Aki finnekkel barátkozik...

.... annak először is jó melegen kell felöltöznie.Susa barátnőm, aki tamperei ugyanis imád mínusz fokokban sétálni - először mínusz 10 fokban, és hóviharban küzdöttünk az elemekkel, legutóbb, immáron elpuhulva mínusz 5-ben. A végére mindig elfagy az arcom, de megéri. Mert aki finnekkel barátkozik, az jól jár.
Tudom, hogy szánalmasan vinnyogóan hangzik, de olyan jó valaki olyannal beszélgetni, csak úgy, mindenről, aki egy kicsit hasonlóan nézi a világot, mint én. Ezt már sokszor írtam ezeken a virtuális oldalakon, de idekint hirtelen mindannyian rádöbbenünk, hogy mégis van valami, ami összeköt minket, európaiakat - még ha otthon ezeket a dolgokat odahaza el is fedik mindennapi csip-csup érdekeink, és viszályaink. No meg, mi tényleg egy kicsit hasonló cipőben járunk - bár Susa-nak van három gyereke, nekem meg még nincs, de neki is hiányzik a munkája, és furcsa neki, hogy otthonülő háziasszony lett belőle, hiányzik a családja (két testvére van, és nagyon jól megértik egymást), hiányoznak azok a barátai, akikkel nem azért beszélget, mert véletlenül egy helyre járnak a gyerekeik óvodába, és így tovább.
Úgyhogy hetente egyszer elmegyünk, és sétálunk a campuson, és beszélgetünk, és megfagyunk, de igazából az se baj. Mert aki finnekkel barátkozik, az szerezzen be bundabugyit, de örüljön, mert kap hozzá egy barátot is.