Ma reggel leesett az első hó...

...bár nem tom, hogyan kell ezt számolni, ebben az évben már volt jó sok, brühühü - és meg is maradt, úgyhogy igazi ádventi hangulatban caplattunk át Brunswickra, a Magyar Alapítvány Faünnepére, ahol a helyi nemzetiségek díszítenek fel egy-egy fát. Ez a magyar fa:

Ez meg egy dagi mókuska, akivel útközben találkoztam, és aki éppen egy óriásmuffint próbált betolni az arca mögé:

Ez New Brunswick

egyik rémisztő köztéri szobra:

a kórházakról szól és kicsit naturalista :)

Ez egy amerikai stílusban feldíszített fenyő:

Ez évben New Brunswick

japán testvérvárosa is küldött díszeket :))

Ez az alapítvány kicsi boltja,

a bácsi a jobb oldalon a professzor úr (Molnár Ágoston), aki létrehozta az Alapítványt.

Ez pedig a másik terem,

karácsonyi díszben.

Tegnap esti házigazdám...

...(aki egyébként fantasztikus) mesélte, hogy mikor a kilencvenes években visszament abba kis faluba, ahol az 56-os forradalom előtt tanított, azzal szembesítették, hogy ott közben legendává vált. A helyiek úgy szokták mesélni. hogy aszondja: volt itt egy fiatal tanító, aki egy évig tanított nálunk, majd ő lett a Nemzeti Tanács elnöke. Mikor elment, még azt mondta búcsúzóul, hogy ne féljünk, aztán bevetette magát a hegyek közé, és ott harcolt. Károly bácsi ekkor elmesélte nekik, hogy a hegyekből egy szó sem igaz, de azért köszöni a megtiszteltetést - nesze nektek, Ruzsa Sándor!

Más: Szeptemberben a nagyétvágyú legény (és gondolom barátnője(i?) lakott felettem, aztan jött októberben a sétálós néni, aki napközben kilométereket rótt fel-s-alá a fejemen (de akkor még jó idő volt, ha rákezdett, én már menekültem is), aztán a november szerencsére felsőlakó nélkülien telt. Na, ma reggel arra ébredtem, hogy csapkodás, bútorhuzogatás, dromedár rohangálás - megjött az új szomszéd, hurrá! Szinte látom az arcán az elképedést, ami ott volt az enyémen is augusztus végén...remélem azonban, hogy a mai törés-zúzás csak a pillanatnyi frusztráció folyódmánya volt, mert ha így folytatja, kénytelen leszek, mint Bence néni anno, felkopogni a seprűnyéllel :))))

És végül az időjárásjelentés: Szerdán, mikor a rendőrkordonok között kergettem a new yorki fantomot, a Rockefeller előtti kivilágított karácsonyfát, ezt zakóban tettem, és még tegnap is csak a kardigánom volt rajtam a helyi Fulbright partyra menet. Ma még hétágra süt a nap, de holnap, alas, megérkezik a hó... Ezennel szeretnélek kérni Titeket, hogy tiltakozzatok az Ensz-nél, és az Amnesty International-nél - hisz oly sokat szenvedtem már, nekem jár még egy hónap nyár! (Ezt a csasztuskát már a protest march-ra költöttem.) Segítségeteket előre is köszönöm, sziasztok! ww.

Napok óta Móricz Zsigmondról...

...gondolkodom (ma őt tanítom, úgyhogy épp itt volt az ideje) - egész pontosan arról, vajon hol, és miért alakult ki bennem (és gondolom, rajtam kívül még rengeteg emberben) az a régimódi unalmas nyavalygós bácsi-kép, ami amióta egyre több dolgot újraolvasok róla/tőle, kiderül, hogy nagy részben, sőt talán teljességében hibás.

A másik dolog, ami a fejemben kavarog (ez pedig a könyvírás miatt), az a Kádár-rendszer múlttalansága, és ennek a mindennapjainkra gyakorolt hatása. No, és lőn - ma belenéztem a lefénymásolt dolgaimba - szégyen és gyalázat, hogy nem tudom, ki N. Pál József - de ott a cikk (és mennyire jó!), amit akár én is írhattam volna (ha értenék Móriczhoz :)) - de ami abszolút választ ad a kérdéseimre... Mindenkinek szeretettel ajánlom, igencsak kiváló darab - még az esztétika-ellenességét is komálom, ebben a kontextusban, és a mai magyar irodalomtudomány erőszakolt történetietlenségét látva...

