a tailgate - ha valaki nem tudja közületek, az egy olyan esemény, mikor mindenki, aki nem jutott be a meccsre, elutazik a meccs színhelyére, visz magával egy grillsütőt, meg egy kis TV-t, és a stadion mellett ülve grillezik, és nézi a meccset a kisTV-n. Jól hangzik, mi? Azért azt el kell ismernem, hogy én is hallgattam a meccset Münchenben az Olympiastadtban egy kisrádión anno, úgyhogy megértem, hogy úgy minden izgalmasabb, ha az ember MAJDNEM ott van a helyszínen, de azért nekem ehhez csak három metrómegállót kellett megtennem, itt pedig emberek államokat utaznak ezért át... de hát when in Rome... úgyhogy, bár tavaly mindig elmenekültünk, ha home football weekend volt, most, hogy egy amerikai is van a családunkban, itt maradtunk, és megmutattuk neki, milyen is a tailgate. (Bár szigorúan csak szemlélőként vettünk benne részt.)

A mi környékünk ugyanis tailgate heaven. Mindenki az utcánkban kiadja a telkét,

parkolónak, és az autók között sokan leverik a kis sátrukat, és ott grilleznek.

Két hete a Rice University volt itt, közvetítette a TV,

felvonult a helyi készültség,

és a felújított Touhdown Jesus örömmel szemlélte, ahogy Notre Dame győzött.

Mi egy kis séta után hazajöttünk, mit sem sejtve, és borzongva láttuk, hogy a sarki gengsztereknél csordában állnak a gang autók. 

A kertünkben egy nyuszi fogadott, aki a hírre, hogy nyerésre állunk, nagyon helyesen, a füle botját sem mozdította.

Most szombaton aztán az őrület a többszörösére nőtt,

mert a helyi nagy rivális, Michigan jött a campusra.

Ameddig a szem ellát, mindenhol tailgatezők...

Néhányan a hűtőtáskába még hangfalat is szereltek, így egyszemélyes party mobilként nyomulhattak a tömegben.

Mert tömeg, az volt. Miután egy részeg fazon átesett a babakocsinkon, úgy döntöttünk, ennyi elég volt a kulturális elmélyülésből,

és inkább szelídebb vizekre eveztünk.

Gyönyörű őszeleji szombat volt,

és örömmel jelenthetem, hogy a történelemben először a Notre Dame legyőzte Michigant 31-0-ra! Go Irish! :)

vizz, vizz!

Lili barátnőm kisfia mondta így tavaly nyáron, rövid í-vel, hosszú z-vel. Azóta ő már felnőtt nagyfiú, és gondolom, nem mond ilyeneket, de nekem azóta is így van a fülemben nagy kedvencem a vizz, vizz! Az ittlétben az egyik legrosszabb, hogy nincs itt a Balaton. És persze, tudom, itt van helyette a Michigan-tó, de azért az nem ugyanaz! Főleg azért, mert a Balaton azt jelenti, hogy szabadság, meg nyaralás, meg a kis házunk, itt pedig Gyurinak egész nyáron dolgoznia kell, ezért mindössze háromszor jutottunk el a tóhoz. Az első alkalommal csodás idő volt, de otthon felejtettem a fényképezőgépem, ezért nem tudom megmutatni, milyen szép volt minden. A második alkalommal mire kiértünk a Warren dűnékhez, 15 fok lett, és erős szél. Úgyhogy a fürdésnek lőttek, de azért a tó szép volt:

Mindenfelé sirályok bóklásztak.

Kb. ennyire vetkőztünk le :)

Egy hete aztán tettünk még egy próbát.A terv az volt, hogy elugrunk St. Josephbe, feltesszük a kisbabát a körhintára, eszünk egy fagyit, és már jövünk is haza. Nem tudtuk azonban, hogy St. Josephben hihetetlenül jó antik piac van. Úgyhogy vettünk két kis tálca asztalkát

(majd megmutatom az is, milyenek lesznek, ha kezelésbe veszem őket)

és meglepő kincsként egy régi michigani színház  három székének öntöttvas vázát, amiből padot akarunk csinálni,

sétáltunk a szép kis belvároskában,

körhintáztunk a kisbabával,

és mivel csodálatos volt az idő, úsztunk is egy nagyot.

Aztán megvacsoráztunk, és még, terv szerint fagyiztunk is. Sötét este volt, mikor haza indultunk. Beszippantott minket St. Jospeh, a turista-csapda, hurrá, hurrá!!!!

