Pittsburgh # 2

A hétvégén visszatértünk Pittsburghbe. Robynnak tavaszi szünete volt, és hazament a szüleihez, úgyhogy DC és South Bend között félúton ott találkoztunk. Csodálatosan szép idő volt, ragyogó napsütés és 15 fok, ami kellően kárpótolt minket az izgalmasnak nem mondható Ohio Turnpike-on eltöltött hat óráért, és a múltkori havas látogatásért.

Robyn szuper házigazda volt - először elvitt minket a Strip Districtbe, ahol finomságokat áruló olasz boltok vannak,

 

meg egy csomó színes mural,

a régi raktárépületek helyén nyílt mindenféle boltokon.

Vettük szalámit és sonkát,

sétáltunk a napsütéses verőfényben,

és sört meg pirogot kóstoltunk a piacon.

szuper volt!

Aztán átmentünk a folyó túlpartjára, és megnéztük

 

a Warhol Múzeumot, ami jól volt megcsinálva, de amiből alapvetően kiderült,

hogy Wathol egy szélhámos volt, aki leginkább marketingben volt jó, meg abban, hogy megérezze az idők szelét.

 

A kultúrprogram után elautóztunk a város egyik hegyének lábához,

siklóval felmentünk a tetejére, és

megcsodáltuk a hidak városát.

Napfényben azért impozánsabb, mint hóban.

:))

Este aztán meglátogattuk Robyn szüleit, aki nagyon finom házi szalámiból készült vacsorával, és családi történetekkel vártak minket,

 

végül találkoztunk Robyn gyerekkori barátaival is egy sörözőben.

 A szuper szombat szerencsére feltöltött minket annyi energiával, hogy hazafelé is kibírtuk az Ohio Turnpike hatórás megpróbáltatásait, és az autóból frissen kipattanva vártuk Gyuri müncheni kollégáját Guiseppe-t a south bendi reptéren, aki villámlátogatást tett nálunk hétfő estig.
Most már csak itt kell megjönnie a tavasznak, de hallom, otthon is késik. Remélem, nem vagytok úton! ww

Magyarázom a bizonyítványom

Otthon annyira egyértelmű volt, hogy mit is csinálok - tanítok az Egyetemen, ülök a Színházi Intézetben, írok Shakespeare-ről, konferenciákra megyek, stb. Idekint ugye plus spouse vagyok, és azt hittem, ezzel lesznek a legnagyobb gondjaim - de megírtam már egy cikket, most dolgozom a Major szakdolgozaton, úgyhogy, bár konferenciákra csak a nyáron lesz pénzem elmenni, a tanításon kívül normális üzemmódban funkcionálok. A fura viszont az, hogy Gyuri kollégái, és a legtöbb ember, akikkel találkozunk mérnökök, fizikusok, kémikusok, és hirtelen nem azt lett nehéz elmagyarázni, hogy itt mit csinálok, hanem azt, hogy otthon, vagy egyáltalán mit. 
"Akkor te is írsz cikkeket? De miről? Kritikákat írsz? Hogyhogy a te cikked végén is vannak hivatkozások, nincs benne egy képlet sem!" ilyen kérdésekre kell nap mint nap válaszolnom, és közben én is tudom, hogy persze, amit mi csinálunk, azt a természettudományosság szigorú feltételei szerint nem nagyon az, de arra most kell rádöbbennem, hogy mennyire két malomban is őrlünk, mi bölcsészek, és a természettudósok.
Úgyhogy türelmesen magyarázom a bizonyítványom, és közben titokban olvasom a Very Short Introduction to Magnetism című könyvet, hogy labdába rúghassak idekint is :)))))

Aki finnekkel barátkozik...

.... annak először is jó melegen kell felöltöznie.Susa barátnőm, aki tamperei ugyanis imád mínusz fokokban sétálni - először mínusz 10 fokban, és hóviharban küzdöttünk az elemekkel, legutóbb, immáron elpuhulva mínusz 5-ben. A végére mindig elfagy az arcom, de megéri. Mert aki finnekkel barátkozik, az jól jár.
Tudom, hogy szánalmasan vinnyogóan hangzik, de olyan jó valaki olyannal beszélgetni, csak úgy, mindenről, aki egy kicsit hasonlóan nézi a világot, mint én. Ezt már sokszor írtam ezeken a virtuális oldalakon, de idekint hirtelen mindannyian rádöbbenünk, hogy mégis van valami, ami összeköt minket, európaiakat - még ha otthon ezeket a dolgokat odahaza el is fedik mindennapi csip-csup érdekeink, és viszályaink. No meg, mi tényleg egy kicsit hasonló cipőben járunk - bár Susa-nak van három gyereke, nekem meg még nincs, de neki is hiányzik a munkája, és furcsa neki, hogy otthonülő háziasszony lett belőle, hiányzik a családja (két testvére van, és nagyon jól megértik egymást), hiányoznak azok a barátai, akikkel nem azért beszélget, mert véletlenül egy helyre járnak a gyerekeik óvodába, és így tovább.
Úgyhogy hetente egyszer elmegyünk, és sétálunk a campuson, és beszélgetünk, és megfagyunk, de igazából az se baj. Mert aki finnekkel barátkozik, az szerezzen be bundabugyit, de örüljön, mert kap hozzá egy barátot is.