How was your Thanksgiving?

Great.
Did you eat a lot?
Yes, man, I ate too much.

Ebből, a ma 128011-szer hallott párbeszédből mindent megtudhattok a Hálaadás szép amerikai ünnepéről :) Egyébként tényleg nagyon jó volt - én Poughkeepsie-ben töltöttem, és nemcsak, hogy végre jól kibeszélgettem magam a Zolival, de még egy titkos vágyam is teljesült, mert Upstate New Yorkban is kirándultunk egy kicsit. Majd írok beszámolós levelet, meg küldök képeket az arra érdemeseknek (hahahaha), ez csak egy életjel akart lenni.

Lassan a diákok is visszatérnek a Campusra, bár most ez nem nagyon látszik - egy órája leszállt a köd, eltűnt a folyó, a fák, a házak, a diákok, és az őket szállító buszok - én is a nagy fehér semmi közepén ülve gépelem ezeket a sorokat - dépp itt az ideje, hogy eltűnjek tehát - bye...

Már azért is érdemes...

...elolvasni a The Shakespeare Trade című könyvet, mert a figyelmes olvasó megtudhatja, hogy Barbara Hodgdonnak van Kleopátra barbija, és Memento mori Shakespeare-je is, aminek, ha kinyitják a fejét (?) benne egy halálfej lapul. Az én nagy kedvencem továbbra is a Shakespeare papírzsebkendő adagoló, de valamiért aranyárban mérik, ezért nem lesz nekem.

Egyébként ma reggel itt is eleredt a hó (ami azóta esőre váltott, brrr...), és a Notre Dame-i kollégák megírták, hogy a Bank letiltotta a kártyámat, biztos, ami biztos alapon a múltkori, veszélyes transzferre hivatkozva (lásd október 3-i bejegyzés). GRRRRRRR...néha úgy érzem, mintha egy pici körben sétálnék, és megtörténne minden újra, meg újra, meg újra, meg újra.....

Az internet segítségével...

...tegnap négy órát otthon, a ma reggelt pedig a kilencvenes években töltöttem :) Itt kint csak az eső, bent pedig a könyvírás vár, úgyhogy, azt hiszem, érthető ez az escapism...

Míg otthon Ti már hóembert...

...építetek, itt még ezerrel dübörög (hála Istennek) az ősz!

Holnap remélem marad a napsütés, és akkor lemegyek a folyópartra fotózni Nektek egy kicsit.

A hétvége végre egy kicsit kirobbantott remetei magányomból: New Yorkban

megtanultam, hogy vannak 100 éves papagájok is, az általam ismert 3 legokosabb fiatal kutatóval (Lo and behold!) még alkoholt is fogyasztottam , majd Chelseaben mászkáltam, és a végén a kedvenc helyemen, a Union Square-en kávéztam.

Vasárnap láttam a helyi Veteran's Day Parade-et (a kép az egész parádét ábrázolja!:)))

aztán úgy tettem, mintha értenék a Nyugat irodalmához, és a helyi Bessenyei Kör meghívására előadtam egyet.
(A képeken a Bessenyei Kör elnöke, Nagy Károly,

és a főnököm, Paul Hanebrink látható

- arról is van kép, ahogy előadok, de azt inkább majd csak a kiválasztott kevesekkel osztom meg, hihi :)) Jó volt, jó volt - ámde vége a mókának, ma már a könyvön dolgozom: irány az alagút, csak legyen ennek is vége egyszer...

Ignorance is bliss

A buszon mellettem hazafelé két srác beszélgetett:

X: It's like about a King. He's like an orphan, and I don't know how, but he like kills his father.
Y: Cool, is it that Greek story? About whatshisname?
X: Yeah, I don't know, but this is about Antigone - this king's daughter. And there is this other king who like doesn't allow Antigone's brothers to be buried. So the corpses are in the sun, in the sun.
Y: Sweet.
X: Yeah, it's all about the corpses.
Y: Awesome.

Awesome :))))

A hétvégén..