Summertime

Ma, mikor jöttem haza az áfonyaszedésből (ami annak volt a fedőneve, hogy találkozzam Vera barátnőmmel), elhaladtam egy lovarda mellett, és belenéztem a tükörbe, hogy lássam, Prünyti elaludt-e a hátsó ülésen, hirtelen hihetetlen deja vu érzésem lett... Percekbe került, mire rájöttem, hogy miért -

Semmi kétség, az életem egy Autowerbung :)

Jammin'

Még tartozom Nektek a sajtprojekt végeredményével. Tessék nyugodtan irigykedni - íme,  brie-nk:

És, igen, nagyon

finom is volt!

Ezen kívül sem lazsáltunk - csináltunk túrót is, belőle körözöttet is, a túrós tésztához pedig saját csuszatésztát is.

A körözötthöz kovászos kenyeret sütöttünk,

amely itt saját termésű hagymánkkal, és a kolbász-angolszalonna combóval,

itt pedig a saját paprikánkkal és kőrözöttel látható :)

Közben folyamatosan teremnek a patisszonok

és a cukkinik is.

Sőt, július közepén volt időnk elmenni Michiganbe is, ahol vettünk egy farmon egy csomó meggyet,

készítettünk belőle cefrét,

majd a felújított 19. századi présünkön kpréseltük,

így most vidáman forr a pincében a meggybor.

A maradék meggyből lekvár lett, sőt, még áfonyát is sikerült eltenni.

It ain't nothing, but a summer jam :)

Story of my life :)

Még 2012-ben, mikor a Folgerben kutattam, DC-ben vettem egy jegyzetfüzetet: 

Került bele két regénykezdemény, egy konferenciajegyzet, az esküvőnk szervezési dolgai (helyfoglalási összehasonlítások, gyűrűméretek), de a legnagyobb részét azzal írtam tele, mikor evett és mennyit kakilt a kisfiunk :). Tegnap, mikor hat hónap után betelt, végiglapoztam, mielőtt elteszem a fiókba. Látszik benne, ahogy egy idő után rendszeresebbek lettek az etetések, előbbre kerültek a lefekvések, és, hogy kb. áprilistól nem számoltam már olyan vallásos buzgalommal a pelenkákat. Ahogy átfutottam az oldalakat, néhol összeszorult a gyomrom, néhol elmosolyodtam, mert fura módon, bár ez hiányzik belőle, a számok és időpontok mögött ott vannak az elmúlt fél év eseményei is. 

Hiányzik belőle, de én belelátom, ahogy az első hetekben mindig égtek a villanyok, és összemosódott az éjszaka és a nappal, ahogy kétségbeesetten hívtam a tesómékat és Lilit skype-on, mert a baba nem aludt, túl sokat aludt, nem evett, túl sokat evett, a hasa fájt, az én hasam fájt, és így tovább. Ahogy először visszanevetett ránk, ahogy először hosszasan beszélgetett velünk, ahogy örvendezett a kakilátónak, ahogy először megfogta a Pandát, akinek a nevét nem árulhatom el, és ahogy ezt élőben közvetítettük skype-on a nagymamájának. Ahogy táncolt velem Halász Jutka nénire, miközben sűrűn hullt a hó, és ahogy a Papája lábán volt hajlandó csak elaludni. 

Eltelt fél év, és van egy csomó dolog, amiért már nem izgulunk, de tudom, hogy jönnek az új kihívások, és az újabb etetős könyvecskékhez (jön a szilárd táplálék, juhú!) újabb történetek kapcsolódnak majd. 

Eltelt fél év, és azon kívül, hogy a mienk a világ egyik legaranyosabb, legszebb és legokosabb kisfia, még elmesélem azt is, hogy: 

Kedvenc dala a "Hozzuk el a Mamát a konyhából, hozzuk ki a Mamát a fürdőből, ne hagyjuk a Mamát reggelizni, ne hagyjuk a Mamát hajat mosni..." kezdetű, a Papája által szerzett világsláger,

Kedvenc verse a Ha a világ rigó lenne és az Iciri-piciri,

Kedvenc játéka a fent említett panda és minden könyv, 

Tud már forogni hasra-hátra, az oldalán szeret aludni, kis segítséggel tud ülni is, és imádja, ha poingozunk vele, azaz ugráltatjuk a térdünkön.

Papírja is van arról, hogy "magabiztosan lebeg" a vízben, és kinyújtja a kezét az úszó kacsákért. 

Járt már Los Angelesben, Magyarországon, Illinoisban és Iowa-ban, három állatkertben és tucatnyi étteremben. 

A fél világot kakilátóvá tette - csak a szülei későn kaptak észbe, hogy erről tumblr account-ot kellett volna csinálniuk. 

Nagyon szeret emberek között lenni, és biztos, hogy neki is nagyon hiányoznak a nagyszülei, akikkel olyan jókat beszélgetett odahaza.

És még ezer dolgot tudnék leírni, de hallom, ahogy ébredezik a déli alvásból, úgyhogy inkább abbahagyom, és csak annyit írok, boldog féléves születésnapot, Kisfiam!