Pittsburgh # 2

A hétvégén visszatértünk Pittsburghbe. Robynnak tavaszi szünete volt, és hazament a szüleihez, úgyhogy DC és South Bend között félúton ott találkoztunk. Csodálatosan szép idő volt, ragyogó napsütés és 15 fok, ami kellően kárpótolt minket az izgalmasnak nem mondható Ohio Turnpike-on eltöltött hat óráért, és a múltkori havas látogatásért.

Robyn szuper házigazda volt - először elvitt minket a Strip Districtbe, ahol finomságokat áruló olasz boltok vannak,

 

meg egy csomó színes mural,

a régi raktárépületek helyén nyílt mindenféle boltokon.

Vettük szalámit és sonkát,

sétáltunk a napsütéses verőfényben,

és sört meg pirogot kóstoltunk a piacon.

szuper volt!

Aztán átmentünk a folyó túlpartjára, és megnéztük

 

a Warhol Múzeumot, ami jól volt megcsinálva, de amiből alapvetően kiderült,

hogy Wathol egy szélhámos volt, aki leginkább marketingben volt jó, meg abban, hogy megérezze az idők szelét.

 

A kultúrprogram után elautóztunk a város egyik hegyének lábához,

siklóval felmentünk a tetejére, és

megcsodáltuk a hidak városát.

Napfényben azért impozánsabb, mint hóban.

:))

Este aztán meglátogattuk Robyn szüleit, aki nagyon finom házi szalámiból készült vacsorával, és családi történetekkel vártak minket,

 

végül találkoztunk Robyn gyerekkori barátaival is egy sörözőben.

 A szuper szombat szerencsére feltöltött minket annyi energiával, hogy hazafelé is kibírtuk az Ohio Turnpike hatórás megpróbáltatásait, és az autóból frissen kipattanva vártuk Gyuri müncheni kollégáját Guiseppe-t a south bendi reptéren, aki villámlátogatást tett nálunk hétfő estig.
Most már csak itt kell megjönnie a tavasznak, de hallom, otthon is késik. Remélem, nem vagytok úton! ww

Magyarázom a bizonyítványom

Otthon annyira egyértelmű volt, hogy mit is csinálok - tanítok az Egyetemen, ülök a Színházi Intézetben, írok Shakespeare-ről, konferenciákra megyek, stb. Idekint ugye plus spouse vagyok, és azt hittem, ezzel lesznek a legnagyobb gondjaim - de megírtam már egy cikket, most dolgozom a Major szakdolgozaton, úgyhogy, bár konferenciákra csak a nyáron lesz pénzem elmenni, a tanításon kívül normális üzemmódban funkcionálok. A fura viszont az, hogy Gyuri kollégái, és a legtöbb ember, akikkel találkozunk mérnökök, fizikusok, kémikusok, és hirtelen nem azt lett nehéz elmagyarázni, hogy itt mit csinálok, hanem azt, hogy otthon, vagy egyáltalán mit. 
"Akkor te is írsz cikkeket? De miről? Kritikákat írsz? Hogyhogy a te cikked végén is vannak hivatkozások, nincs benne egy képlet sem!" ilyen kérdésekre kell nap mint nap válaszolnom, és közben én is tudom, hogy persze, amit mi csinálunk, azt a természettudományosság szigorú feltételei szerint nem nagyon az, de arra most kell rádöbbennem, hogy mennyire két malomban is őrlünk, mi bölcsészek, és a természettudósok.
Úgyhogy türelmesen magyarázom a bizonyítványom, és közben titokban olvasom a Very Short Introduction to Magnetism című könyvet, hogy labdába rúghassak idekint is :)))))

Aki finnekkel barátkozik...