...a Balogh Kálmán koncert alatt játszódott le a mögöttünk ülő amerikai műértő néni, és a férje között a következő beszélgetés:
Néni: Látod, a koncertet a Magyar Bank szponzorálja. Ez a Magyar, ez náluk egy sztár, a Hungarian Britney Spears.
Férj: Magyar, az magyarul azt jelenti, hogy Hungarian.
Néni: Igen, mondom, mint Britney Spears.
:))
Na, megyek, tartok egy órát a Hungarian Justin Timberlake-ről, a.k.a. Krúdy Gyuláról. Csókolom!

Joy to the world...

joy

to you

and me!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

Október...

...végi,

november eleji

képek

- just for you!

They turned down...

...the professional comedian, so it's the amateur clowns only...

Hüpp-hüpp...

Stephen, don't let this bring you down!!!!!

XOXO

Paul-lal ma megbeszéltük...

... hogy a magyar órákért könyvben kapom a fizetésem - ez kb. 200 dollárnyi könyv, amit levásárolhatok az amazon second handben, vagy az alibris-en is! Úr Istenem! Egyelőre sokkos álapotban vagyok a boldogságtól! Ha 5 dolláros átlagárral számolunk, még akkor is egy kész mini könyvtárról beszélünk!
(Persze, a dolog nem ért felkészületlenül - a kívánságlistám már régen kész! Readiness is all, hihihi!)

Emlékeztek...

...néhány post-tal alább arra, hogy a Notre Dame-i Bankom letiltotta a fizetést, mert nem bízott a Malévben? Nos, jól tette: Ma udvariasan tájékoztattak, hogy a repülőjáratokat, amikre a jegyem szólt januárban TÖRÖLTÉK!

Ilyenkor most mi van? Mondjuk az után, hogy agyvérzést kapok a dühtöl....

GRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRRR.................................

Szóban már áradoztam róla néhányatoknak,

...a legnagyobb kedvenceim mostanság ugyanis Ignotus levelei. Egész hétvégémet a Nyugat folyóirat és kiadó ügyes-bajos dolgainak böngészésével töltöttem, és még mára is maradtak kisebb-nagyobb olvasnivalók, de lassan összeáll a 11-i előadásom témája: a Nyugat első korszakáról fogok majd beszélni, talán még beleférnek majd a háború alatti évek is, de nem biztos... A világmegrengető üzenet, amit pedig kinyilatkoztatni szándékozok, a következő: Lássátok feleim szümtükkel, ezek is utálták egymást, mint a kukoricagölödint, és mégis milyen eszméletlen jó lapot csináltak.De, hogy Ti is szórakozzatok egy kicsit, idegyűjtöm kedvenc ignotusizmusaimat, egy csokorba: Hatvany Lajosnak (a.k.a.Lacim, drága fiam), akinek egyébként szemérmetlenül udvarol, ha érdeke úgy tartja írja 1908-ban, hogy aszondja: "Megjegyzem, hogy szükség itthon, legalább minálunk, nincs rád, illetve praesentiádra, csak éppen hiányzol, amire a kutyafáját, légy egy kicsit büszke." Máshol, ugyanúgy neki, még ebben a témakörben: "Szeretném már, ha itthon volnál, de azért csacsi vagy, ha hazajössz." - ezek biztos azért tetszenek, mert hasonló tartalmú üzeneteket kapok Tőletek is. Na de, a nagy kedvenceim az elköszönései - ugye, a legjobb az immár általam is használt nagy klasszikus: "mást máskor, ölel, Ignotus", de e mellett a "levelet csak akkor írj, ha jól esik. Ölel szeretettel, Ignotus", a "Felelj fiam, azonnal" és a "Nagy és üledék nélküli szeretettel ölel, Ignotus" is ott vannak a top-on.
Végül azonban hadd idézzek valamit Fenyő Miksától, aki a legjobb ember volt ebből a híres négyesből (Ignotus, Hatvany, Osvát, Fenyő), és akinek az emberszeretete, toleranciája, és öniróniával párosult alázata nélkül az előbbi három biztos kikaparta volna egymás szemét. 1910-ben írja, önmagáról szólva egy levélben: "Ami engem illet: utálatosan fanyar arc, a rejtegetésben megsavanyodott szentimentalismus, definiálatlan vágyódások, és majdnem harminchárom év." Ennyi mára elég is kell, hogy legyen.:)

Az ittenieknek...

