Fúúúúúúú...

...tegnap húsz fok volt!!!! úgyhogy elmentem sétálni.

Tiszta őrület, mindenki kardigánban rohangászott, és tavasz volt a levegőben, az elhaladó autókból dübörgött a salsa, és egy pillanatra minden valahová rohanó new yorki ritmusra lépett, legalább addig, amig rá nem jöttek, hogy közben január van.

A buszvezető néni, aki átvitt az East Side-ra úgy köszönt el tőlem, hogy: Have a blessed day, sweetie, és lehet, hogy ennek köszönhetően, de tényleg szuper napom volt.

1. Megtaláltam a kinézetében bénább, ám sütijeiben autentikusabb, igazi Magyar Cukrászdát, ahol vettem egy télifagyi krémmel töltött dobos szeletet, illetve a magyar hentesboltot, ahol a néni rábeszélt egy tepertős pogácsára,

ami egész egyszerűen fenomenális (még van belőle :))

2. El akartam menni a Neue Galerie-be, hogy megnézzem a Klimt kiállítást, de sajnos kedden pont zárva van. Mivel azonban olyan jó idő volt, inkább tovább sétáltam, bekukkantottam a Whitney-be,

de nem nyűgözött le túlságosan, ezért inkább tovább álltam. (közben azon gondolkoztam, vajon miért van az, hogy életemben nem láttam még annyi roskatag rozoga, alig-állok-a-lábamon-és-az-első-szél-elfúj öregembert, mint itt New Yorkban. Lehet, hogy Ivannal igazunk van, és a nagy luxus teszi őket ilyen törékennyé, de az is lehet, hogy itt olyan jó az orvostudomány, hogy már mind 132 évesek, és akkor az a kis elgyengülés megbocsátható.)

3. Legjobb döntésem az volt aztán, hogy a végén a Frick Gyüjtemény

mellett döntöttem. Igazából El Greco vonzott oda, aki a legeslegeslegkedvesebb festőm mostanság, de annyi minden más is van ott, hogy csak kapkodtam a fejem!!! A legeslegjobb mégis az, ahogy ott minden összejön - a házat Frick bácsi építtette magának,

miután összeszedett néhány milliárdot szánbányászatból és a vasiparból, és miután ennek a sok milliárdnak csekély hányadát műkincsekbe fektette. Megépítette a házat, ahova beengette a nagyközönséget is, hiszen a kincseit nem akarta magának megtartani, de aztán esténként, mikor már aludt a ház, lejött a főlépcsőn a felső szintról, felkapcsolta a lámpákat és órákat ücsörgött a képek előtt, ma este egy Holbein, holnap majd a Rembrandt. Fúúúú, ilyet akarok én is.

4. Azonban, mielőtt elkezdem összeszedni a millióimat, sajnos vissza kell térnem a könyvíráshoz,

no meg olyanok várnak rám, mint nagymosás, és egy röpke ebéd Jerryvel a helyi thai étteremben.
Tessék engem sajnálni... köszönöm! :)))