.... annak először is jó melegen kell felöltöznie.Susa barátnőm, aki tamperei ugyanis imád mínusz fokokban sétálni - először mínusz 10 fokban, és hóviharban küzdöttünk az elemekkel, legutóbb, immáron elpuhulva mínusz 5-ben. A végére mindig elfagy az arcom, de megéri. Mert aki finnekkel barátkozik, az jól jár.
Tudom, hogy szánalmasan vinnyogóan hangzik, de olyan jó valaki olyannal beszélgetni, csak úgy, mindenről, aki egy kicsit hasonlóan nézi a világot, mint én. Ezt már sokszor írtam ezeken a virtuális oldalakon, de idekint hirtelen mindannyian rádöbbenünk, hogy mégis van valami, ami összeköt minket, európaiakat - még ha otthon ezeket a dolgokat odahaza el is fedik mindennapi csip-csup érdekeink, és viszályaink. No meg, mi tényleg egy kicsit hasonló cipőben járunk - bár Susa-nak van három gyereke, nekem meg még nincs, de neki is hiányzik a munkája, és furcsa neki, hogy otthonülő háziasszony lett belőle, hiányzik a családja (két testvére van, és nagyon jól megértik egymást), hiányoznak azok a barátai, akikkel nem azért beszélget, mert véletlenül egy helyre járnak a gyerekeik óvodába, és így tovább.
Úgyhogy hetente egyszer elmegyünk, és sétálunk a campuson, és beszélgetünk, és megfagyunk, de igazából az se baj. Mert aki finnekkel barátkozik, az szerezzen be bundabugyit, de örüljön, mert kap hozzá egy barátot is.

Füstölt férj

Az én dekoratőr bénázásom után most beszámolok arról, hogyan alkot egy igazi mérnök.
Az első lépés a tervezés: kétfős családunk, és minden skype-közeli rokonunk hetek óta másról se hall, mint a különböző füstölési módokról. Sőt, még a barátaink is bekerülnek a szórásba, Kriszta barátnőm férje, István fantasztikus, több oldalas tervet rajzolt nekünk az esküvőnkre a világ legfantasztikusabb füstölős grilljéről. Én is besegítettem, mert Karácsonyra az immáron családi klasszikusnak számító Húsfélék pácolása és füstölése házilag című remekművet vettem Gyurinak.
Második lépés az alapanyagok beszerzése volt: Több út vezetett a Harbor Freight Tools-ba, gyanúm szerint esetleges detour-okkal :),  majd a Walmartba, és a Meijerbe, míg végül múlt szombatra minden készen állt, és elindulhatott a nagy füstölőépítős projekt.
(Most tudom, hogy azt hiszitek ironizálok, de tényleg hiper-szuper lett a füstölő, és Gyuri hihetetlen jól megtervezte minden apró részletét, és biztos vagyok benne, hogy Ti is el lesztek ájulva tőle):

A konyhánkból műhely lett, mert a pincebeli műhely ilyenkor olyan hideg, hogy belefagynánk.

Szükségetek lesz egy 4 dolláros grillre,

amibe lyukat fúrunk, (a többes királyi, minden Gyuri kezét dicséri)

és beleillesztünk egy kályhacső-

 

véget.

Aztán, miután ez előző kályhacsővég darabokra esik, elszaladunk a Home Depot-ba, hozunk a dolgozószoba falához ragadt feleségünknek alkoholos kézlemosót, és egy újabb csövet, amit még gyönyörűbben beleteszünk a lyukba,

és körbecsavarjuk alufóliával, hogy ne eresszen.

A grill aljába fúrunk három lyukat, és ezeken keresztül

beillesztünk a grillbe három forrasztópákát.

Kéretik megfigyelni a szuper pákaleszorítókat, amiket Gyuri tervezett.

Ezek fogják beindítani a füstölést.

Íme az átalakított grill.

A két hétig sózott húsokat betesszük egy papír, vagy fadobozba, egy grillrácsra.

Hikoridió forgácsot teszünk a pákák alá,

egy hajlékony porszívócsövet vezetünk a dobozba,

ügyesen, hogy itt se legyen szivárgás.

Betesszük a húsokat a dobozba,

és már indulhat is

a füstölés.

Most mondjátok, hogy nem állat! Mert szerintem állat!

Csak, hogy gyönyörködhessetek benne még egy kicsit :)

Íme a büszke tervező, és műve egy képen.