... egy kicsit agyukra ment a global warming, a hideget abszolút fétisizálják. Három napja esik az eső, és 15 fok van, de mindenki, akivel beszélek tapsikál örömében. Paul egyenesen azt fejtette ki, hogy a hideg azért jó, mert ez mutatja, hogy még nem annyira általános a felmelegedés, talán még van esélyünk életben maradni. Sőt, hozzátette, hogy az lenne a legjobb, ha esne a hó is. Megjegyeztem neki, hogy mivel óceáni/mediterrán klímájú vidéken lakunk, itt, ha októberben esne a hó, az sokkal rosszabb jel lenne, mintha 20 fölé emelkedne a hőmérő higanyszála. De ő csak boldogan vigyorgott, és meleg kávét rendelt az immár szokásos jeges helyett.
Grrrr...azért én továbbra is várom, hogy kisüssön a nap, különösen mivel a lakásomban egész nap villanyfénynél kell olvasnom. Már fáj a fejem a neon zúgásától... szegény, szegény meg-nem-értett-mártír én! :)

L. összébb húzta magán a Wehrmacht kabátot, ...

...és arra gondolt, a vonat ablakán kinézve, és a teljes sötétségben a tájat kutatva, hogy a küldetésért mindent. Huszonnégy órája zötykölődött ugyanis már a vonaton, valahol Lengyelországban, mert a vasutasok sztrájkoltak. Október vége volt, odakint vágni lehetett a hideget, és L. egy konferenciára utazott, amit ww. barátai szerveztek. Éppen elbóbiskolni készült, mikor megszólalt a zsebében a telefon...


Ez ezúttal nem fikció!

Checking on friends who don't write letters, so beware y'all...

Ohio-ban egyik este...

... a vacsoraasztal mellett arra terelődött a szó, hogy az amerikai televíziózás most többek szerint a virágkorát, mondhatnánk (Shakespeare Konferenciáról lévén szó) a reneszánszát éli. Pillanatok alatt mindenki belelkesült, és egymást felüllicitálva sorolták a jobbnál jobb sorozatokat, míg végül megegyeztek, hogy azért HBO viszi el a pálmát. Dave szerint a Wire, Shannon szerint a Deadwood - mindenesetre valamelyik a kettő közül. Az első a mindent elöntő amerikai korrupcióról, a másik a magát felsőbbrendűnek tartó káros civilizáció hatásairól szól. Annyira lelkesen ecsetelték mind a kettőt, hogy egészen sajnáltam a végén, hogy nincs HBO-m...

Azt persze nem akartam nekik elárulni, hogy az én új kedvenc sorozatom egy nerd-ről szól, akinek a fejébe belekerül egy computer, és innentől kezdve szuperkémnek kell lennie... I'm sorry, I'm simple... :)

Míg otthon, ahogy...

...egyik kedves barátom írja, újfent "mélyen átszellemülve készül[tök] megünnepelni ötvenhatot tankostul, molotovkoktélostul, vizágyastul, havasszofiástul," itt tegnap a helyi magyaroknál csak szavalócsoport, cserkészek által előadott, és az egyik tanítványom által betanított utcai jelenetek, gyimesi népdalok, üveges tánc és Pásztor Péter (egyébként nagyon jó) előadása
emlékeztette a new brunswickiakat, hogy, ellentétben azzal, amit a végén énekeltünk, nem ott, hanem itt élnek-halnak.

Mára a tegnapi ünneplésből csak a harminc fok maradt, fényárban úsznak az utcák, és mindenki forrónadrágban rohangászik (except for your humble author, of course :)), izzadtan törülgeti a homlokát, és fürkészve néz fel az égre, vajon "hány évig tart még a nyár?"

Rám álmosítóan hat ez a meleg, immáron a harmadik könyvre aludtam rá, ami ezúttal semmi öszefüggésben nem áll a minőségükkel. Hogy felébredjek, elmentem az Irodába, és lőn, "nem lehet tévedés", ott várt a szerződés. Egyelőre még csak pánikolok, főleg, mert nem tudom elérni a Zolit, aki meg tudná mondani (mint mindig), hogy mi is a teendő, de, ha igaz, ami a papíron fekszik, akkor nincs több könyvre alvás, újra határidős munka veszi kezdetét, ami, mint tudjuk, az egyedüli munka, amit megcsinálok. :)) Hihihi...

New York, New York!

