Ma délután egy kedves barátom megkérdezte,

...hogy ki lesz az elnök (mármint idekint).Halljátok hát értő elemzésem az amerikai választási kampányról, amit azt hiszem, átvesz majd a CNN is.

Bár még 11 hónapig nem dől el, ki is lesz az elnök, a választási kampány ezerrel folyik. A republikánusok egészen drasztikus módszereket is bevetnek - pl. mindenhol szabad jobbra fordulni,

ámde, ha a választópolgár balra indulna, ez a tábla állja az útját:

A republikánusok ezen kívül még mindig a terrorista veszéllyel fenyegetnek, ezért egész különös civil célpontokon is bevetik a katonaságot (a kép New Brunswick egyik kertvárosában készült):

A demokraták az értelmiségi liberálisokra alapoznak, intellektuális üzeneteikkel,

amik a változást sürgetik

(a mozgás, ugyebár változás... kétszer ugyanabba a folyóba, és más effélék).
Természetesen azért ők is kidolgoztak egy kampánystratégiát a szélesebb néprétegek számára is, ami a Kommunista Internacionálé üzenetét (Világ proletárjai egyesüljetek!) fogalmazza át mai formában:

Természetesen tovább folynak a jelölteket a TV-ben élve boncoló vitaműsorok,

amiken az iraki helyzeten kívül az egyik fő téma az illegális bevándorlók kérdése.

Közben a közvélemény kutatásokban hol Obama, hol pedig Clinton vezet egy orrhosszal.

De a végén úgyis ugyanaz történik majd: bárkit is választanak,

helyette úgyis a lobbik irányítják majd az országot,

a bölcs emberek pedig hümmögve félreállnak,

és az elnök félévi értékelő beszéde helyett inkább Jon Stewart-ot nézik esténként, mert azért legalább itt nem igaz, mint otthon

- itt néha az okosok is szóhoz juthatnak. :)

Hűha,

Check this out!

Találós kérdés:

No, hol jártam ma Jerryvel?

Íme néhány clue:

Toszkánában?

Dél-Franciaországban?

Spanyolországban?

Portugáliában?

Dél-Németországban?

A Dunakanyarban?

Vagy egy templomban?

A középkorban?

Disneylandben?

Tutira Firenzében?
Na jó, segítek (a híd mindent elárul):

Upper Manhattanben!

A hely neve The Cloisters, és itt gyűjtötték össze az amerikaiak a 30as években az Európából összelopkodott középkori kincseket. Jól tették, gimme Disneyland, no meg form follows function! Nekem tetszett!!!

Fúúúúúúú...

...tegnap húsz fok volt!!!! úgyhogy elmentem sétálni.

Tiszta őrület, mindenki kardigánban rohangászott, és tavasz volt a levegőben, az elhaladó autókból dübörgött a salsa, és egy pillanatra minden valahová rohanó new yorki ritmusra lépett, legalább addig, amig rá nem jöttek, hogy közben január van.

A buszvezető néni, aki átvitt az East Side-ra úgy köszönt el tőlem, hogy: Have a blessed day, sweetie, és lehet, hogy ennek köszönhetően, de tényleg szuper napom volt.

1. Megtaláltam a kinézetében bénább, ám sütijeiben autentikusabb, igazi Magyar Cukrászdát, ahol vettem egy télifagyi krémmel töltött dobos szeletet, illetve a magyar hentesboltot, ahol a néni rábeszélt egy tepertős pogácsára,

ami egész egyszerűen fenomenális (még van belőle :))

2. El akartam menni a Neue Galerie-be, hogy megnézzem a Klimt kiállítást, de sajnos kedden pont zárva van. Mivel azonban olyan jó idő volt, inkább tovább sétáltam, bekukkantottam a Whitney-be,

de nem nyűgözött le túlságosan, ezért inkább tovább álltam. (közben azon gondolkoztam, vajon miért van az, hogy életemben nem láttam még annyi roskatag rozoga, alig-állok-a-lábamon-és-az-első-szél-elfúj öregembert, mint itt New Yorkban. Lehet, hogy Ivannal igazunk van, és a nagy luxus teszi őket ilyen törékennyé, de az is lehet, hogy itt olyan jó az orvostudomány, hogy már mind 132 évesek, és akkor az a kis elgyengülés megbocsátható.)

