Füstölt férj

Az én dekoratőr bénázásom után most beszámolok arról, hogyan alkot egy igazi mérnök.
Az első lépés a tervezés: kétfős családunk, és minden skype-közeli rokonunk hetek óta másról se hall, mint a különböző füstölési módokról. Sőt, még a barátaink is bekerülnek a szórásba, Kriszta barátnőm férje, István fantasztikus, több oldalas tervet rajzolt nekünk az esküvőnkre a világ legfantasztikusabb füstölős grilljéről. Én is besegítettem, mert Karácsonyra az immáron családi klasszikusnak számító Húsfélék pácolása és füstölése házilag című remekművet vettem Gyurinak.
Második lépés az alapanyagok beszerzése volt: Több út vezetett a Harbor Freight Tools-ba, gyanúm szerint esetleges detour-okkal :),  majd a Walmartba, és a Meijerbe, míg végül múlt szombatra minden készen állt, és elindulhatott a nagy füstölőépítős projekt.
(Most tudom, hogy azt hiszitek ironizálok, de tényleg hiper-szuper lett a füstölő, és Gyuri hihetetlen jól megtervezte minden apró részletét, és biztos vagyok benne, hogy Ti is el lesztek ájulva tőle):

A konyhánkból műhely lett, mert a pincebeli műhely ilyenkor olyan hideg, hogy belefagynánk.

Szükségetek lesz egy 4 dolláros grillre,

amibe lyukat fúrunk, (a többes királyi, minden Gyuri kezét dicséri)

és beleillesztünk egy kályhacső-

 

véget.

Aztán, miután ez előző kályhacsővég darabokra esik, elszaladunk a Home Depot-ba, hozunk a dolgozószoba falához ragadt feleségünknek alkoholos kézlemosót, és egy újabb csövet, amit még gyönyörűbben beleteszünk a lyukba,

és körbecsavarjuk alufóliával, hogy ne eresszen.

A grill aljába fúrunk három lyukat, és ezeken keresztül

beillesztünk a grillbe három forrasztópákát.

Kéretik megfigyelni a szuper pákaleszorítókat, amiket Gyuri tervezett.

Ezek fogják beindítani a füstölést.

Íme az átalakított grill.

A két hétig sózott húsokat betesszük egy papír, vagy fadobozba, egy grillrácsra.

Hikoridió forgácsot teszünk a pákák alá,

egy hajlékony porszívócsövet vezetünk a dobozba,

ügyesen, hogy itt se legyen szivárgás.

Betesszük a húsokat a dobozba,

és már indulhat is

a füstölés.

Most mondjátok, hogy nem állat! Mert szerintem állat!

Csak, hogy gyönyörködhessetek benne még egy kicsit :)

Íme a büszke tervező, és műve egy képen.

Néhány szelet sajtot is megfüstöltünk - míg a sonkákra majd húsvétig kell várnunk,

ezeket befaltuk reggelire, a frissen sütött kenyerem mellé. Bon appetit Nektek is!

Esermester esetek, avagy egyszer hopp, másszor kopp :)

Szóval, az úgy volt, hogy a múltkor a Home Depot-ban megláttam, hogy vannak színes festékminta kartonok. Ingyen voltak, színesek voltak, úgyhogy begyűjtöttem néhányat, és kitaláltam, hogy felhasználom őket a dolgozószoba másik sarkának megszépítéséhez. A terv az volt, hogy az én általam átlátszó matricának gondolt transfer paper-rel felragasztom a festékmintákból kivágott városok neveit a falra. Denks da! A transfer paper ugyanis nem matrica, csak egy hüjje darab papír, ami arra való, hogy apró dolgokat átvigyünk az egyik helyről a másikra - hogy ez kinek kell, azt még nem értettem meg teljesen. Úgyhogy a matrica helyett maradt a ragasztó spray és a kézzel ragasztgatás.
Az első városnév után minden ujjamon két centi ragasztó volt, mindenhez hozzáragadtam, csak én, a betűk nem, és akkor kiderült, hogy az egész házban nincs alkohol, vagy hígító, vagy bármi efféle. Úgyhogy ragasztgatás, szentségelés, fémdörzsivel kéztisztítás, és az egész elölről - ez ment egy órán keresztül - míg a. rájöttem, hogy a sminklemosóm oldja a ragasztót (megnyugtató, ugye?), b. hős lovagomnak, aki közben a füstölőn dolgozott, és el kellett rohannia a Home Depot-ba újabb alapanyagokért, és hozott nekem alkoholos kézlemosót. Íme, a végeredmény:

A budapesti és chicagoi skyline,

a fontosabb városok

neveivel. (Máriafürdőnél hozzám ragadt a szín a papírról, majd pórolom, bocsánat :))

Ez egy körkép a szoba mai állapotáról.

