...(aki egyébként fantasztikus) mesélte, hogy mikor a kilencvenes években visszament abba kis faluba, ahol az 56-os forradalom előtt tanított, azzal szembesítették, hogy ott közben legendává vált. A helyiek úgy szokták mesélni. hogy aszondja: volt itt egy fiatal tanító, aki egy évig tanított nálunk, majd ő lett a Nemzeti Tanács elnöke. Mikor elment, még azt mondta búcsúzóul, hogy ne féljünk, aztán bevetette magát a hegyek közé, és ott harcolt. Károly bácsi ekkor elmesélte nekik, hogy a hegyekből egy szó sem igaz, de azért köszöni a megtiszteltetést - nesze nektek, Ruzsa Sándor!
Más: Szeptemberben a nagyétvágyú legény (és gondolom barátnője(i?) lakott felettem, aztan jött októberben a sétálós néni, aki napközben kilométereket rótt fel-s-alá a fejemen (de akkor még jó idő volt, ha rákezdett, én már menekültem is), aztán a november szerencsére felsőlakó nélkülien telt. Na, ma reggel arra ébredtem, hogy csapkodás, bútorhuzogatás, dromedár rohangálás - megjött az új szomszéd, hurrá! Szinte látom az arcán az elképedést, ami ott volt az enyémen is augusztus végén...remélem azonban, hogy a mai törés-zúzás csak a pillanatnyi frusztráció folyódmánya volt, mert ha így folytatja, kénytelen leszek, mint Bence néni anno, felkopogni a seprűnyéllel :))))
És végül az időjárásjelentés: Szerdán, mikor a rendőrkordonok között kergettem a new yorki fantomot, a Rockefeller előtti kivilágított karácsonyfát, ezt zakóban tettem, és még tegnap is csak a kardigánom volt rajtam a helyi Fulbright partyra menet. Ma még hétágra süt a nap, de holnap, alas, megérkezik a hó... Ezennel szeretnélek kérni Titeket, hogy tiltakozzatok az Ensz-nél, és az Amnesty International-nél - hisz oly sokat szenvedtem már, nekem jár még egy hónap nyár! (Ezt a csasztuskát már a protest march-ra költöttem.) Segítségeteket előre is köszönöm, sziasztok! ww.
No comments:
Post a Comment