Tegnap találtam magamnak szállást januárra, elintéztem, hogy akkor majd használhassam a Columbia Könyvtárát is, kivettem onnan négy Nyugat-os könyvet az előadásomhoz, bejártam a Guggenheim Múzumot,

Ivánnal futottam át az esőtől ázó Belvároson, a párás levegőtől teljesen begöndörödött a hajam, és a nap végén egy ál-texasi étteremben peanutért hatalmas adag hamburgert ettem.

Jó volt, jó volt! Most annyi olvasnivalóm van, hogy azt sem tudom, hol kezdjem - de hát mire való a hétvége, ha nem erre?!!! :)

Arról már sokat értekeztem...

itt, meg a levelekben is, hogy milyen nehéz lehet szegény tanároknak egy vidéki amerikai egyetemen, de ma Paul, a főnököm felhívta valamire a figyelmem, ami azért árnyalja a dolgokat egy kicsit. Ő, mikor elkezdett tanítani, egy évet Nebraskaban tanított, egyébként egy elég jó egyetemen. És - bár ugye eljött onnan az első lehetséges alkalommal - de azt mondta, hogy nagyon szeretett ott tanítani. Hogy miért? Azért, mert az ottani diákok életében ő volt az igazi változás - a nebraskai kisvárosi életben felnövő, és semmi mást nem ismerő fiataloknak ő hozta el a nagyvilágot. Azt mondta, hogy ott sokkal jobban látta, mekkora ereje lehet egy jó órának, egy érdekes érvelésnek, egy provokáló könyvnek. És azt mondta, ott sokkal jobban érezte a munkájának az értelmét is.

Ok, elfogadom, akkor egy pont oda - de azért az vicces volt, ahogy ezek után megjegyezte: Nebraska jó volt, de ha mondjuk Idahoba kellett volna mennie, brrr, hát az maga a pokol. (hihihihihihi.....his words, not mine...)

Yeah!

Stephen Colbert for president! :)

Ohioban...

...egy silóban laktam,

ami belül is

bizarr

volt brrrrr.....

Annyi okosságot hallgattam, hogy elég egy hónapra.
Nagyon jófej emberekkel sétáltam

Akron teljesen kihalt utcáin,

és vacsoráztam teljesen teletömött, a kést sem tudod leejteni éttermekben.
Ja, és rengeteg

szivárványt láttam!

No, ezzel aztán BC (Before the Conference) is over, és most jöhet AD (After Da conf'rence), buckle your seatbelts, everyone - here work starts here!

aaaaaaaa! :(

Holnap a repülőm jó korán indul a Newarki Reptérről, és mivel olyan korán nincs campus busz, felhívtam egy, majd még egy, majd még egy taxivállalatot, hogy megkérdezzem, mennyiért visznek el a new brunswicki vasútállomásra, ahonnan majd elvisz a vonat Newarkra. No, és mindenkitől azt a választ kaptam, hogy semennyiért, mert ilyen korán (hajnali 5kor) nem kelnek fel a taxisok. AAAAAAAAAH! Tök jó, a konferenciára azért nem jutok el, mert a piscataway-i taxisok sokáig alszanak :) Végre találtam egyet, aki hajlandó lesz felkelni, ha egészen a reptérig elvihet - nincs más hátra tehát, 12 dollár helyett 50 dollárért jutok el Newarkra. Grrrrr........

Majd szorítsatok, pénteken 3/4 4-kor adok elő! (ha odaérek...)

Édes Anna...

... éppen a jajistenemdekeserű, szűzmáriámdekeserű orvosságot akarta bevenni, mikor megszólalt a tűzriasztó. Édes Anna kapott még néhány percet, a laptopot összepakoltam, és kimasíroztunk a föld fölé. Ott, az egyre erősödő lármában egy szegény tűzoltó bácsi egy megafonnal próbálta túlordítani a rá fittyet hányó tömeget. Egyedül ww. és kis csoportja ácsogrott megadóan a lárma közepette. A magyarok ugyanis törvénytisztelő nép.(itt álltunk - szép, mi?)

Állítólag ma van..