Néhány szelet sajtot is megfüstöltünk - míg a sonkákra majd húsvétig kell várnunk,

ezeket befaltuk reggelire, a frissen sütött kenyerem mellé. Bon appetit Nektek is!

Esermester esetek, avagy egyszer hopp, másszor kopp :)

Szóval, az úgy volt, hogy a múltkor a Home Depot-ban megláttam, hogy vannak színes festékminta kartonok. Ingyen voltak, színesek voltak, úgyhogy begyűjtöttem néhányat, és kitaláltam, hogy felhasználom őket a dolgozószoba másik sarkának megszépítéséhez. A terv az volt, hogy az én általam átlátszó matricának gondolt transfer paper-rel felragasztom a festékmintákból kivágott városok neveit a falra. Denks da! A transfer paper ugyanis nem matrica, csak egy hüjje darab papír, ami arra való, hogy apró dolgokat átvigyünk az egyik helyről a másikra - hogy ez kinek kell, azt még nem értettem meg teljesen. Úgyhogy a matrica helyett maradt a ragasztó spray és a kézzel ragasztgatás.
Az első városnév után minden ujjamon két centi ragasztó volt, mindenhez hozzáragadtam, csak én, a betűk nem, és akkor kiderült, hogy az egész házban nincs alkohol, vagy hígító, vagy bármi efféle. Úgyhogy ragasztgatás, szentségelés, fémdörzsivel kéztisztítás, és az egész elölről - ez ment egy órán keresztül - míg a. rájöttem, hogy a sminklemosóm oldja a ragasztót (megnyugtató, ugye?), b. hős lovagomnak, aki közben a füstölőn dolgozott, és el kellett rohannia a Home Depot-ba újabb alapanyagokért, és hozott nekem alkoholos kézlemosót. Íme, a végeredmény:

A budapesti és chicagoi skyline,

a fontosabb városok

neveivel. (Máriafürdőnél hozzám ragadt a szín a papírról, majd pórolom, bocsánat :))

Ez egy körkép a szoba mai állapotáról.

A fotelre tervezek egy szép huzatot varrni, és hiányzik még mögüle egy vagány lámpa.

 A fotel mellől hiányzik egy kis asztalka is, amire rátehetnénk este a teánkat, és ki is találtam egy nagyszerű ötletet - egy mini baseball ütőből, és két fakorongból terveztem asztalt csinálni csekély 5 dollárért, ámde az amerikai hobby alapanyagok színvonala közbeszólt - és ez a blogpost kopp része: a lábként szolgáló fakorongban van egy nyolcas, ezért a rakodóasztal folyton billeg.... sebaj, majd beásom a földbe tavasszal, és a tetejére teszek egy madáritatót :)Már a B terv asztalka alját is beszereztem tegnap, úgyhogy nem hagyom annyiba a dolgot.

Éljen március elseje!

Énekszó, és tánc köszöntse....

Három dolog:
1. Gyuri konferenciájára meghosszabbították a deadline-t, ami azt jelenti, hogy ma végre aludni fog.
2. Befejeztem a cikket, ami azt jelenti, hogy én is.
3. Visszatértem Jillianhez, juhúúú, ha valakinek van kedve velem csinálni a 30 Day Shred-et, írjon egy emailt, és majd bátorítjuk egymást!!!!

Most már csak a tavasz hiányzik, de én bizakodom :)

Annyira várom

a tavaszt!!!!!!!!!!!

Hallom, odahaza jó idő van, napsütés, és plusz fokok - itt továbbra is (not surprsisingly) hó, és hideg. Csak a virágaim csempésznek egy kis tavaszt a télbe. Ugye szépek?

Oh, Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Besser gesagt manchmal sind sie grün, 

Manchmal aber blau, 

oder braun

Oh Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Azaz, a

sör saga folytatódik!!!!!

