Szilveszteri csülökkaland

Két évvel ezelőtt, mikor lementünk első közös Szilveszterünket ünnepelni a Balatonra, az utolsó pillanatban vásároltunk be, indulás előtt, a Tesco-ban, és még egy kicsit fel is háborodtunk, hogy milyen drágán sóztak ránk egy darab bőrös malacot. Ezt a malacot azóta is emlegetjük - mert ez volt életem első sült csülökje, de hihetetlenül finom lett. Nem lebecsülendő módon a máriai konyhát is jól befűtötte, mielőtt a cserépkályha is feléledt. 

Talán a nosztalgia hajtott minket, de Gyuri a mostani Szilveszterre is csülköt rendelt - amit itt azért nehezebb beszerezni, vagy legalábbis mi így gondoltuk. Úgyhogy nem is a szokásos boltunkban kezdtünk, hanem elmentünk a piacra, ahol a hentes már pakolt össze, és mivel bezárt egy hónapra, nem is tudott semmit adni nekünk. Onnan elindultunk a város egyik lepukkant negyedébe, ahol húsz perces autózás után elérkeztünk a híres lengyel henteshez, akinél MINDEN VAN! :) Az egy kicsit meglepett minket, hogy a hatalmas darabnyi hentesembernek, aki kiszolgált fogalma sem volt arról, mi az a csülök, vagy, hogy mi a különbség a csülök és a sonka között, de találtunk egy bőrös, jónak kinéző darabot, és egyszer élünk felkiáltással kipengettük érte a mérhetetlenül magas árat, majd, ki jól végezte dolgát, elindultunk apróságokért a helyi szupermarketbe. Ahol, mint kiderült, csülök kiárusítás volt :( Negyedáron, pont az a darab, amire vágytunk, tonnaszám - mert, amit mi nem tudtunk, ez itt is szezonális szilveszteri darab. Sebaj, most már tudjuk. A drága csülköt végül eltettük pácba, egy kicsit talán meg is füstöljük, és jól lakatjuk vele majd a barátainkat. 

A szilveszteri menünk pedig így nézett ki: 

zsemlegombóc,

Szamorodni,

saját gyártású házi sör, Gyuri nevesített söröskorsójából

és a bajorosan elkészített csülök. Ezt aztán egy hétig ettük, de tegnap a végére jártunk. Soha rosszabb beruházást!

Téli kirándulások

Hogy kihasználjuk a szünetet még a hidegfront betörése előtt, elmentünk sétálni a helyi botanikus kertbe, Fernwoodba - gyönyörű volt az idő, hoodie-ban lófráltunk napnyugtáig. A képek ott készültek, jó nézegetést!

Annyira fellelkesedtünk a sétától, hogy másnapra elterveztük, bejárjuk újra a dűnéket a Michigan-tónál, és majd a nagy séta után megjutalmazzuk magunkat egy pizzával New Buffaloban. Hmmm... aznap a meteorológusok újfent bebizonyították, hogy nagyon távol állnak a tudósoktól elvárt tudományos sztenderdektől. A beígért plusz tíz fok, és napsütés helyett mínusz öt, jeges szél, és hóvihar fogadott minket.

A tó félelmetesen hullámzott,

és közel sem mutatta barátságos arcát.

Negyvenöt percig bírtuk a kiképzést, aztán inkább elmentünk az olasz étterembe. Nyamm!

DIY projektek a házban - part 2

Amint az imént is írtam, a következő projektünk novemberben a kisszoba volt. Már rutinos rókaként álltunk neki, és használtuk ki az utolsó melegebb napokat, amikor ki tudtuk szellőztetni a festékszagot.

A munka egy csomó csiszolással kezdődik.

Nagyon sok csiszolással... Aztán egy réteg ú.n. deglossifier,

majd jöhet a két réteg alapozó,

és a két réteg fedőfesték.

A végén elég pofás lett.

Elsőnek Péter próbálhatta ki, milyen a fekvés az "új" szobában, és nem panaszkodott :) Azóta kikerült a vendégágy a szobából, és átalakult a funkciója... A következő lakót még mi sem ismerjük, de nagyon várjuk - íme a big reveal:

Még persze rengeteg apróság hiányzik innen - egy kis Rast átalakítás, könyves-plüssös polcok a falra, képek, forgók és egy óra - de ezekkel most majd elszöszmötölök a napokban, ha enyhül a tél, és kimerészkedhetek a házból alapanyagokat beszerezni. De mit szóltok? Azért alakul, nem? :)

DIY projektek a házban - an update

Régen nem írtam erről, pedig tavaly tavasz óta sok minden megváltozott a házunkban. Bradley, a helyi IKV ugyanis zöld utat adott a konyhafestési projektünkhöz, és bár a ház többi részének átalakításáról az volt a véleményük, hogy próbálkozhatunk, de úgyse sikerül, mi belelkesültünk, és nekiestünk egy csomó dolognak - legyetek Ti a bírái, jól tettük-e.

