March 7, 2013

Esermester esetek, avagy egyszer hopp, másszor kopp :)

Szóval, az úgy volt, hogy a múltkor a Home Depot-ban megláttam, hogy vannak színes festékminta kartonok. Ingyen voltak, színesek voltak, úgyhogy begyűjtöttem néhányat, és kitaláltam, hogy felhasználom őket a dolgozószoba másik sarkának megszépítéséhez. A terv az volt, hogy az én általam átlátszó matricának gondolt transfer paper-rel felragasztom a festékmintákból kivágott városok neveit a falra. Denks da! A transfer paper ugyanis nem matrica, csak egy hüjje darab papír, ami arra való, hogy apró dolgokat átvigyünk az egyik helyről a másikra - hogy ez kinek kell, azt még nem értettem meg teljesen. Úgyhogy a matrica helyett maradt a ragasztó spray és a kézzel ragasztgatás.
Az első városnév után minden ujjamon két centi ragasztó volt, mindenhez hozzáragadtam, csak én, a betűk nem, és akkor kiderült, hogy az egész házban nincs alkohol, vagy hígító, vagy bármi efféle. Úgyhogy ragasztgatás, szentségelés, fémdörzsivel kéztisztítás, és az egész elölről - ez ment egy órán keresztül - míg a. rájöttem, hogy a sminklemosóm oldja a ragasztót (megnyugtató, ugye?), b. hős lovagomnak, aki közben a füstölőn dolgozott, és el kellett rohannia a Home Depot-ba újabb alapanyagokért, és hozott nekem alkoholos kézlemosót. Íme, a végeredmény:
A budapesti és chicagoi skyline,
a fontosabb városok
neveivel. (Máriafürdőnél hozzám ragadt a szín a papírról, majd pórolom, bocsánat :))

Ez egy körkép a szoba mai állapotáról.
A fotelre tervezek egy szép huzatot varrni, és hiányzik még mögüle egy vagány lámpa.
 A fotel mellől hiányzik egy kis asztalka is, amire rátehetnénk este a teánkat, és ki is találtam egy nagyszerű ötletet - egy mini baseball ütőből, és két fakorongból terveztem asztalt csinálni csekély 5 dollárért, ámde az amerikai hobby alapanyagok színvonala közbeszólt - és ez a blogpost kopp része: a lábként szolgáló fakorongban van egy nyolcas, ezért a rakodóasztal folyton billeg.... sebaj, majd beásom a földbe tavasszal, és a tetejére teszek egy madáritatót :)Már a B terv asztalka alját is beszereztem tegnap, úgyhogy nem hagyom annyiba a dolgot.

2 comments:

Zsolt Almási said...

Huhú, ez nagyon ott van. Érthetetlen, hogy a ragasztó miért nem tudja, hogy mit kell ragasztania. Sőt, mintha nem is nem tudná, hanem direkt rosszul tudná. Azaz, ha már a kézhez oda tud ragadni, akkor miért nem tud a betűhöz is. Ez már több, mint Murphy.

Hihetetlen egyébiránt az ötletmennyiség, amivel dolgozol: terv terv hátán, az ABC minden betűje jelöl egy verziót. Ezt megragadni csak a genetikus szerkesztés tudhatja kizárólag digitális, hipermédia segítségével a google minden szerverét felhasználva. És akkor még mindig csak a töredékéről a terveknek van szó.

ww said...

:)) köszönöm!
Csak az a baj, hogy ha megnéznénk a fejemben lévő hyperlinkeket elég kevés vezetne Major Tamáshoz és a készülő szakdolgozatomhoz, és elég sok mindenféle dekorötletekhez - meglesz ennek a böjtje, attól tartok!