... az indián nyár utolsó napja itt - azt, hogy eddig tartott a sors ajándékának tartom, csak nekem, amiért komolyabb lelki károsodás nélkül átvészeltem a notre dame-i telet.
Ma lesz az első igazi filmes órám, ezért ilyen mondatok értelmét próbálom kitalálni, hogy asszongya: Fábri Zoltán nem intellektuális kompozitőr, expresszionális montázstechnikája direkt hatáson alapul. :)
Közben izgulok, mi lesz Ohioban, és elhatározom, hogy holnap, óra közben majd kifaggatom Paul-t, vajon mit kell csinálni egy amerikai konferencián.
Inget vasalok, újra, meg újra, mert a vasalóm kicsit furán működik.
Az egyik újságomban volt egy Burberry parfüm minta, úgyhogy férfiillatúan éneklem, nyárbúcsúztatóként a laptoppal, hogy: "a gép, amit eltérítettem, leszáll, és, hogyha megáll, kilépek, én egy pár áldozatomon átlépve, fújok bele a még füstölgő csőbe..." - és remélem, hogy a CIA most nem hallgatózik. :)

Ha majd egyszer visszatekintek,

..és el akarom mesélni az unokámnak, mikor is jártam az USA-ban, elmondhatom, hogy ittlétem Anna Nicole Smith halála, Paris Hilton börtön eszkapádja és Britney láthatási pere közé esett... Legalábbis ezt mondhatnám, ha amerikai unokám lenne - mert itt ez a hír. A CNN két napja csak a miatt aggódik, hogy mi lesz most szegény Britney-vel, nem hinném el, ha nem a magam szemével láttam volna az előbb a kávézóban... Így aztán marad John Stewart, mint megbízható hírforrás, és végre, nagy örömömre, a BBC World News, aminek már az intrója is azt ígéri, hogy olyan dolgokról is be fog számolni, amik esetleg Los Angelesen, vagy, ne adj isten Amerikán kívül történtek. Go, Brits! :))

Ott álltam az egy hónapi kajámmal...

...teletömött bevásárlókocsi mellett, és az egész Shop&Stop figyelte, ahogy negyed órán keresztül próbáltam a telefonon kideríteni, a Notre Dame Federal Credit Union vajon miért zárolta a számlám. A végén aztán elég legitim magyarázattal szolgáltak: azért, mert egy gyanús cégnek utaltam át nagyobb összeget.
Mielőtt találgatni kezdetek, a gyanús céget úgy hívják: Malév Zrt.
Az vesse a NDFCU-ra az első követ, aki nem ért velük egyet..... :))))

cseh tamás - születtem magyarországon

Na, pontosan erről szól a készülő dolgozatom - csak nem biztos, hogy sikerem lesz, ha eléneklem... :)

Az előbb, a dolgozatírást...

...két órára megszakítva Amelie Poulain-t néztem a legjobb itteni csatornán, ahol reklám nélkül adják a filmeket, és egészen otthon éreztem magam. Mindig csak szakaszokban jut eszembe, de akkor aztán annál durvábban, hogy mennyire hiányzik Európa. Nézzétek meg Hoppert, na, ez Amerika - magányos emberek néznek ki az ablakon...Ez a távolságtartás még a tömött egyetemi buszon is megmutatkozik - ahol a barátok egymástól távol ülnek le, és inkább kiabálnak egymás felé, mintsem, hogy megosszanak egy kettős ülést.

Ma délelőtt egyébként a telefonban lakó robotemberekkel beszélgettem hosszasan, míg végre megengedték, hogy kifizessem a pre-paid telefonkártyám. Szofi barátnőm egyik legjobb cikke szólt róluk, mert itt minden cég alkalmaz belőlük egy tucatot. :) aA kedvenc képemet teszem ide illusztációként, ahol a szegény robotember a barátnőjével szomorkodik egy parkban.(De érdemes rákattintani a linkre, a galéria könnyfakasztóan vicces.) A telefon egyébként itt még nagyobb zsiványság, mint otthon. Sajnos most muszáj, de ma legszívesebben a kukába hajítottam volna, hihi...Az a helyzet ugyanis, hogy a kártyás telefonok nagy részénél 30 nap alatt lejár a kártya, és elveszik róla az összes perc/pénz, ami még rajta van. No, és, ha az ember nem hosszabbítja meg azonnal a kártyát, akkor a telefonszáma is elveszik, és kezdheti az egész cécót előről. És akkor még nem is beszéltünk arról az őskori csökevényről, hogy itt még mindig fizet a hívott fél is minden perc beszélgetésért... grrr....
Na, eléggé felidegesítettem magam, hogy visszatérjek Kiss Csabához - majd még mesélek, mert voltak sztorik a hétvégén is, de sajnos, első a munka...

