...nagydarab fekete bátyám :)) A helyi postásunkról van szó, aki most már két hete nézi, ahogy mindennap csomagokkal megrakodva hagyom el a postahivatalt. Ma aztán, mikor én küldtem csomagot végre, megkérdezte, mi ez a sok könyv. Mondtam, hogy a tesóm rendelte. Erre ajánlkozott, hogy akkor lenne ő is a tesóm szívesen. Mondtam, hogy ha ez azzal jár, hogy olcsóbban tudom a könyveket aztán hazaküldeni, akkor áll az alku. Már úgy köszönt el, hogy. Bye, sister!, úgyhogy azt hiszem, megegyeztünk, hihihi :))
Más: Ma olyan szél volt, hogy az emberek percenként kurjongattak a városban örömükben, mert a levegő tavaszi frissességgel és a szélben felkapott, megforgatott, majd gyengéden a földre visszatett apró ázsiai diáklányokkal volt tele. A szél nevetve kergette maga előtt a telet, aki, szerencsénkre, mintha csak véletlenül járt volna tegnap erre, fülét farkát behúzva távozott... Felhőnézegető barátaim ma örömükben vitustáncot jártak volna, ha itt lettek volna - sajnos én itthon felejtettem a masinát, de majd lerajzolom, mit láttam :)
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Nahát, nahát. Nem szabad egy lábujjat sem kitenni otthonról fényképezőgép nélkül. Várom a rajzot!
hihihi :) Majd igyekszem...
Yo, az itteni tesódat is csak a csomagok ára érdekli, ergo jöhet a családbővítés, ma' man! :)
Ps.: Húz jó dedi?
:))))
Mostantól én vagyok az egyedüli, aku legitimen mondhatja egy afrikai-amerikainak, hogy: yo, my brotha' :))
Post a Comment