Ahogy azt élesszemű, és a banánturmixot szerető kedves olvasónk is megjegyezte, 20 liter sörért igencsak meg kell dolgozni. És a múltkori történet még nem volt minden. Tegnapelőtt este kimostuk az üvegeket, ekkor született a fenti dal az üvegfához (elnézést), aztán tegnap kifertőtlenítettük őket, újabb száradás várt rájuk, csakúgy, mint a csapos sörtartályra, 

egy kis vízben feloldottuk, és felforraltuk (ezáltal fertőtlenítve azt is) a priming sugart, azaz kukoricacukrot, amitől a sör pezsegni fog (reméljük!)

kinyitottuk a kiforrt sör tartályát (a szélén az ott a komló), és átfejtettük a csapos tartályba.

Belekevertük a cukrot, majd

elkezdtük megtölteni az üvegeket.

Ami nem csatos, azt palackoztuk.

 

E voila! A kész sörök!!!

Pár napig a meleg nagyszobában ücsörögnek, aztán irány a pince - két hét múlva ihatók is!

Végezetül hadd álljon itt a világ legjobb sörös címkéje: egy mókus, aki sörözik!!!!! hűűűű!!!!

Milyen jó,

hogy rendbe tettük a dolgozószobát! Tegnap éjfélkor itt ültünk egymás mellett - Gyuri az asztalnál, mert rajzolnia kellett (szerintem sétáló sünöket, szerinte objecteket és hullámokat), én pedig a LaZboyba kucorodtam, a laptoppal az ölemben, és küzdöttem William Dowton-nal. (egy megjegyzés - hihetetlen nehéz megtalálni a cikket, aminek csak a szerzőjére emlékezel, ha a témája Dowton, és a TV-ben  a legsikeresebb sorozat a DowNton Abbey, grrrr....).

Munkaidill à la mi :)

Wine and Canvas

Ma megint nekifeküdtem a Ruttkay cikknek, és remélem, a végére is járok, no meg írtam a témavezetőmnek is, úgyhogy a kocka el van vetve, muszáj szakdolgoznom, azaz kezdek visszatérni normál valómhoz, DE! tegnap este láttam valami akkora fantasztikusságot, hogy kitaláltam, indítok egy új rovatot, aminek a címe az lesz: Veruska, the Midwestern Housewife.

Hogy mi adta az ötletet? Tegnap elmentünk vacsorázni (a kupont Gyuri kollégáitól kaptuk, nászajándékba), és a szomszéd teremben, kis asztali festőállványok előtt kb. 50 jól szituált háziasszony ücsörgött, és egy lóherére hasonlító valamit festett egy üres vászonra. Azt hittem, hogy előrehozott Szt. Patrik napi össznépi megmozdulásnak vagyunk tanúi, de aztán kiderült, hogy ez a wine and canvas nevű esemény, amire az ember befizet 35 dollárt, kap ecsetet,vásznat, festéket, plusz közben még megiszik néhány koktélt, és voilà, már viheti is az ámuló családnak haza az elkészült remekművet. 

Mint ma kiderült, a tegnapi festegetési penzum ez volt:

A hölgyek pedig, míg vacsoráztunk, valami ilyet festettek helyette:

(ez egy painttel készült rekonstrukció :))

De nem akarom bántani őket, kb. én is így járnék - sőt, fogok járni! Mert elhatároztam, hogy havonta egyszer elmegyek valami ilyen, a művészi kedvű háziasszonyokat megcélzó foglalkozásra. Most az egyszerűség kedvéért először a már megismert festegetős eseményre nevezek be, de aztán jöhet a többi is - ha van valami ötletetek, szóljatok!
 A tervek szerint majd ezt kell lefestenem:

Előzetes projekcióim szerint ez lesz a végeredmény: 

Abban nem szabad reménykedni, hogy kézzel jobban festek, mint Paint-tel :)

hahahahaha, jó lesz!!!!!

Fura,

ez eddig nem tűnt fel, de most hirtelen szíven ütött - a házunkon négy zár van, de csak egy kulcsunk van - ez ugye nem normális?

Más: ma süt a nap, juhúúúú, két órát sétáltam finn barátnémmel, Susa-val a campuson, juhúúúú!

Holnap jön megint a hó, de nem hagyom magam legyőzni a tél erői által - az ablakomban a jácintok mellett már virágoznak a nárciszok és a rózsaszín tulipánok is!

Szerbusztok!