Utóiratként az előző bejegyzéshez...

...még azt kell hozzátennem, hogy miközben az alábbi sorokat püföltem az intézeti gépen (ezért az ékezetek hiánya), beviharzott Jerry, és elmesélte, hogy 15 perccel előbb fejezte be az óráját, mert nem bírta tovább nézni az unott arcokat, és hallgatni a teljesen oda nem illő hozzászólásokat. Hosszú vita kerekedett az irodában ezek után arról, vajon a diákok miért nem szeretik az irodalom órákat. Mondjuk, itt az a szokás, hogy elsősként mindenkinek fel kell venni irodalom órákat, még akkor is, ha teszem azt ápolónő kazánkovács szakos az illető. Persze ez pedig azért van, mert a gimnáziumban nem tanulnak semmit, ezért az első évben foltozzák be a hiányokat (matekból, művészetekből, mindenből). Így aztán érthető, ha mondjuk az ápolónő kazánkovács szakos hallgatónak leesik a feje, miközben Jerry egy 18.századi orosz vígjátékról magyaráz neki. Az orosz szakos kolléganők végül azt tanácsolták Jerrynek, hogy magyarázza el a diákoknak, az irodalom olyan mint, a zöldség, meg kell enni, mert jót tesz, még, ha nem is szereted. Natalja Ivanovna summásan azzal zárta a vitát: Az egyetem nem Dunkin Donuts, és ezt a diákoknak is észre kell venniük. Hmmm...
Hát, először is: az Egyetem itt Dunkin Donuts :) A diákok viszik magukkal az órákra a kaját, és a nagy adag kávét, lazán hátradőlnek, és hagyják, hogy egy hatvan éves professzor a lelkét is kitéve a fejükbe töltse a tudományt. Vagy egyenesen a helyi kávézóban találkoznak a fent nevezett professzorral, és annak ebédszünetében hagyják, hogy a prof. helyettük megírja a szemináriumi dolgozatukat. (Legalábbis ez történt tegnap mellettem egy asztalnál, ahol egy fiatal prof. először megpróbálta lebeszélni a diákját arról, hogy a Da Vinci kódból írja a szemináriumi dolgozatát, majd mikor kudarcot vallott ez iránti igyekezetében, inkább szépen "megírta" helyette az egészet - szerintem kezd azzal, hogy...aztán beszélj arról, hogy...és végül fejezd be azzal, hogy...).
Ok, most azért túlzok, egész biztos, hogy itt is sok undergrad. tanulja halálra magát (a grad studentek, azok más tészta, ott már tényleg komolyra fordul a dolog), és sok szadista tanár garázdálkodik a diáklelkek között, DE! az elfogultságomat igazolja az (és ez a másodszor), hogy mélyen felháborított még maga a gondolat is, hogy az irodalom a zöldség :) Mindenki tudja, aki valaha is kóstolta, hogy az irodalom a csokitorta, vagy legalábbis a jegeskávé (kinek a pap, kinek a papné, ugyebár) - hatalmas adag tejszínhabbal a tetején! Uff!

Jerry mindig úgy megy az órákra,...

...hogy azt mondja: I'll go and bring enlightenment to the masses. Az en mai megvilagosito gondolataim Csath Geza korul fognak forogni, es meg kell vallanom, erosen visszas erzesekkel megyek orat tarani - alig birtam ugyanis ravenni magam, hogy ujra olvassam a Kis Emmat, es ahideg is furkarozik a hatamon a gondolatra, hogy még elemezni is kell. Meg szerencse, hogy Szasz Janos nem valaszolt a segelykero emailemre, es nem tudom megmutatni a Witman fiukat dvd-n, mert azt hiszem, azt a diakok nelkulem neznek vegig. :))

Másik, irodalmi temaju hirem az, hogy tegnap, a sarki ABC-ben 3 dollarert megvettem a Harmonia Caelestiset, amit anno magyarul nem sikerult vegigolvasnom, hat most estenkent angolul alszom el ra - no offence meant by this. Szamolom a napokat, mikor vegre pontot tehetek az ohioi dolgozatom vegere, es felhotlenul elmerulhetek a shakespeare-i tudomanyokban megint...viccesen hangzik, de tenyleg igy van.

Na, megyek and bring enlightenment to the masses. ;)