A fotelre tervezek egy szép huzatot varrni, és hiányzik még mögüle egy vagány lámpa.

 A fotel mellől hiányzik egy kis asztalka is, amire rátehetnénk este a teánkat, és ki is találtam egy nagyszerű ötletet - egy mini baseball ütőből, és két fakorongból terveztem asztalt csinálni csekély 5 dollárért, ámde az amerikai hobby alapanyagok színvonala közbeszólt - és ez a blogpost kopp része: a lábként szolgáló fakorongban van egy nyolcas, ezért a rakodóasztal folyton billeg.... sebaj, majd beásom a földbe tavasszal, és a tetejére teszek egy madáritatót :)Már a B terv asztalka alját is beszereztem tegnap, úgyhogy nem hagyom annyiba a dolgot.

Éljen március elseje!

Énekszó, és tánc köszöntse....

Három dolog:
1. Gyuri konferenciájára meghosszabbították a deadline-t, ami azt jelenti, hogy ma végre aludni fog.
2. Befejeztem a cikket, ami azt jelenti, hogy én is.
3. Visszatértem Jillianhez, juhúúú, ha valakinek van kedve velem csinálni a 30 Day Shred-et, írjon egy emailt, és majd bátorítjuk egymást!!!!

Most már csak a tavasz hiányzik, de én bizakodom :)

Annyira várom

a tavaszt!!!!!!!!!!!

Hallom, odahaza jó idő van, napsütés, és plusz fokok - itt továbbra is (not surprsisingly) hó, és hideg. Csak a virágaim csempésznek egy kis tavaszt a télbe. Ugye szépek?

Oh, Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Besser gesagt manchmal sind sie grün, 

Manchmal aber blau, 

oder braun

Oh Flaschenbaum,

oh, Flaschenbaum, 

wie grün sind eure Flaschen!

Azaz, a

sör saga folytatódik!!!!!

Ahogy azt élesszemű, és a banánturmixot szerető kedves olvasónk is megjegyezte, 20 liter sörért igencsak meg kell dolgozni. És a múltkori történet még nem volt minden. Tegnapelőtt este kimostuk az üvegeket, ekkor született a fenti dal az üvegfához (elnézést), aztán tegnap kifertőtlenítettük őket, újabb száradás várt rájuk, csakúgy, mint a csapos sörtartályra, 

egy kis vízben feloldottuk, és felforraltuk (ezáltal fertőtlenítve azt is) a priming sugart, azaz kukoricacukrot, amitől a sör pezsegni fog (reméljük!)

kinyitottuk a kiforrt sör tartályát (a szélén az ott a komló), és átfejtettük a csapos tartályba.

Belekevertük a cukrot, majd

elkezdtük megtölteni az üvegeket.

Ami nem csatos, azt palackoztuk.

 

E voila! A kész sörök!!!

Pár napig a meleg nagyszobában ücsörögnek, aztán irány a pince - két hét múlva ihatók is!

Végezetül hadd álljon itt a világ legjobb sörös címkéje: egy mókus, aki sörözik!!!!! hűűűű!!!!

Milyen jó,

hogy rendbe tettük a dolgozószobát! Tegnap éjfélkor itt ültünk egymás mellett - Gyuri az asztalnál, mert rajzolnia kellett (szerintem sétáló sünöket, szerinte objecteket és hullámokat), én pedig a LaZboyba kucorodtam, a laptoppal az ölemben, és küzdöttem William Dowton-nal. (egy megjegyzés - hihetetlen nehéz megtalálni a cikket, aminek csak a szerzőjére emlékezel, ha a témája Dowton, és a TV-ben  a legsikeresebb sorozat a DowNton Abbey, grrrr....).

Munkaidill à la mi :)

Wine and Canvas

Ma megint nekifeküdtem a Ruttkay cikknek, és remélem, a végére is járok, no meg írtam a témavezetőmnek is, úgyhogy a kocka el van vetve, muszáj szakdolgoznom, azaz kezdek visszatérni normál valómhoz, DE! tegnap este láttam valami akkora fantasztikusságot, hogy kitaláltam, indítok egy új rovatot, aminek a címe az lesz: Veruska, the Midwestern Housewife.

