A new brunswicki magyar Karácsonyon tegnap...

...ugyanaz a beszéd hangzott el kétszer, először magyarul, aztán angolul. Angolul az egész humorosnak és lényegbelátóan irónikusnak tűnt, magyarul pedig (mondom, szóról szóra ugyanarról a beszédről van szó) sértődöttnek és apologetikusnak. Nem marad más konklúzió tehát, mint az, hogy a magyar nyelv természetéből fakad a megbántottság és a kisebbségi érzés... Vajon már Árpád apánk is megállt Vereckénél, hogy sírjon egy sort az állandó nyugatra nyomulás miatt, vagy a lassan lekopó tővéghangzók miatt történt ez az egész? Nem tudom, de íme, egy újabb pompás könyv ötlet, hahahahahhahaha...


Apropó: jelentem megérkezett a végleges könyvszerződés, azaz visszaszámlálás indul, ha valaki még nem talált nekem karaácsonyi ajándékot, még mindig megírhat egy fejezetet helyettem (ígérem, majd meglepett képet vágok, ha kibontom a kéziratcsomagot - "igazán nem kellett volna!", pedig dehogynem - szóval, hajrá! :))