3. Legjobb döntésem az volt aztán, hogy a végén a Frick Gyüjtemény

mellett döntöttem. Igazából El Greco vonzott oda, aki a legeslegeslegkedvesebb festőm mostanság, de annyi minden más is van ott, hogy csak kapkodtam a fejem!!! A legeslegjobb mégis az, ahogy ott minden összejön - a házat Frick bácsi építtette magának,

miután összeszedett néhány milliárdot szánbányászatból és a vasiparból, és miután ennek a sok milliárdnak csekély hányadát műkincsekbe fektette. Megépítette a házat, ahova beengette a nagyközönséget is, hiszen a kincseit nem akarta magának megtartani, de aztán esténként, mikor már aludt a ház, lejött a főlépcsőn a felső szintról, felkapcsolta a lámpákat és órákat ücsörgött a képek előtt, ma este egy Holbein, holnap majd a Rembrandt. Fúúúú, ilyet akarok én is.

4. Azonban, mielőtt elkezdem összeszedni a millióimat, sajnos vissza kell térnem a könyvíráshoz,

no meg olyanok várnak rám, mint nagymosás, és egy röpke ebéd Jerryvel a helyi thai étteremben.
Tessék engem sajnálni... köszönöm! :)))

Szerintem a Butler...

... a kedvencem az eddigi összes könyvtár között- Akadémia inclusive, bocsánat.

Simán kibírok benne tíz órákat, ami azért tőlem elég rendes teljesítmény. Olyan inspirálóan hat rám, hogy vannak pillanatok, amikor elhiszem, hogy meg tudom írni a könyvet. Egyébként (bibibiiiii) ma olyan jó idő van, hogy kardigánban kávéztunk a lépcsőn.

Tegnap, mivel a Könyvtár be volt zárva elsétáltam

a

Lincoln

Centerbe,

majd

kerültem

egyet a Central

Parkban,

megnéztem a 9/11 kiállítást

a New York Historical Museumban, és végül

még az Andráshoz is eljutottunk, aki rakottkrumplit főzött, nahát.

Na, full house van!

Tajwani szomszédom, Álomszuszék Alice után ma megérkezett Nick is, akit rögtön a szivembe zártam, mert azt hitte, hogy brit vagyok, hahahahaha...

Nagyon vicces, utoljára egyetemistaként (le sem merem írni, mikor :)) laktam egy WG-ben - akkor persze azt gondoltam, hogy sosem fogok máshogy élni, mert a WG a legcoolabb dolog a világon...Akkor még azt is hittem, sosem öregszem meg, pedig dehogynem - a képernyőkímélőm jelenleg a lakásom bejárata, és alig várom, hogy megint a saját ágyamban aludjak.

A könyvírászaton kívül ma belém hasított a felismerés, hogy el kéne küldenem az Ohio-iaknak is a dolgozatom, hogy megjelenjen a proceedings kötetben - ami Peter Holland szerint borzalmasan ciki (úgy értem, konferencia kiadványban megjelenni), de ezt Edmund Taft szerkeszti, úgyhogy nekem szerintem azért elég jó lesz. :)

Now, back to work - vigyázzatok otthon a csúszós utakon, itt megint tombol a tavasz, soha rosszabb januárt!

Mostan..

...színes tintákról álmodom - na jó, nem...

Mostan:
a Columbia Könyvtárában ülök (és ez igaz :)) - itt van Ivan is, és mind a ketten dolgozunk, mint az őrültek - who would have thought a year ago? Én nem, az biztos :))

Mostan:
pedig elmegyek meginni egy kávét, mielőtt újra leterít a nyavalyás jetlag...

csókok, ww.

Sajnálattal közlöm mindenkivel, aki...

...erre a címre pályázott - megtaláltam a legjobb barátomat. A neve space heater es 44 dollárért már be is költözött hozzám. Az egyetemi háztartási boltban, ahol vettem egy egész fal volt tele vele és a tesóival - úgy látszik nem én vagyok az egyedüli new yorki, akinek a lakásában nincs fűtés... Remélem, kitart mellettem, amig itt leszek - mert bár holnapra már hét fokot, a jövő hétre 13at jósolnak, az olyan elkényeztetett puhányoknak, mint én, akiknek padlófűtés van a fürdőszobájukban, annál egy kicsit több kell a könyvíráshoz.

Back by popular demand :))

Üdvözlet New Yorkból!