Hogy mi adta az ötletet? Tegnap elmentünk vacsorázni (a kupont Gyuri kollégáitól kaptuk, nászajándékba), és a szomszéd teremben, kis asztali festőállványok előtt kb. 50 jól szituált háziasszony ücsörgött, és egy lóherére hasonlító valamit festett egy üres vászonra. Azt hittem, hogy előrehozott Szt. Patrik napi össznépi megmozdulásnak vagyunk tanúi, de aztán kiderült, hogy ez a wine and canvas nevű esemény, amire az ember befizet 35 dollárt, kap ecsetet,vásznat, festéket, plusz közben még megiszik néhány koktélt, és voilà, már viheti is az ámuló családnak haza az elkészült remekművet. 

Mint ma kiderült, a tegnapi festegetési penzum ez volt:

A hölgyek pedig, míg vacsoráztunk, valami ilyet festettek helyette:

(ez egy painttel készült rekonstrukció :))

De nem akarom bántani őket, kb. én is így járnék - sőt, fogok járni! Mert elhatároztam, hogy havonta egyszer elmegyek valami ilyen, a művészi kedvű háziasszonyokat megcélzó foglalkozásra. Most az egyszerűség kedvéért először a már megismert festegetős eseményre nevezek be, de aztán jöhet a többi is - ha van valami ötletetek, szóljatok!
 A tervek szerint majd ezt kell lefestenem:

Előzetes projekcióim szerint ez lesz a végeredmény: 

Abban nem szabad reménykedni, hogy kézzel jobban festek, mint Paint-tel :)

hahahahaha, jó lesz!!!!!

Fura,

ez eddig nem tűnt fel, de most hirtelen szíven ütött - a házunkon négy zár van, de csak egy kulcsunk van - ez ugye nem normális?

Más: ma süt a nap, juhúúúú, két órát sétáltam finn barátnémmel, Susa-val a campuson, juhúúúú!

Holnap jön megint a hó, de nem hagyom magam legyőzni a tél erői által - az ablakomban a jácintok mellett már virágoznak a nárciszok és a rózsaszín tulipánok is!

Szerbusztok!

Hó, hahó!

Általában szeretek a vagány fiús lány pózában tetszelegni, de be kell vallanom, ma volt 20 perc, mikor olyan halálfélelmem volt, mint utoljára a La Sagrada Familia tetején 2004-ben, mikor kilengett velem a 100 méteres torony, összecsuklottam a lábaim és már elképzeltem magam, ahogy porladó csontvázként örökre ott maradok. Ma nem a magasság tett be nekem ideiglenesen, hanem egy egyszerű hómobil. Becsületemre legyen mondva, miután 20 percig hangosan imádkoztam a halálmasinán, ami jobbra-balra csúszkált, és óriásiakat ugrott alattam, nem szálltam le róla, sőt - kb. 70 kilométert ücsörögtem rajta nagy vidáman - és, hiszitek vagy nem, még vezettem is, és bár nem voltam olyan gyors és magabiztos, mint Gyuri, de azért elég jól ment.

A hómobilt úgy kell elképzelni, mintha egy sílécet, egy motort és egy Trabantot kereszteznénk - nagyon nagyon hangos, hihetetlenül büdös kétütemű motorja van, kb. joystickszerűen irányítható, és vidáman csúszkál a havon. (Sajnos a Trabant, vagy a motor extrái hiányoznak belőle...) Viszont, ha az ember megszokja a zajt, a szagot, a rángatást és a rázást (ugyanis nemcsak rekreációs eszköznek kiváló, de a vesekövektől is megszabadít), azért hihetetlen jót lehet vele kirándulni. A fejed felett összeboruló havas fenyőerdők, néhol vad pulykák és őzikék, máshol tisztások és szikrázó napsütés - igaz, hogy bármennyi jégeralsót is veszel fel, kockára fagysz, de, higgyétek el, megéri.

Szóval, aki szereti a téli erdőt, nem fél egy kis hidegtől, és mondjuk különben is motorozik, mindenképpen próbálja ki, aki viszont rosszul szokott lenni autóval, repülőn vagy buszon, az maradjon a sétánál, mert a gyomrot a hómobil nem kíméli.

Olyan buta voltam, hogy elfelejtettem videót készíteni, de itt van néhány kép, ízelítőül. 

A profi

Nem híztam 10 kilót, csak négy réteg van rajtam mindenből :)

Bulizunk!

