Szombaton gyönyörű idő volt, ezért úgy döntöttünk, nem megyünk múzeumba, csak sétálunk egy óriásit. Elindultunk innen a sarokról, azaz a Capitoleum mellől, a "gyönyörű" monumentális könyvtárak (Folger + Library of Congress) árnyékából, majd megnéztük a mini őserdőket és sivatagokat a Botanikus Kertben, végigmentünk a Smithonian múzeumai mellett, ahol a Mall közepén feltúrták a földet, hogy "engineered soil"-t, azaz valami szuperpöpec talajt tegyenek a fű alá, nehogy megsüllyedjen a föld, és felmásztunk a Washington emlékműhöz, ami a tavalyi földrengés miatt még mindig be van zárva. Innen már egyenes út vezetett a Lincoln emlékműhöz, ami felé útba ejtettük a Koreai Háború emlékhelyét is, ami a
képtárban is látható képek szerint sem egy vidám hely, bár mögöttünk egy srác azt mondogatta: How picturesque (azaz, milyen festői) - szegény Korea-ban odaveszett katonák, ezért aztán érdemes volt .... De legalább a koreaiak háláját mutatták az emlékmű elé helyezett virágos koszorúk. Rövid látogatást tettünk Lincoln bácsinál (akiről bebizonyosodott, hogy nem hasonlít István királyhoz :), megpróbáltunk Martin Luther King nyomába lépni, aztán lesétáltunk a Fehér Ház felé, míg a reflecting pool bezárása felett siránkozó ludak, és a Reagan Airport felé húzó repülők szálltak el felettünk.A Fehér Ház előtt egy költöztető teherautó állt - lehet, hogy már ennyire eldöntöttnek látják Obama-ék a választásokat? - és mindenhol hömpölygött az embertömeg - ez itt hosszú hétvége (ma President's Day van, a könyvtár is zárva), és az amerikaiak egyébként elég sokat utazgatnak ide-oda az országon belül.
Itt egy kis kavarodás következett gyönyörűen eltervezett programunkban, mert a Google maps ármányának estünk áldozatul, és hosszasan gyalogoltunk a rossz irányba (viszont cserébe láttuk a George Washington Egyetemet, és Foggy Bottom-öt, haha), végül felhívtuk Robynt, és a tanácsát követve elmentünk vacsorázni Georgetownba. No, ez Washington legtutibb része - itt laknak a gazdagok, akik még a metro-t sem engedték ide kihozni, nehogy a plebs elárassza a tisztára sikált koloniális utcáikat, úgyhogy busszal mentünk. Georgetown tényleg gyönyörű, és nagyon jó helyek vannak benne, úgyhogy elterveztem, hogy egyik délután előbb eljövök a könyvtárból, hogy bejárjam és lefotózzam, amíg még süt a nap. Vicces kerthelyiséges étteremben ettünk finom marhahúsokat, aztán egy vonatos bárban ittunk még egy pohárral, és a végén még az is kiderült, hogy a 32-es busz ide hoz vissza a sarokra - ebben a városban az a jó, hogy igazából kisváros, és amerikai viszonylatban nagyon jó a tömegközlekedése.
Vasárnap beborult, úgyhogy gyorsan bemenekültünk a Képtárba, és jókat sétáltunk a középkori-reneszánsz gyűjteményben, arról vitatkozva, hogy vajon a komor-szomorú német , vagy a vidám-színes-dekoratív olasz középkor festészete-e a jobb (aki ismer, tudja, hogy én melyikre szavaztam). Bekukkantottunk a múzeum új impresszionista képeihez is, de az akkora gyűjtemény, hogy magában is megér egy délutánt, úgyhogy majd visszamegyünk. Olyan jó, hogy a Smithonian múzeumai ingyen vannak! És a galéria hatig nyitva, úgyhogy még könyvtár után is be lehet oda szaladni.
Sajnos Gyuri tegnap este elrepült, nekem pedig nyakamon a HUSSE cikk (már igencsak kitolt) határideje, úgyhogy most visszatérek a munkás hétköznapokba. Viszont a munka is jobban megy, mert jól feltöltekeztem a hétvégén (a szünnapok fontosságáról azért lehetne néhány előadást tartani a sztahanovista helyieknek), no meg újfent 14 fok van, úgyhogy nincs okom panaszra. Szép hetet mindenkinek, képeket feltettem a washingtoni képek link alá... ww.
...egész nap esett az eső, és nekem egész nap sütiken járt a fejem. De sajnos, itt az hiánycikk (meg úgyis fogyókúrázom, mint MINDIG) - mert itt csak borzalmas muffinokat meg cookie-kat lehet kapni, én pedig lúdláb tortákról és kókuszgolyókról álmodozom...
Azt, hogy Ben Jonson Sejanus-a megbukott 1604-ben, azt tudjuk - mert a szerző maga írta le az 1605-ös jócskán átírt quarto kiadásban. Hogy miért bukott meg, arra is vannak sejtések, és egészen biztos, hogy azoknak a főleg nyugdíjasoknak, akik velünk együtt tegnap este elmentek a helyi Shakespeare Theatre Company felolvasós estjére most már van néhány extra ötletük... Na jó, annyira nem volt borzalmas a dolog, bár néhány szereplő egész egyszerűen nem tudta felolvasni a papírra írt szöveget, de azért Ben-ünknek egy kicsit kevéssé ment a tragédiaírás, annyi bizonyos. Ami viszont szuper volt, és gondolom, mindenkivel gyorsan feledtette a darab kisebb-nagyobb döccenőit, az András előadás-beszélgetés kérdezz-felelekje a végén! Tök jó, hogy ilyen okos barátaim vannak!!!!
Ma azt tanultam az alattunk lakó Maria Hayward-tól, hogy I. Györgynek több kilónyi gyönggyel kirakott bricseszei voltak, amikben csak úgy tudott lépni, hogy állandóan lambada, vagy salsa mozgásokat végzett a csípőjével. Ehhez még adjátok hozzá, hogy mivel a tizenhetedik századi utak rosszak, a cipők pedig párnázatlanok, és sarkatlanok voltak, így állandóan lábujjhegyen is járt. Azt hiszem, aranytojást tojó tyúkot találtam - ezennel megalapítom a György-tornát. Viccesen fog kinézni, de, ha elég sok követőm lesz, fel sem tűnik majd a sok csípőriszáló, pipiskedő nő az utcán - tökéletes derék, csípő és vádli formázó, garantáltan két kiló per hét. Lehet, hogy mégis híres leszek 40 éves koromra?