Most éppen a kis szobácskámban ülök, Manhattanben, az Upper West Side-on, és egy kicsit fázom - a fűtés, úgy látszik, nem a házibácsi erőssége. De sebaj, e helyen majd úgyis márványtábla jelzi, hogy your humble author itt írta korszakalkotó, első könyvét... :)

De először elmegy, és kitakarít, mert a jelen állapotokban öklendezés nélkül nem tudja megközelíteni a fürdőt és a konyhát.

De azért hurrá, a kaland folytatódik! Írjatok!!!!

Majdnem beleszakadtam, de...

...behurcoltam Ivanhoz New Yorkba az egyelőre, hely-és kézhiány miatt itt maradó könyveket, aztán közösen elmentünk a Carnegie Hall szomszédságában egy performance-ra, ami félelmetes volt: egyetemi tanárok, és más, a nemzet testén élősködő paraziták nyavalyogtak a fogyasztói társadalom hátrányairól. Szerencsére leléptünk, mielőtt valami csúnyát mondtam volna - és azért így, new yorki karácsonyi ajándék-élménynek nem is volt rossz! Aztán, már egyedül felsétáltam a Columbus Circle-ről a 109ik utcáig - a Central Parkban még egy kis hó is volt, és kivilágított fák is, és bár a végén alig álltam a lábamon, és bár ma összesen két cookie-t ettem Ivan-nal, és már kávém sincs itthon a végén egy manhattani lakás kulcsávaé tértem haza, úgyhogy a többi nem számít!

Nagyon szép Karácsonyt kívánok Mindenkinek, majd januárban a három hetes repeta kezdetekor újra jelentekezem!

ww.

A new brunswicki magyar Karácsonyon tegnap...

...ugyanaz a beszéd hangzott el kétszer, először magyarul, aztán angolul. Angolul az egész humorosnak és lényegbelátóan irónikusnak tűnt, magyarul pedig (mondom, szóról szóra ugyanarról a beszédről van szó) sértődöttnek és apologetikusnak. Nem marad más konklúzió tehát, mint az, hogy a magyar nyelv természetéből fakad a megbántottság és a kisebbségi érzés... Vajon már Árpád apánk is megállt Vereckénél, hogy sírjon egy sort az állandó nyugatra nyomulás miatt, vagy a lassan lekopó tővéghangzók miatt történt ez az egész? Nem tudom, de íme, egy újabb pompás könyv ötlet, hahahahahhahaha...


Apropó: jelentem megérkezett a végleges könyvszerződés, azaz visszaszámlálás indul, ha valaki még nem talált nekem karaácsonyi ajándékot, még mindig megírhat egy fejezetet helyettem (ígérem, majd meglepett képet vágok, ha kibontom a kéziratcsomagot - "igazán nem kellett volna!", pedig dehogynem - szóval, hajrá! :))

Where are you? In Chinatown. OMG! Why? :)

Ivan-nak igaza volt - Chinatown Manhattan legkevésbé szerethető része - a kosz, meg a szagok igencsak kikezdik az ember gyomrát, még akkor is, ha csak átsétál rajta, mint én tegnap, a fekete és ázsiai kántálók sorfala előtt (hendbe, lédi, hendbe).

Vagy harminc boltba mentem be, de sajnos nem találtam olyan táskát, amilyet a Komám keres - úgyhogy aztán hátat fordítottam a kínaiaknak,

és inkább sétáltam egyet a Lower East Side-on.

Megtaláltam a Tenement Museumot, de most nem mentem be, mert több időt akarok rászánni - no meg akkor úgy kéne, hogy akkor már a gyalogtúrára is elmegyek.

Aztán cipőt vettünk Ivannak, és elég jól viseltem a megpróbáltatást, pirospont nekem
(még mindig uuuuutáááálok vásárolniiiii...),

ÉS!
a végén, a Magyar Cukrászdában Varga Judittal Rigó Jancsiztam, nagyon-nagyon vicces, Pázmányos találkozó... Jó volt, jó volt! - már csak hatot kell aludni, és indul a gépem haza, hoppá!

Hello, sis,

when does Ma want me to come home for Christmas? kérdezte ma fekete testvérem, de mondtam neki, hogy a Karácsony Budapesten lesz, úgyhogy nem biztos, hogy érdemes eljönnie. How long a ride it is? kérdezte azért, végül megegyeztünk, hogy ha most elindul, akkor talán odaér majd szentestére.

Viszont kedvezményt továbbra sem adott a csomagokra.... grrr... ennyit a családi kapcsolatokról.

:)