Az fársángnak...

...az utolsó hétvégéje igen jól telt. Csütörtökön Ikuko-val (aki Ivan barátom nagy barátnője, és egy hétre kutatni ugrott át ide, Japánból, hmmm), és Andrással (aki pedig a szomszédom, de személyiségi okok miatt nem írom le a vezetéknevét, sokan úgyis tudjátok, kiről van szó) elmentünk vacsorázni, meg iszogatni. Kb. szívgörcsöt kaptam, mikor megláttam az Iku által kiválasztott francia étterem étlapján az árakat, és akkor még a borlapról nem is beszéltünk... Mindenesetre most már ilyen helyen is voltam, de ebből nem csinálunk rendszert, mert Washington úgyis nagyon drága hely, az ösztöndíjamból pedig levonták az adót, és még valahogy vissza is kell jutnom majd South Bendbe, ugye... Az elegáns vacsorázás jóhangulatú duhajkodásba csapott át aztán, mert minden korcsma tömve volt öltönyös nyakkendős capitoliumi ürgékkel, így hazajöttünk, és inkább itt nyitottunk ki egy (majd még egy) üveg bort. Csatlakozott hozzánk az alattunk lakó Christopher is, aki nagyon angol, és nagyon jófej, egy sosem hallott angol költő műveinek kritikai kiadásán dolgozik,és minden nap beszámol, milyen hajakat (és egyéb 17. századi emberi szőröket, fúj) talál a kéziratokban :))

Pénteken aztán végre találkoztam Robyn-nal, aki elvitt aaz U utcába, ami hagyományosan az afro-amerikai közösség bölcsője, innen indultak a helyi blues és jazz sztárok, ma is tele van kiskocsmákkal és zenés helyekkel. Régebben elég veszélyes környék volt (most sem tanácsos egy lánynak éjszaka egyedül sétálni itt), de lassan kezdi ellepni a város fiatalsága, ezért egymás után nyílnak a borbárok, az előkelő éttermek, és a táncos pinceklubok. (Robynék szerint ide járnak a harmincasok, míg a college studentek Adams Morganre.) Szegény Robynnak elég borzalmas hetek vannak a háta mögött (rákos lett a mamája, tessék rá gondolni, mert nagyon lassan épül fel), úgyhogy csupán búfelejtő orvosi célzattal mentünk először egy wine bar-ba, ahol már 5-kor elkezdődik a happy hour, és poharanként 5 dollárért finom bort is lehet kapni. Persze mindenki ide is elegánsan jön, ez a város őrülten swanky, mindenkit mindig mintha skatulyából húztak volna ki, mindenki siet, és nagyon fontos ember látszatát kelti. Lassan én is beszerzek egy kis feketét, meg néhány kiskosztümöt (hahahahaha, ok, ez azért vicc volt, de elegáns színes harisnyákról már gondoskodtam.) Ide befutott Robyn nagyon jófej vagány barátnője, Emily is, nagyon sokat nevettünk, Robyn jó sokat ivott is, úgyhogy minden a terv szerint haladt. 7 tájban átsétáltunk egy vicces dekorációjú álfranciás stílusú étterembe, ami azért a megfizethető kategóriába esett, jól megvacsoráztunk, így 10 után jó feldobottan indulhattam el a reptérre, hogy várjam Gyurit, aki meglátogatott a hétvégén - közös kalandjaink a következő post témái :)