Füstölt férj

Az én dekoratőr bénázásom után most beszámolok arról, hogyan alkot egy igazi mérnök.
Az első lépés a tervezés: kétfős családunk, és minden skype-közeli rokonunk hetek óta másról se hall, mint a különböző füstölési módokról. Sőt, még a barátaink is bekerülnek a szórásba, Kriszta barátnőm férje, István fantasztikus, több oldalas tervet rajzolt nekünk az esküvőnkre a világ legfantasztikusabb füstölős grilljéről. Én is besegítettem, mert Karácsonyra az immáron családi klasszikusnak számító Húsfélék pácolása és füstölése házilag című remekművet vettem Gyurinak.
Második lépés az alapanyagok beszerzése volt: Több út vezetett a Harbor Freight Tools-ba, gyanúm szerint esetleges detour-okkal :),  majd a Walmartba, és a Meijerbe, míg végül múlt szombatra minden készen állt, és elindulhatott a nagy füstölőépítős projekt.
(Most tudom, hogy azt hiszitek ironizálok, de tényleg hiper-szuper lett a füstölő, és Gyuri hihetetlen jól megtervezte minden apró részletét, és biztos vagyok benne, hogy Ti is el lesztek ájulva tőle):

A konyhánkból műhely lett, mert a pincebeli műhely ilyenkor olyan hideg, hogy belefagynánk.

Szükségetek lesz egy 4 dolláros grillre,

amibe lyukat fúrunk, (a többes királyi, minden Gyuri kezét dicséri)

és beleillesztünk egy kályhacső-

 

véget.

Aztán, miután ez előző kályhacsővég darabokra esik, elszaladunk a Home Depot-ba, hozunk a dolgozószoba falához ragadt feleségünknek alkoholos kézlemosót, és egy újabb csövet, amit még gyönyörűbben beleteszünk a lyukba,

és körbecsavarjuk alufóliával, hogy ne eresszen.

A grill aljába fúrunk három lyukat, és ezeken keresztül

beillesztünk a grillbe három forrasztópákát.

Kéretik megfigyelni a szuper pákaleszorítókat, amiket Gyuri tervezett.

Ezek fogják beindítani a füstölést.

Íme az átalakított grill.

A két hétig sózott húsokat betesszük egy papír, vagy fadobozba, egy grillrácsra.

Hikoridió forgácsot teszünk a pákák alá,

egy hajlékony porszívócsövet vezetünk a dobozba,

ügyesen, hogy itt se legyen szivárgás.

Betesszük a húsokat a dobozba,

és már indulhat is

a füstölés.

Most mondjátok, hogy nem állat! Mert szerintem állat!

Csak, hogy gyönyörködhessetek benne még egy kicsit :)

Íme a büszke tervező, és műve egy képen.

Néhány szelet sajtot is megfüstöltünk - míg a sonkákra majd húsvétig kell várnunk,

ezeket befaltuk reggelire, a frissen sütött kenyerem mellé. Bon appetit Nektek is!

Esermester esetek, avagy egyszer hopp, másszor kopp :)

Szóval, az úgy volt, hogy a múltkor a Home Depot-ban megláttam, hogy vannak színes festékminta kartonok. Ingyen voltak, színesek voltak, úgyhogy begyűjtöttem néhányat, és kitaláltam, hogy felhasználom őket a dolgozószoba másik sarkának megszépítéséhez. A terv az volt, hogy az én általam átlátszó matricának gondolt transfer paper-rel felragasztom a festékmintákból kivágott városok neveit a falra. Denks da! A transfer paper ugyanis nem matrica, csak egy hüjje darab papír, ami arra való, hogy apró dolgokat átvigyünk az egyik helyről a másikra - hogy ez kinek kell, azt még nem értettem meg teljesen. Úgyhogy a matrica helyett maradt a ragasztó spray és a kézzel ragasztgatás.
Az első városnév után minden ujjamon két centi ragasztó volt, mindenhez hozzáragadtam, csak én, a betűk nem, és akkor kiderült, hogy az egész házban nincs alkohol, vagy hígító, vagy bármi efféle. Úgyhogy ragasztgatás, szentségelés, fémdörzsivel kéztisztítás, és az egész elölről - ez ment egy órán keresztül - míg a. rájöttem, hogy a sminklemosóm oldja a ragasztót (megnyugtató, ugye?), b. hős lovagomnak, aki közben a füstölőn dolgozott, és el kellett rohannia a Home Depot-ba újabb alapanyagokért, és hozott nekem alkoholos kézlemosót. Íme, a végeredmény:

A budapesti és chicagoi skyline,

a fontosabb városok

neveivel. (Máriafürdőnél hozzám ragadt a szín a papírról, majd pórolom, bocsánat :))

Ez egy körkép a szoba mai állapotáról.

A fotelre tervezek egy szép huzatot varrni, és hiányzik még mögüle egy vagány lámpa.

 A fotel mellől hiányzik egy kis asztalka is, amire rátehetnénk este a teánkat, és ki is találtam egy nagyszerű ötletet - egy mini baseball ütőből, és két fakorongból terveztem asztalt csinálni csekély 5 dollárért, ámde az amerikai hobby alapanyagok színvonala közbeszólt - és ez a blogpost kopp része: a lábként szolgáló fakorongban van egy nyolcas, ezért a rakodóasztal folyton billeg.... sebaj, majd beásom a földbe tavasszal, és a tetejére teszek egy madáritatót :)Már a B terv asztalka alját is beszereztem tegnap, úgyhogy nem hagyom annyiba a dolgot.

Éljen március elseje!

Énekszó, és tánc köszöntse....

Három dolog:
1. Gyuri konferenciájára meghosszabbították a deadline-t, ami azt jelenti, hogy ma végre aludni fog.
2. Befejeztem a cikket, ami azt jelenti, hogy én is.
3. Visszatértem Jillianhez, juhúúú, ha valakinek van kedve velem csinálni a 30 Day Shred-et, írjon egy emailt, és majd bátorítjuk egymást!!!!

Most már csak a tavasz hiányzik, de én bizakodom :)