Na, jó, az túlzás, de igen mozgalmas volt a hetünk második fele - csütörtökön Gyuri főnöke jött hozzánk vacsorára, akiről kiderült, hogy nemcsak, hogy a villamosmérnökség úttörője, de nagyon jól főz is, sőt újabban vasárnaponként kenyeret is süt. Tőle tudtam meg, hogy a dédnagypapám által is népszerűsített Kaiser Semmel tetejét nem fel kell vágni, hanem különleges módon hajtogatni kell. Bele is tette a bogarat a fülembe, a jövő héten meg is próbálom. Ezen kívül Ági barátnőm is küldött ezer finom kenyérreceptet, úgyhogy lehet, hogy nekiesem én is a pékeskedésnek.
Pénteken aztán én mentem vacsorázni Anna és Kathee barátnéimmel, akiket még a Nanovicból ismerek, bár már egyikük sem dolgozik ott. South Bend belvárosába vittek a Cafe Navarre-ba, ami egy nagyon szép, régi banképületből átalakított étterem, még az étel is finom volt, úgyhogy mikor Gyuri értem jött, még vele is beültünk egy italra. Örömmel láttuk, hogy mintha péntek este tényleg feléledne South Bend központja, állítólag nyílt a Navarre mellett egy jó olasz étterem is, plusz a színház is tele volt, alig lehetett parkolóhelyet kapni. Annáék mesélték, hogy galériák, kávézók, meg kis éttermek is nyíltak a két főutca mellett, hátha tényleg magához tér egy kicsit a város.
 Ma este pedig Gyuri grad studentje, Ádám jött el hozzánk vacsorára, hozott finom pogácsát is, jót beszélgettünk, meg szerintem halálra etettük szegény, de talán nem bánja :)
Egy ilyen mozgalmas pár nap után mi jöhet még? Hát, holnap elmegyünk snowmobilozn, úgyhogy keep fingers crossed!

Plus spouse

Megjött a health insurance card-om, azaz aTB kártyám, és a nevem helyett ez szerepel rajta: Gyorgy Cs. plus spouse... brühühüüü - hát ide jutottam, dr. ww-ből plus spouse lettem - csak az vigasztal, hogy bárhogy neveznek, éppoly illatos vagyok ...  :)))))

Better after

Már említettem, hogy az első dolog, aminek itt a házban nekiesni terveztem, az az eleddig teljesen használatlan dolgozószoba volt. A baj ezzel a szobával az, hogy kicsit kiesik a ház fő vérkeringésén, ezért Gyuri kb. nulla percet töltött itt, az előnye azonban az, hogy a ház többi részével ellentétben van benne központi fényforrás, és a falairól szerencsére lemaradt a rémisztő műanyag lambéria, ami a többi helyiséget ékesíti. Úgyhogy tökéletes terepnek ígérkezett, hogy a magam képére formáljam :) Még messze vagyok a teljes sikertől, de azért már történt annyi dolog, hogy érdemes beszámolni a változásokról.

No, így néz ki a kész sarok.

Mindig álmodoztam a lebegő polcokról!

Ez egy 2 dolláros IKEA-s óra, átalakítva. Ami a képen nem látszik, az az, hogy a fekete számlapjába bele van karcolva a Chrysler Building kontúrja.

Egy kis tavaszváró - tulipán, jácint és nárcisz, Gyuri tavalyi nyuszicsokijaival, és Michigan tavi kavicsokkal. Azóta már a polcot is lefestettem, csak lusta voltam újra lefotózni.

Az egyik bőrönd, benne az útikönyvekkel.

Ez pedig a DIY szekrényke, benne a festékeim, papírjaim, ecseteim, stb. Az alapja egy 35 dolláros IKEA komód, amit befestettünk, majd rárajzoltam a Golden Gate hídat, és ráírtam, hogy San Francisco. Ügyes szeműek már talán sejtik, hogy a szobának majd az amerikai landmark épületek lesznek az összekötő elemei.

Ez egy IKEA-s evőeszköz tartó, amiből ékszertartót csináltam - egy kis festék, néhány kampó, és kész. Az ékszerek mögött egy Oscar Wilde idézet van, hogy mikor leveszem őket, jól induljon a napom.

A filmszerű fényképkeretbe a jegyesfotózáson készült képeink közül kerül néhány. Már kész vannak, csak nem volt időm elmenni értük. A komód mellett a Dremel Trio-m áll, nemsokára ő is bevetésre kerül!

Az íróasztal még az eredeti - tervezem, hogy befestem fehérre. A polcokat már mi tettük fölé, és, ahogy látjátok,

itt is visszaköszönnek a híres amerikai landmarkok.

Ez pedig csodálatos új masinám, a Silhouette Cameo! Az ő segítségével kerül majd az egyik falra matricából Chicago, a másikra Budapest látképe.

Stílusosan, a saját készítésű log cabin mellé az amerikai alkotmány egy másolata került.

Még persze van tennivaló, de úgy örülök, hogy ennyi is elkészült! Mit szóltok? Jó lett?