A Fekete Macska Bár...

...Balatonmáriafürdő legvagányabb éjszakai bárja volt, ami a nyolcvanas évek végén nyílt meg, és állítólag (én sosem jártam ott) félmeztelen táncosnőkkel csábította át a keletnémet túristákat a Delta-ból, Mária addigi egyetlen szórakozóhelyéről.

Ez azért jutott eszembe, mert tegnap este mi is a helyi Black Cat klubba mentünk táncolni, miután Robynnál végigettük a gulyáslevesből, paprikás csirkéből, Käsespetzl-ből és carrot cake cookie-ból álló fogyókúrás menüt, no meg eltűntettünk három üveg pálinkát, és két liter forralt bort (nem négyen voltunk a vacsorán, hanem több, mint tizen, lásd képek). Az este apropója az volt, hogy ezen a hétvégén újra összegyűlt az 2008-as Fulbright-os aranycsapat, azaz a három lány, aki ugyanakkor volt Budapesten, Sarah, Natalie és Robyn. Persze nagyban ment a nosztalgiázás, sűrűn emlegettük az otthoniakat, és az este megkoronázásaként mentünk el aztán táncolni, a Fekete Macskába. Jó volt nagyon, de furcsa is volt, mert a popzene szerintem az, ami nem, mint ahogy mindenki gondolná összeköti, hanem elválasztja a kontinenseket - elvileg a 80-as, 90-es évek zenéje volt műsoron, de becs'szóra Whitney Houston 'How Will I Know'-ján, és a Madness 'Our House'-án kívül nem ismertem semmit, pedig én elvileg éltem a fent említett évtizedekben, a lányok már kevésbé... De a lényeg az, hogy végre volt kivel táncolnom!