1. A konyha
Az első nagy projekt a konyha volt, amiből egy csomót tanultunk, és ami tényleg kolosszális mértékben változtatta meg a házunk komfortértékét.Júniusban vettünk egy mély levegőt, és nekivágtunk.

Kiürítettük a szekrényeket, és az én ötletemre a felső szekrényekről leszereltük az ajtókat.

Ugye, milyen gyönyörű? Igazi 50-es évekbeli charme :)

Keményen meg kellett csiszolnunk, mert kb. ötven év

zsírja tapadt minden részéhez.

Két réteg alapozó, és két réteg fedőfesték után

kezdett alakulni a dolog.

Közben nekifogtunk a lenti szekrény ajtajainak is.

Úgy döntöttünk, hogy mivel csak béreljük a lakást, a tönkrement furnérokat nem cseréljük ki, csak esztétikailag javítunk a dolgon.

A felső polcokra

szép tapéta került.

Ugye, hogy csinosabb?

És íme, megtöltve - tudom, hogy nem mindenkinek az esete a nyitott konyhai polc, de én szeretem látni, mi hol van, mikor főzök.

És az összevisszaság sem zavar.

Ezt a gyönyörű retro relikviát megtartottuk.

Itt már szárad az alsó szint is, és csak a fogantyúkra vár.

Valaki előrelátóan beszerzett néhány új, gyönyörűen giccses cookie jart is :)))

Íme, egy kis hangulatkép.

 

És akkor a végére - ilyen volt....

ilyen lett! Mit szóltok?

Mi boldogok vagyunk. Gyuri a nyáron lefestette az ablakkeretet és az ebédlőasztalunk mögötti műanyag lambériát is fehérre, úgyhogy a változás látványos. Az az egy hét munka teljesen megérte.

2. A hálószoba
A házunk egyik borzalmas jellemzője a falakat elcsúfító barna műanyag lambéria. Hős férjem, Lambériaszelidítő György, míg én a nyáron távol voltam, egy merész elhatározással fogta magát, és átfestette a hálószobánkat. A változás hihetetlen! Azóta szívesebben is vagyunk ott, mert előtte a sötétzöld padlószőnyeg és a sötétbarna fal egy kicsit lehangolóvá tette a szobát. Olyannyira, hogy nincsenek is igazi "before" képeim, mert sosem volt kedvem lefotózni.

Ezen kb. látszik az eredeti szín. Csak élőben sötétebb volt.

Mikor visszajöttünk szeptemberben, a hálószoba barátságosítása lett a  fő projektem - ami még hiányzik, azok a nekem is tetsző éjjeli szekrények, de azért sok dolog történt:

Felkerült a falra egy vidám falmatrica, amit jól kiegészít a kedvenc gyenesdiási fazekasunknál vett piros madár, Éva szuper mókusrajza, és grand canyoni örökbefogadott pumánk igazolólapja. 

Bal oldalon természetesen a saját készítésű műalkotásom, a térkép alatt Ana barátnőmtől kapott nászajándékunk, egy eredeti szlovén méhecske rajz.

A sarokban egy újabb szuper nászajándék - a Szautól kapott gyönyörű görög ikon.

Ami alá került egy polc a plüssállatoknak is.

Legújabb alkotásunk a fejtámla - hogy az esti olvasgatások közben ne a falat koszoljuk össze. Ami innen még, az éjjeli szekrényeken kívül hiányzik, az két párna, hogy feldobja a headboard monumentális ekrüjét.

De erre azért büszkék vagyunk - első kárpitos munkánk! (az előtérben két újabb nászajándék ücsörög - a Gabiéktól kapott sünök :)

"Ilyen volt" képek nélkül nem olyan átütő a hatás, de aki látta eredeti állapotában, csak hüledezik, milyen jól néz most ki a szoba... Nekünk ez a projekt pedig bebizonyította, hogy Bradley-ék minden rémisztgetése ellenére igenis lehetséges a barna műanyag borzalomtól megszabadulni. Úgyhogy most ősszel nekiestünk a kisszobának is. De ez legyen a következő poszt témája...